Karórát a szobornak!

Részese volt s utóbb krónikása lett az ötvenhatos forradalom kaposvári, somogyi eseményeinek Lévai József. Ő lett a megyei forradalmi tanács egyik legfiatalabb tagja.

Hazai életLuthár Péter2004. 10. 22. péntek2004. 10. 22.
Karórát a szobornak!


- A számomra legbutább tréfával saját magamat leptem meg, de az jóval későbbre datálható. Ugyanis önként öt évvel meghosszabbítottam a rám rótt hallgatási kötelezettséget, mert rosszul emlékeztem az ítéletemre, s tíz évig távol tartottam magam a közügyektől, azaz csak szabadulásom után egy évtizeddel írtam meg első cikkemet a Turista Magazinba, holott ilyesmit, persze, ha hagyják, akár öt évvel hamarabb is megtehettem volna. Ami pedig az októberi, novemberi történéseket illeti...
Lelkesedés, lövések, vér, megtorlás... Újra és újra ide kanyarodik beszélgetőtársam.
- Azért van példa a humorra is. A Szabadság parkban a sokméteres obeliszk tetején álló szovjet katonaszobrot igyekeztünk leszedni a helyéről, de nem sikerült, mert jól megcsinálták, se a vasat, se a betont nem sajnálták belőle. Egyszer csak bekiabált valaki: "Emberek, mi a fenének ráncigáljuk itt kötéllel, mutassunk neki egy karórát, azért majd lejön magától!" De csak néhány pillanatig tartott a vidámság moraja, mert akkor lőttek belénk az ÁVH-sok...
Újabb derűs "filmkocka":
- Itt játszott a színházban Tordy Géza, ő több helyütt is elszavalta a Nemzeti dalt. Jóban voltunk, az egyik tömeggyűlésen éppen mögötte álltam, amikor Petőfit követelte tőle a nép, s ő, jó színészszokás szerint, hogy egészen biztonságban tudja magát, hátraszólt: "Súgjál!" Én meg hát rosszul súgtam; ő persze jól mondta, de egy pillanatra megakasztotta a téves előmondás. Utána bocsánatot kértem, mire elvigyorodott: "Tőled aztán nem is vártam többet." Ott minden békében történt. Vértelen maradt egy laktanya közeli gyűlés is, amikor két harckocsival néztünk farkasszemet. Azt követeltük, álljanak mellénk a katonák s vegyék le a sapkájukról a vörös csillagot. Egy tiszt, aki később maga is átállt a forradalom oldalára, akkor úgy próbált ellenkezni: hiszen a pénzen is ott a vörös csillag, azt sem lehet levenni... Hát néhány perc leforgása alatt teledobálták az emberek aprópénzzel a harckocsikat meg a környéküket.
Lévai Józsefet először részeg szovjet és magyar katonák kapták el, a rendőrségre vitték. A falhoz állították, de annyira be voltak rúgva, hogy el is feledkeztek róla. Ott vette észre egy józan rendőrtiszt, aki azt súgta: "Ezek előbb-utóbb itt lelövik magát, úgyhogy szépen lassan menjen le a lépcsőn, de ne szaladjon, ballagjon..." Úgy is tett, a kapuőrök még tisztelegtek is neki, amikor kilépett a rendőrségi épületből. Másnap érte mentek. Letartóztatták.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek