Őrök között disznótor

A forradalom idején a Szabad Föld, a magyar dolgozó parasztság hetilapja nem jelent meg. Az Országos Széchényi Könyvtár bibliográfiája szerint október 21-e az "utolsó" lapszám, amit öthetes csend követett, majd a lap december 2-án jelentkezett ismét.

Hazai életKeresztény Gabriella2004. 10. 22. péntek2004. 10. 22.
Őrök között disznótor


Előszeleként a kitörni készülő viharnak majdnem minden oldalon a mártírhalált halt Rajk Lászlóról és társairól olvashattunk a lapban 1956. október 14-én. A Kerepesi úti temetőben október 6-án "feszült hangulatban tömegek gyülekeztek a sztálinizmus megszállottjai által hét évvel ezelőtt meggyilkolt hősök sírjánál". Gyászkeretes képek a címoldalon, Apró Antal, Münnich Ferenc, Janza Károly "személyi kultuszról és bűnösökről" szóló beszédei a belsőkön. Mindeközben a hétköznapok történései: sorsolják a békekölcsönt, egy zalai férfinak négylábú csirkéje kelt, befejezték a rizs cséplését, téeszeknek ajánlották fel a terven felül gyártott téglát, egy felsőmindszenti bognárnak évekig nem kellett lakbért fizetnie, most viszont a szövetkezete 4080 forintot követel tőle, holott ő ingyen vitte a közösbe a szerszámait. Örökzöld téma: "Hol halt meg Petőfi Sándor?", akit a Fehéregyháza végén folydogáló Sárpatak hídján láttak élve utoljára; és aktuális: a Szovjetunió "újabb baráti segítségként 100 millió rubel hitel ad Magyarországnak", amit kétszázalékos kamattal áruban törlesztünk 1960 és 1965 között.
Az október 21-i lapszám képes melléklete arról tudósít, hogy a magyar labdarúgó-válogatott Bécsben 2-0 arányban legyőzte az osztrákokat (a fotón Puskás gólja süvít be éppen az ellenfél kapujába); a kecskeméti baromfifeldolgozóban a pöttyös kendős Bódog Irénke a mínusz húsz fok ellenére "bódog" mosollyal pakolja a hűtőkamra polcaira az exportbaromfit. A címoldalon Dobi István Őszi számvetés címmel a másfél év alatt elkövetett hibákról és törvénytelenségről szól, amelyek "most jutottak el a bírálathoz és jóvátételhez", továbbá arról, hogy "sok ezer jó egyéni gazdaság esett ki a termelésből, és rossz szövetkezetek léptek a helyükre megsértett, sebzett emberekkel". A tejtermelési verseny közleménye alatt Nagy Imrének a Magyar Dolgozók Pártjához írott levele, alatta az MDP határozata, miszerint "Nagy Imre elvtárs" visszakapja párttagságát. Részletes tudósítás szól a begyűjtési rendszer felülvizsgálatáról (már nem zálogolhatják például azoknak a gazdáknak a tehenét, akik elmaradtak a tejbeadással); hírek többek között arról, hogy pásztortalálkozó volt a Jászságban; egy 22 éves lány élve ásta el gyermekét. Az olvasók ezúttal megkérdezik: miért nem lehet cirokseprűt kapni Akasztón, bicikliláncot Gyulán, miért követel szőlőadót a tanács attól, akinek a földjén sosem termett szőlő, a kötelező sertésbeadás átvevői miért mázsálják mindig "félre" a disznókat? Buga doktor többeknek üzeni, hogy "a haj vegyi göndörítése okozta panasz úgy orvosolható, ha nem göndöríttetjük a hajunkat"; a hét egyik külföldi híre pedig, hogy az egyiptomi kikötővárosban hármas ikreknek életet adó asszony Egyiptom, India és Jugoszlávia vezetőiről nevezte el a csemetéit.     
- Két részre szakadt a szerkesztőségünk - emlékszik vissza a 74 éves Griff Sándor, aki 1951-től 2000-ig dolgozott a Szabad Földnél. - A megfontoltak nagyon élesen szembekerültek a radikális forradalmi táborral. Szentkirályi János, 1954 és 1971 között a lap felelős főszerkesztője liberális szellemű, de nagyon óvatos és taktikus vezető volt, ezért úgy döntött, ilyen időkben egy meghasadt szellemű csapattal nem lehet lapot csinálni. Reggelente begyalogoltunk a szerkesztőségbe, sötétedés előtt hazaosontunk. Napközben senki nem írt semmit, csak vitatkoztunk. Megjegyzem, az egész helyzet rémesen abszurd volt, mert miközben az utcán folyt a vér, a sajtóházat megszállták a fegyveres őrök, mi az üzemi étkezde derűs légkörében kiváló disznótoros ebédeket ettünk. És ebéd után újból egymásnak estünk. Amikor újra megjelentünk, olvasóink már úgy ki voltak éhezve az információkra, hogy év végéig rekordnagyságú, egymilliós példányszámot értünk el. 
"Ezt az újságot akár könnyel és vérrel is írhatnánk; gyászoló édesanyák, testvérek és szeretők hulló könnyeinek az áradatával, hős ifjaink és munkásaink kiontott drága vérével!" - íme az 1956.  december 2-i Szabad Föld "beköszöntője", amely az elmúlt időszak elemzését későbbre ígérve "nyugalomra, rendre, józanságra" inti az országot. Egy belső oldalas írás szerint azonban "Nem volt hiábavaló!" a véráldozat akkor, ha a kormány ígéretei a "nemzet vállát megnyomorító intézkedések eltörléséről" megvalósulnak. Az előfizetőktől a "szállítási nehézségek és egyéb akadályok miatt" elmaradt lapszámokért elnézést kérnek, januárban ingyen kézbesítik nekik az újságot. A hírek szerint már közlekednek a taxik a fővárosban, "sóvonatokkal" enyhítik a "sertésvágások okán fellépő" hiányokat, a szomszédos országokból sorra érkeznek a főleg szénből, tűzifából, üzemanyagból és élelmiszerből álló segélyszállítmányok. No és az olimpia! Melbourne-ben az amerikaiak 20, a Szovjetunió 12 aranyat szereztek eddig, a magyar sportolók egyetlenegyet: kajak kettesben az Urányi-Fábián párossal. Ám "tették mindezt olyan időkben, amikor hozzátartozóik itthon a legnehezebb heteket élték át". A hirdetések a fulladásmentes libatömők, sérvkötők mellett már karácsonyi fenyőket is kínálnak, elvégre mindjárt itt a szeretet ünnepe...

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek