Szegedi tudóskeltető

Hogyan lehet megmérni egy egyetem milyenségét? A válasz egyszerű: tudományos mutatók alapján. Az egyik ilyen például hány Nobel-díjas oktató tanít vagy tanított az adott helyen, illetve hány Nobel-díjast nevelt ki az egyetem?

Hazai életTanács Gábor2004. 10. 01. péntek2004. 10. 01.
Szegedi tudóskeltető


A Dugonics téren a szökőkútnál üldögélnek az egyetemisták, a JATE Klubban sört kérnek és kávét ma délután, éppúgy, mint minden áldott nap. A központi épület galambkolóniája guanóval borítja a senki által nem látogatott belső udvart, az új könyvtár és konferenciaközpont talán decemberre felépül. Akkor mégis miből kellene látszania, hogy a Szegedi Tudományegyetem immár másodszor előzte meg - körülbelül száz helyezéssel - az ELTE-t és a Budapesti Műszaki Egyetemet a sanghaji Jiao Tong Egyetem által készített, a felsőoktatási intézményeket rangsoroló listán?
Legyünk pontosak. Az említett felmérés meghatározott, mérhető kritériumok alapján megjelölte, melyik - szerintük - a világ ötszáz legjobb egyeteme, aztán ezeket egymáshoz képest is rangsorolta: így került a képbe három magyar intézmény.
Az összevetésben fontos és mérhető jellemző: mennyit idézik a nemzetközi tudományos életben azt az embert, akitől a hallgató tudást kíván megszerezni. Erre valók az idézettségi listák. A Jiao Tong rangsorolói például az ISI (Information Sciences Institute) ilyen anyagát használták, mikor minden tudományág 250 legtöbbször idézett kutatóját kiválogatták. Aki ezen szerepel, az komoly pontokat hoz az intézményének.
A Jiao Tong által közzétett lista többi szempontjáról most feledkezzünk is meg, mert nekünk ennyi bőven elég a történtek ismertetéséhez. Azt a százhelynyi előnyt ugyanis az SZTE két embernek köszönheti: Szent-Györgyi Albertnek - aki 1937-ben kapta meg a Nobel-díjat - és Csörgő Sándor matematikusnak, aki 2003-ban került fel az említett idézettségi listára.
Az egyetemek rangsorolása az Amerikai Egyesült Államokból indul ki: ott ugyanis komoly tandíjakat kell leperkálni a hallgatónak évente. Ha egy olyan intézménybe iratkozik be, ahol csupa Nobel-díjas oktat, több pénzt kell befektetnie. Cserébe, amikor munkát keres, a cégek előnyben részesítik azokat, akik a legjobb koponyáktól tanultak. Magyarországon ennek még nincs igazi hagyománya, hiszen a felsőoktatás javarészt ingyenes - de a világ azért itt is olyan irányba halad, hogy diploma és diploma között hamarosan jókora különbség lesz. A multinacionális cégek is ezt szeretnék: ne nekik kelljen kipróbálni két jelölt közül, melyik a tehetségesebb, szorgalmasabb, a diploma származási helyéből és minősítéséből derüljön ki, hogy egyik-másik ifjú titán mire képes.
{p}
- A jó eredményt sokan fenntartással fogadták az egyetemi közvéleményen belül is - mondja Szabó Gábor szegedi rektor. - Természetesen egy ilyen felmérés tartalmazhat hibákat, de jólesett, hogy a világból mindenfelől kaptunk gratulációkat. Remélem, a jó helyezésnek meglesz a hozadéka, például a források elosztása tekintetében. Arra is jó alkalom ez, hogy felhívja a figyelmet hasonló magyarországi rangsor öszszeállításának szükségességére.
Csörgő Sándor matematikus szerényen fogalmaz: szerinte minden hasonló lista esetleges, a tudományos aktivitást nem egyszerű számszerűsíteni. Szent-Györgyi Albert hetven éve elnyert Nobel-díja nem sokat számít egy ma Szegedre jelentkező hallgatónak, miközben a listán jókora pontszámot ér. De mondhatjuk-e, hogy nem számít, hogy a magas elismerés nem hat vissza ma is az intézmény működésére? Akkor nézzük a Nobel-díjat máshonnan: matematikából nincs ilyen kitüntetés (a legenda szerint azért, mert egy svéd matematikus szerette el Nobel feleségét). Helyette a Fields-díjat értékelik hasonló pontszámmal, de vannak más, szintén nagy elismerést jelentő matematikai díjak, amelyeket a rangsor nem vesz figyelembe. Az idézettség kérdésében is sok múlik a véletlenen. Előfordulhat, hogy valaki olyan forradalmian új dologgal áll elő, amire csak tíz év múlva kezdenek el hivatkozni a kollégák, ilyenkor - az idézettségi mutatót tekintve - háttérbe szorul másokhoz képest. Akit olyan szakmai kiadványokban idéznek, amelyek kívül esnek a lista látókörén, szintén nem kerülhet előkelő helyre.
- Hogy matematikusként csak én szerepelek Magyarországról az ISI listáján, egyáltalán nem jelenti azt, hogy én lennék a legjobb matematikus az országban. Még Szegeden is van nálam jobb. De valamit azért jelez: másokkal együtt én is elég jó vagyok - magyarázza Csörgő Sándor.
Valahogy rangsorolni kell hát az egyetemeket, és nem annak alapján, hogy a városban jók-e a kocsmák, rendes-e a kollégium vagy hogy milyen hosszú szoknyát hordanak a lányok. De az a kérdés ott motoszkál az emberben: vajon feltétlenül az a legjobb a hallgatónak, ha Nobel-díjasoktól tanulhat? Olyan oktató kell-e, aki ugyan nem formabontó tudós, viszont az átadható ismereteket megosztja minden hallgatójával, vagy pedig olyan, aki a felvettek közül kiválasztott keveseknek teljes zsenialitását tudja nyújtani?
- Amit felvetett, örök probléma - tér ki a válasz elől Csörgő Sándor. - Riesz Frigyes, akinek most éppen a foteljében ül, azt mondta rektori székfoglalójában: az egyetemi tanár kötelessége, hogy a tiszta tudományt a nívóból semmit sem engedve antennaként sugározza, akár felfogja valaki, akár nem. Szerintem ez a szélsőségesen elitista álláspont ma már nem tartható, de azt nem tagadhatjuk, hogy kiemelkedő tehetségeket csak az nevelhet ki, aki ezzel a tudással maga is rendelkezik.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek