Búskomor asszony késsel ölt

Egy őr és egy ápoló közt ül Zsuzsanna a vádlottak padján. Tekintetét mereven egy pontra szegezi, halkan, egykedvűen felelget a bíró kérdéseire. Az ötvenesztendős nő csuklóján bilincs, haját kurtára nyírták az állapotát megfigyelő igazságügyi gyógyintézetben. Ott, ahol a zavart elméjű bűnözőket őrzik, vizsgálják. Egy fokkal tán jobb hely, mint a pokol tornáca, mondogatják, akik már jártak ott...
- Csak egyetlen szúrásra emlékszem, többre nem. Nem jutott el a tudatomig, hogy mit követtem el - vallja az asszony, amikor a tárgyaláson arról a bizonyos tavaly novemberi éjszakáról faggatják. Ma már azt sem tudja, vajon a nagy erejű döfésektől hajlott-e meg az éle annak a konyhakésnek, amelyet a bíró többször is felmutat a pulpitusáról. A vádlott arra sem találja a választ, miért gyilkolta meg a férjét, akivel majdnem harminc évig éltek együtt. Ennek ellenére nem tartja betegnek magát; kicsit szédül, gyakran fáj a feje, semmi több. Hangulatváltozásait az időjárással meg az ura rossz természetével magyarázza.
Félelmében, üldöztetéses téveszmék hatására követte el a gyilkosságot, az őrület logikája szerint önmagát védelmezve - ez áll a lélekgyógyászok szakvéleményében. Attól való rettegésében, hogy a "bolondok közé" záratják, Zsuzsanna végképp megtébolyodott. 
Az alkohol és az ütlegek jó ideje hozzátartoztak R. András és felesége életéhez.
- Eleinte csak ivott, később ütött-vágott, mint a répát. A kollégáim felbiztatták ellenem, hogy nekem szeretőm van - mondja a vádlott. - Egyszer a házassági évfordulónkon szétverte egy cirokseprű nyelét a fejemen, mert azt hitte, azért megyek Pestre a színházba, hogy rossz nő legyek.
A füzesabonyi pár 1975-ben házasodott össze. Zsuzsa sokáig úgy hitte, hogy kölcsönös a szerelem. András csak jó két évtized után, egy veszekedéskor vágta a fejéhez, hogy valójában csak az édesanyja rábeszélésére alapított családot. Két gyermekük született, a fiatalabb, a 23 éves fiú apja halálának éjszakáján is otthon volt, s a tárgyaláson megidézett tanúként eleveníti fel a családi tragédia részleteit.
Szokványos napnak ígérkezett 2003. november 18. Zsuzsanna babgulyást főzött, de gondolva arra, hogy a férje azt nem szereti, s mérgében tán rá is önti, feltett egy kis gombapörköltet is. A férfi, ha nem volt épp műszakban, jobbára a kocsma és az otthona között ingázott; ezúttal sem volt másképp. A férj mindig egyre italosabban tért haza, s szóváltás közben azzal fenyegette meg a feleségét, hogy másnap végleg elviteti, nem lesz helye többé a háznál...
Estefelé az asszony bevette a piruláit - hét esztendeje, mióta pszichiátriai kezelés alatt áll, igen sokat szed, napjában hat-hét szemet is -, majd leült a tévé elé. Amikor érezte, hogy a tabletták hatni kezdenek, s erőt vesz rajta a kábult szédülés, kiment a konyhába, ledőlt az ágyára. Rendszerint így ért véget a napja, a nyugtatóktól rögvest elaludt. Nemegyszer viszont a férj elvette a gyógyszereit, mert biztos volt benne, hogy azok butítják el a párját...
Zsuzsanna horkolt - legalábbis ezzel indokolta András, hogy képtelen vele egy szobában aludni. A nő tehát kihurcolkodott a konyhába, négy esztendeje ott töltötte az éjszakáit. Igen ám, de kapatos ura gyakorta a késői órán éhezett meg, s ha már kiment, felébresztette nejét, hogy tálaljon neki vacsorát. Az sem volt ritkaság, hogy az indulatos ember a házból is kizavarta a feleségét, aki az ilyen esetekre felkészülve rég nem mert hálóruhát venni, inkább felöltözve bújt a takaró alá. A gyógyszerek jóvoltából Zsuzsanna reggelre általában már semmire sem emlékezett az éjszakai eseményekből.
{p}
- Az apósa meg az ura rendszeresen verték, hol a pincébe, hol a padlásra zárták. Tizennyolc fogát kiütötték, a háta is csupa sebhely - súgja oda a vádlott testvére a tárgyalás szünetében. Kezében műszőrme nyulat szorongat: Zsuzsa ezt a kézzel varrt játékot küldi az unokájának.
Nem volt semmi szokatlan abban, hogy R. András november 18-án is felrázta álmából a párját, s enni kért. A nő a szerektől bódultan kiszolgálta, majd amikor a férfi lefeküdt, a nagykéssel az ágya mellé lépett, és vállcsúcson szúrta. A megsebzett ember felpattant, az előszobába vonszolta magát, és az esernyőért nyúlt, hogy megrendszabályozza a támadóját. A feleség ekkor többször lesújtott; majd visszafeküdt, és álomba zuhant. A bíró fényképeket mutat: a konyhakövön véres lábnyomok mutatják az asszony útját.
- Hörgésre ébredtem úgy éjfél felé - vallja fejét leszegve a kevés szavú fiú. Felrázta az anyját, majd együtt felhívták a rendőrséget, s elmondták, mi történt. Az ötvennégy éves R. András halálát a mellkasi szúrt sérülésekből eredő elvérzés okozta.
Zsuzsannát az egri kórház pszichiátriai osztályára szállították. Ott meglepően normálisan viselkedett. A hatalmas feszültség, mely őrült tettére sarkallta, addigra lecsengett, eloszlott.
Valamennyi szakértői vélemény egyetértett abban, hogy R. Andrásné kóros elmeállapotában nem tudta felmérni tette következményeit, ezért nem büntethető. A vizsgálatok azonban azt is megállapították, hogy a bűnismétlés veszélye fennáll, azaz téveszméitől vezérelve a vádlott újra elkövethet hasonló tettet. A Heves Megyei Bíróság ezért a felmentő ítélet mellett kényszergyógykezelést rendelt el, így Zsuzsanna továbbra is a fővárosi Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet lakója marad.

Depresszió
Igazi hangulatember, egyszer kirobbanóan jókedvű, máskor viszont búskomor - ilyennek látja a környezete a mániás depresszió enyhébb változatában szenvedő embert. A betegség súlyosabb formája már pszichiátriai kezelést igényelhet, s akadnak olyan esetek, amikor e kór elmezavarba torkollik - magyarázza Komóczi Mihály pszichológus, akinek szakterülete a bűnelkövetők vizsgálata.
A mániás szakaszban a betegek többnyire szellemesek, elbűvölőek, ugyanakkor teljesen megbízhatatlanok. Egy ilyen főnök például nagyvonalú ötletekkel kápráztatja el a beosztottjait; igaz, azt elfelejti elárulni nekik, hogy e terveket hogyan váltsák valóra. Hangulatváltozásaival megkeserítheti a munkatársai életét. A feldobott mániásokat felfokozott ösztönkésztetések vezérlik, mindenféle kalandra, könnyelműségre kaphatók, vad vásárlásba kezdenek vagy egyszerre több partnerrel létesítenek szexuális kapcsolatot. Idős hölgyekkel megesik, hogy például lánykori miniszoknyájukba bújva vadul kikezdenek ismeretlen férfiakkal. Amikor aztán ráébrednek, hogy mit tettek, a másik végletbe esnek, rájuk tör a bűntudat, és ettől mély depresszióba esnek.
A végletek betegsége gyógyszeresen kezelhető, de a mániás úgy érzi, hogy nagyon is jól van, semmi szüksége a pirulákra. Feldobott állapotban többnyire csak kisebb lopást, garázdaságot, közlekedési kihágást követnek el a páciensek, a súlyosabb bűncselekmények a depressziós szakaszban történnek. Leggyakrabban saját életüket oltják ki a betegek, de jellemző rájuk a kiterjesztett öngyilkosság is. Ilyet követnek el például a megzavarodott nők, akik anyai szerepüket kudarcként élik meg, s úgy érzik, nem tudják tökéletesen ellátni a gyermeküket. Téveszméjükben úgy menekülnének e helyzetből, hogy a szeretett személyt is magukkal viszik a halálba.
- Ha egy skizofrén vagy depressziós követ el gyilkosságot, arra mindenki felkapja a fejét. Pedig az elborult elméjűek jóval kisebb arányban követnek el bűncselekményt, mint a normálisnak mondottak. A szabadon járkáló személyiségzavaros figurák, a lelki alkatukban Hitlerhez vagy Sztálinhoz hasonló, gátlástalan pszichopaták jóval nagyobb veszélyt jelentenek a társadalomra, mint a kezelés alatt álló, elméjükben beteg emberek - magyarázza a lélekgyógyász.