Holtomiglan-bontomiglan

Julcsi és Tamás egy kistelepülésen őstermelők, huszonhat évesek. Hat éve házasodtak össze. Julcsi ölében két hónapos baba nyöszörög félálomban.
- Aki meg akar nősülni, az nősüljön meg. Aki nem tudja, mit szeretne, semmi esetre se vágjon bele - véli Julcsi.
Ő és a párja tudták, mit akarnak, de kemény meneteket játszottak végig.
- Voltak olyan teleink, hogy krumplipaprikáson kívül semmit sem ettünk - meséli Tamás. - Különben a szüleink sem értettek volna egyet azzal, hogy házasság nélkül éljünk együtt. A dolog anyagi oldalán nem is gondolkodtunk sokat, pedig az a neheze: szerencsére volt egy ház, ahova beköltözhettünk, mert azért az öregekkel nem szerettünk volna együtt lakni. Szóval a nehéz idők ellenére semmit sem bántam meg.
- A környezetünkben mindenki halogat - tájékoztat Julcsi, miközben az ébredező kicsit dajkálja.
 - Igaz, mi is úgy voltunk vele, hogy csak akkor vállalunk gyereket, ha majd lesz autónk, rendezett anyagi helyzetünk, biztos állásunk.
- De mutass nekem egy biztos állást errefelé... - legyint Tamás. - Ha ehhez tartjuk magunkat, ez az ordibálógép sosem születik meg - vigyorog a pöttömre.

Kevesebb a házasságkötés
Bukodi Erzsébet szociológust, a Központi Statisztikai Hivatal társadalomstatisztikai főosztályának munkatársát kérdezem arról, hogy miért fogynak a házasságok, és a ma látható tendenciáknak milyen következményei lesznek.
- A kilencvenes évektől kezdve megfigyelhető, hogy csökken a házasságok száma, de ez nem jelenti azt, hogy ma az emberek nem élnek párkapcsolatban - próbálja meg összefoglalni többéves kutatásainak lényegét. - Az élettársi kapcsolat érdekes módon a legalacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettségű csoportok körében jellemző, de nagyon sok körülmény szól bele abba, hogy mi lesz a párok későbbi sorsa. Az iskolázott csoportoknál az együttélés inkább választás eredménye, a kevésbé képzetteknél, akik ezzel összefüggésben rosszabb munkaerő-piaci és anyagi helyzetben vannak, inkább kényszer: egyszerűen anyagilag nem engedhetik meg maguknak a házasságot.
{p}
- A házasságok számának csökkenését elsősorban az indokolja, hogy kitolódott az idő, ameddig az embereket leköti a tanulás - magyarázza a szakember. - A tanulói és a házastársi szerep nagyon nehezen egyeztethető össze. Ma az első házasság megkötésének időpontja férfiak esetében jellemzően a huszonnyolcadik életév, nőknél a huszonhatodik. Ez a szám a kilencvenes esztendők közepén még huszonöt, illetve huszonkét év volt. Különösen a magasan képzett csoportoknál az élettársi viszonyt próbaházasságként fogják fel, úgy gondolják, ezzel elejét veszik annak, hogy később elváljanak. Érdekes, hogy külföldi statisztikák - de a most készülő magyar kutatások is - azt igazolják, hogy valamiért ezek a házasságok kevésbé tartósak. Jelenleg az élettársak kevésbé hajlamosak gyereket vállalni, mint a házastársak. Nagy kérdés, vajon ez változik-e a jövőben.

Válaszra várva
Zsófi huszonhat éves, egyetemet végzett lány, másfél éve van barátja, bár egyelőre nem élnek együtt. Ezt megelőzően egy hároméves kapcsolaton esett át, most úgy érzi, készen áll a házasságra.
- Már 13-14 évesen elolvadtam a gondolattól, hogy egyszer megházasodom. Nem tartom ugyanakkor kudarcnak, hogy eddig nem került rá sor. Minden nő életében máskor érkezik el az az élethelyzet, amikor azt tudja mondani: ezzel a férfival akarok élni, tőle szeretnék gyereket.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd, vagy inkább kedved volna még néhány évig férfiszíveken tiporni? - kérdem.
- Férfiszíveket mindig szeretnék tiporni, de főleg azzal, hogy nemet mondok a csábítóknak. Mert én perverz módon hűséges vagyok a barátomhoz.
- Akkor miért nem mentél még férjhez?
- Egy éve készülök arra, hogy igent mondjak. De eddig nem kérdeztek - válaszolja egyenesen.
{p}
Felnőni a feladathoz
Amikor Julcsinak, a fiatalasszonynak Zsófiról mesélek, elmosolyodik: nem hiszi, hogy a nőknek ma lánykérésre kellene várniuk.
- Amikor hat éve karácsonykor Tamás megkérdezte, hogy mit kérek ajándékba, azt válaszoltam: amit én kívánok, azt talán nem is szívesen adna. "Gyűrűt szeretnél?", kérdezett vissza. És akkor nyugodtan mondhattam, hogy igen.
Julcsi a félerővel zúgolódó pici szájába rakja a cumit.
- A gond ott lehet, hogy az emberek nagy része csak magára gondol. Én meg én, mert én... A mi régi baráti körünk jó részének is még az a legfőbb gondja, hogy hova menjen diszkóba. Mi két éve voltunk utoljára, de már nem leltük benne örömünket. A családalapításhoz fel kell nőni fejben, és erre egyre később lesznek képesek az emberek. Mert onnantól kezdve az élet egészen megváltozik, teljesen más dolgok lesznek fontosak.

Hivatalból tudja
Érdekes az egyik kistelepülés anyakönyvvezetőjének véleménye is. A nevét nem szeretné nyilvánosságra hozni: közte és a házasulandók között bizalmi kapcsolat alakult ki, nem szeretné, ha ez a riport miatt megbomlana.
- Korábban évente húsz házasságot kötöttek nálunk, volt, hogy egy nap többet is... - kezdi. - Idén talán egész évben ötöt. Pedig nagyon szép a házasságkötő termünk, még a szomszéd megyéből is jönnek párok. Mostanában inkább apasági elismerő nyilatkozatokat tenni érkeznek a fiatalok. Nem is értem, hiszen egy gyerek sokkal nagyobb felelősséggel jár, mint egy házasság. Ma könnyen váltanak az emberek, és gyakran döntenek rosszul... De hát ha gyenge az érzelmi kapocs, mi köti össze őket leginkább? A lakás meg a gyerek. Ha valaki meggondolatlanul lép, könnyen az utcára is kerülhet, egy válás után anyagilag is nehéz az újrakezdés. Furcsa az is, hogy hosszabb együttélés után jönnek el sokan. Én nem tudom, stabilabb lesz-e ettől egy kapcsolat. Volt egy fiatal párom: három közös gyereket hoztak az esküvőre. Három gyerek után úgy érezték, hogy a kapcsolatuk már elbírja a házasságot. Pár év után elváltak. Nem nagyon értem, miért.
{p}
Égáldotta kötelékben
Tóth Tamás egyházi iskolában tanít, katolikus pap. Ő így vélekedik a mai házasulási viszonyokról:
- A fiatalok manapság nem akarják elkötelezni magukat. Nem mernek életre szóló döntéseket meghozni - ez a korszellem. Egy tízéves kislány megkérdezte egyszer tőlem: akkor a templomban kötött esküvő után nem is lehet elválni? Mondtam neki, hogy nem. Pfuj, mondta, ha nem lehet elválni, ő meg se házasodik. Pedig válság minden kapcsolatban van, csak az a kérdés, belefektetjük-e az energiát, amivel mégis meg lehet menteni. Sajnos az emberek java része már az első nehézségnél kiszáll.- A templomi esküt Isten előtt kötik, de előfordulhat, hogy az én buta emberi döntésemre kérek áldást... - Aquinói Szent Tamás szavaival tudok válaszolni: a kegyelem feltételezi az emberi természetet.

Tóth Alajos atya, a szegedi Felsővárosi templom plébánosa is abban látja a házasságok ritkulásának okát, hogy az emberek túl könnyen hagynak oda kapcsolatokat.
- Az egyházi esküvők előtt házassági tanácsadást tartunk, ennek keretében megpróbáljuk felkészíteni rá a fiatalokat, hogy milyen nehézségekre, konfliktusokra számíthatnak az együttélés során. Elmondjuk, hogyan tudják ezeket úgy kezelni, hogy a kapcsolatuk megmaradjon. Arról van ugyanis szó, hogy a feleknek lélekben is eggyé kell válniuk. Ha ez nem történik meg, előbb-utóbb zátonyra fut a házasság. Gyakran azonban a tanácsadás nem elegendő. A fiatalok magabiztosak, úgy gondolják, hogy szeretik egymást, ezért később sem érheti őket baj. Pedig rengeteg a buktató. Fontos, hogy a férj megtanuljon udvarolni a feleségének, ne legyenek egymás előtt titkaik, tanuljanak meg hízelegni egymásnak. A szexuális élet is sarkalatos pont lehet: ha ez csak a szórakozás egyik fajtája lesz, csak az érzékek kielégítésére szolgál, előbb-utóbb unalmassá válik, ezért valamelyik fél új partner után nézhet. Ha okosan él egy házaspár, a szexuális életük szublimálódik, nem testi, hanem lelki síkon vezet el a teljességhez. Ha azt kérdezi tőlem, hogy egy pap, aki soha nem élt párkapcsolatban, honnan tudhat minderről, azt válaszolom: a gyóntatószékben annyi mindent hall az ember, annyi példát ismer meg, hogy ebből valamiféle tapasztalat mindenképpen levonható.
{p}
Mindent a maga idejében
Éva egyetemet végzett, és egyedül él. Reggel nyolctól este kilencig dolgozik. Fiatal, dinamikus nő. Jól keres, csak ideje nincs jóformán semmire.
- Volt komolyabb kapcsolatom, voltak rövidebbek, egy időben nagykanállal habzsoltam az életet. Azt mondják, hogy az egyetem idején kell az embernek találnia valakit, utána záródnak az ajtók: no, ezt nem szerettem én hallgatni soha. Idegesítő, amikor ilyen buta sablonokkal bombázzák az embert. Úgy gondolom, mindennek eljön az ideje. Most olyan időt élek, hogy a munka az első, de senki ne várja tőlem, hogy fejvesztve rohangáljak, csak mert nincs pasim. Azt sem mondom, hogy nem akarok, de az a legrosszabb, ha az ember ilyen ügyekben kapkod.