Két út közé szorítva

Karádon, az Attila utca jegenyesora alatt egykoron Gárdonyi Géza kísérgette az andocsi erdész lányát. Az itt tanítóskodó író keserűségében egy szekrény ajtajára írta fel, hogy nem kapta meg a fizetségül beígért tűzifát - meséli mosolyogva vendéglátóm, pedig az anekdotát leszámítva a faluban mostanság kevés öröme telik.
Igaz, régen is akadt baja. Schuller Ervin 1956 decemberében sietve hagyta el az országot, mikor feljelentették, hogy ötödéves állattenyésztő egyetemi hallgatóként forradalmi újságot nyomtat. Aztán mit hallott az idén?! Feljelentője magas állami kitüntetésben részesült...Angliában telepedett le, és családot alapított. Próbálja elmagyarázni, milyen gyötrő bír lenni a honvágy... de nedvesedő szemmel inkább feladja, mi idehaza úgysem érthetjük.
- Nyugdíjazásom után ebben a dimbes-dombos kis faluban vettük meg ezt a pusztuló parasztházat, és az eredeti állapotnak megfelelően renováltattuk - mutat körbe a házigazda a somogyi néphagyományokat hűen őrző, megszépült portán. - A karádiak akkor még olyannyira értékelték a falumentő felújítást, hogy a képviselő-testület védetté nyilvánította a házunkat. A szomszédos ingatlant a szintén Angliában élő orvos lányomék vásárolták meg, és folyamatosan felújítják. Nyaranta heteket töltenek itt ügyvéd férjével és az unokáimmal, sőt gyakran meglátogatnak bennünket a szigetországbeli barátaink. Ezen felbuzdulva vettük meg a következő telket is. Rendbe hozott parasztházakról és ápolt parkról álmodoztunk...
Csakhogy tavaly ősszel kiderült, hogy a Karádot Kötcsével összekötő út összetörheti a család álmait. A tervezett belterületi nyomvonal ugyanis nyolc telket érintene a faluban; köztük Schullerék két házát le kellene bontani, és a harmadik telekből is lecsípnének egy darabot úgy, hogy ezáltal a ház két út közé zárt "szigeten" maradna.
{p}
Egy esztendővel ezelőtt Schuller Ervin még reménykedett, hogy az összekötő út elkerüli majd Karádot. Tavaly háromszor tűzték a testületi ülés napirendjére az útügyet. Legelőször elnapolták a témát. A második tárgyaláskor a tervezőmérnök nem tudta meggyőzni a képviselőket, hogy csakis a tervezett belterületi nyomvonal az egyetlen lehetséges változat, ezért Wiesner Sándor polgármester kivételével mindannyian leszavazták a falun átvezető utat.
Csakhogy a település első embere - törvényben biztosított jogával élve - "az önkormányzat érdekeit sértőnek" tartotta a képviselők döntését, és a napirend újratárgyalását kezdeményezte. A végeredmény: a testület harmadszorra végül megszavazta a rendezési terv módosítását, így az épülő út átszeli majd Karádot (ezzel együtt az említett nyolc telket).
- A tervező Somogy Megyei Közútkezelő Kht. szerint csakis ez az útvonal jöhetett szóba a másfél-két milliárdos állami beruházás megvalósításához, ez volt az egyetlen lehetőségünk - magyarázza a megváltoztatott döntést Kovács József, Karád jegyzője. - Az állam megvenné a tulajdonosoktól a házakat, kártalanítaná őket, de ez már túlnő a falu hatáskörén. Az érintettek valószínűleg azért nem kaptak minderről hivatalos értesítést, mert még csupán a tervezés fázisában vagyunk. Ezután jönnek az engedélyezések, és az is kérdés, egyáltalán mikor lesz az útépítésre keret.
Ahogy adott a falu, úgy el is vehet - nyugtázom a jegyzőtől hallottakat. A képviselő-testület tegnap helyi védelem alá helyezett egy tájjellegű házat, holnap pedig akár visszaveheti a címet - ez sem nyújthat tehát védelmet...
Schuller Ervin elkeseredett ember. Nyugaton jó ideje kifejezetten arra törekszenek - érvel igaza mellett -, hogy nyugalmas, csendes, jó levegőjű falvakat alakítsanak ki, sétálóutcákkal, parkokkal, legfőképpen pedig az autós forgalom kivezetésével a faluközpontból. Itt viszont....?! Miért nem megy az út a településen kívül?! Úgy tudja, a szomszédos Kötcse sem engedi be az ominózus utat a falu belsejébe.
- Balatonszárszóról az út szinte egyenesen vezet majd Karádra, csak érint bennünket, így Kötcse belterülete már a tervezéskor sem került "veszélybe" - erősíti meg dr. Feledy Gyula, Kötcse polgármestere. - Külterületen egyetlen biogazdálkodó földjét vágja át az út, vele sikerült megegyezni. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, senki érdeke nem sérült, sőt inkább nyerünk vele. Az út nem bolygatja meg a falu életét, ugyanakkor, ha valaha megépül, harminc-negyven kilométerrel rövidebb úton érhetjük el a megyeszékhely Kaposvárt.
- Bárki beláthatja, hogy ezzel az úttal lehetetlen helyzetbe kerülök, tizenkét év munkája és a magyar otthonunk lesz oda! - fakad ki a hetvenkét éves Schuller Ervin, aki elkeseredésében megfogadja: ha kisajátítják ingatlanjaikat, amelyeket évente hat-hét hónapon át csinosítgatnak-gondoznak, akkor fölpakolja a holmijukat, és nem jönnek vissza többé ebbe az országba...