Csapdába csalt vevők

A tények ugyanis ezt mutatják: decemberben egy-egy család harmadával-felével több élelmiszert, piperét vesz, mint előtte novemberben, októberben. Hasonló volt eddig a helyzet a műszaki cikkekkel és a ruhaneművel, lábbelivel. Ez azonban 2004-ben változott. Szakértők szerint már év közben is meg-megugrott az ilyen áruféleségek forgalma, ami két tényezővel: uniós tagságunkkal és az új kereskedelmi cégek megállíthatatlannak tűnő megjelenésével, terjeszkedésével magyarázható. A felfutás oka az árcsökkenés, az év egész tartamára jellemző akciózás. Az uniós tagság ugyanis nem hozott árrobbanást, mint attól oly sokan tartottak. Ellenkezőleg, néhány élelmi cikket kivéve nemhogy növekedtek volna, inkább csökkentek az árak. Az uniós tagság miatt csak a cukor drágult. A sertés- és a baromfihús-termékek, zsiradékok inkább azért drágultak, mert mélypontra zuhant a vágásra kínált állatok száma, így nőtt a felvásárlási ár is.
Szeptemberig az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek jócskán drágultak, aztán a rekordtermés - gabonából, gyümölcsökből, burgonyából és egyebekből - lenyomta az árakat, így ezt követően az élelmiszerek alig kerülnek többe, mint egy éve, decemberre akár olcsóbbodás is előfordulhat. Az idén a tartós fogyasztási cikkekért átlagosan egy százalékkal kevesebbet kellett fizetni. Ezek miatt decemberben hat százalékra mérséklődhet az infláció, s ez az irányvétel 2005-ben is folytatódik. Ez az, ami némileg ellensúlyozza a kőolajár-robbanás árfelhajtó hatásait.
A vámok megszűnése sok százezer családot késztet számvetésre: nézzünk körül odaát, lehet-e olcsóbban vásárolni, mint nálunk. Lehet. Lehet olcsóbb élelmiszert, benzint, gázolajat, ruhát, műszaki cikket venni. Mindennek nem örülnek hazai kereskedőink, mondván, sok milliárd forintot veszítenek, viszont ők is olcsóbban szerzik be külföldi termékeiket. Az élelmiszerimport csak két százalékkal nőtt, a boltokban 88 százalékban magyar terméket találunk.
Egészen addig biztonságban érezheti magát egy kereskedő, míg egy új nagy kereskedelmi cég be nem jelentkezik felségterületére. Tévedett ugyanis az, aki úgy vélte, hogy az utóbbi öt-hat éve megjelent multinacionális kereskedelmi láncok letelepedése, terjeszkedése befejeződött. Nincs vége, s hogy mikor lesz, sejteni sem lehet.
Csaknem kizárólag az árak leszorításával harcolnak egymással a vevők kegyeiért. A minőség, a garanciák, a fogyasztóvédelem nem számít. Ma már azt sem kell ráírni például egy termékre, hogy ki a gyártó. S lássuk be, ez egyben olyan csapda, amelybe sorra belesétálunk. Úgy tűnik, a magyar vásárlót egyvalami érdekli: az ár. Sok-sok terméket csak azért veszünk meg, mert ilyen olcsón már évek óta nem lehetett hozzájutni. Mi más magyarázhatja azt, hogy egy-egy család egyszerre hat-hét kartonnal - 120-140 üvegnyit - vásárol az akciós sörökből? Vajon mennyivel tud többet a sokadik színes tévé, hifitorony, videomagnó, amelyeket a három évvel ezelőttihez képest harmadával olcsóbban vehetünk meg?
{p}


Miért telepednek ide ezek a cégek, s miből futja nekünk erre az őrült vásárlási rohamra? A kereskedők nem csak azért jönnek ide, mert a magyar piac óriási és jól fizető lenne. Legalábbis a hivatalos, a kereseteket bemutató statisztikák szerint ennyit a magyar képtelen költeni. A boltok adatai mégis azt mutatják, van pénz. Eddig egyetlen cég sem zárt be. Képesek vagyunk eltartani az egyre bővülő kereskedelmi kört. Erre egy magyarázat létezik: a hivatalos kimutatásokban nyoma sincs, mennyi feketejövedelemre tesz szert a lakosság, a zsebből zsebbe vándorló pénz milyen tetemes mennyisége alapozza meg a kereskedelmi cégek terjeszkedési politikáját. Az idén többet költöttünk az üzletekben, mint egy éve, holott a reálbér csak néhány tized százalékkal növekszik. A boltláncolatok a hazai tapasztalatok alapján néhány éves itt-tartózkodás után megkezdik kiépíteni hálózatukat a tőlünk keletebbre, délebbre fekvő országokban is. Így terjeszkedik a legnagyobb magyar élelmiszer-kereskedelmi vállalkozássá alakult CBA is, a verseny terhe alatt egyre hatékonyabban működik a COOP-hálózat, a néhány éve alapított Reál. A nagyobb üzletek térnyerése nem állt meg. Ezt a folyamatot csak erősíti a magyar piac legújabb szereplője, az egy hónap alatt egyszerre kéttucatnyi üzletet nyitó, nyomott árairól híres-hírhedt Lidl.
A vásárlási szokások vesztese egyértelműen a kis, családi vállalkozásban üzemeltett bolt. Számukra egy kiút létezik: csatlakozni valamelyik lánchoz. Egyre több ilyen, CBA-ra és Reálra átkeresztelt boltot látni, az utóbbi cég már az egykori garázsboltoknak is kínál lehetőséget a Reál-pont minibolt-rendszerében.