Megrabolt félkarú rablók

Már abból gondok támadnak, hogy az ivó üzemeltetője általában nem azonos a játékgép működtetőjével. Ennek megfelelően eltérnek egymástól az érdekeik is. Mivel a kárt többnyire nem a kocsma gazdája, hanem a félkarú rabló tulajdonosa viseli, az italmérés alkalmazottai és tulajdonosa nehezen győzhetők meg, hogy a megelőzésért tehetnének is valamit.
- Például mit? - kérdezem Mihály László rendőr őrnagyot.
- Évek óta szorgalmazzuk, hogy legalább egy kis teljesítményű izzót hagyjanak felkapcsolva a kocsmában. Éjszaka is van mozgás, főleg Karcagon és Kisújszálláson, a közelében elhaladók belátnának az ivóba. Ha gyanús mozgást észlelnek, lennének olyan jóindulatú emberek, akik akár névtelenül is, de odaszólnának a 107-es vagy 112-es telefonra.
- Eredmény?
- Alig valami. Sajnálják rá a költségeket.
- Jó példa azért akad?
- Kisújszálláson a korábbi rendőrőrsparancsnoknak sikerült néhány kocsmatulajdonost rábírnia, viseljék gondját, hogy az utca felől megvilágítva látsszon a játékgép esténként, és tegyék ki az asztalra a pénztároló tartályt. Így láthatja a rosszban sántikáló, hogy nem érdemes betörnie, mert a gépben nincs pénz. Ezeknél a kocsmáknál a korábbi sok betörés után hosszú hónapokon keresztül nem követtek el bűncselekményt.
- Ma is így van?
- Később sajnos ismét hányavetibbé váltak a kocsmárosok, s újra megjelentek az ivókban a hívatlan éjszakai vendégek.
A betörők, talán a sok bűnügyi film hatására is, szemlátomást fejlődnek. Ma már sokan gumikesztyűben dolgoznak, hogy ne hagyják ott az ujjlenyomatukat. Speciális célszerszámokat használnak, amelyekkel gyorsabban meg tudják bontani a játékgépeket. A rendőrök, ha elfognak néhány ilyen elkövetőt, a náluk talált eszközök, szerszámok segítségével bizonyítani tudják korábbi cselekményeiket is.
A kunsági rend őrei már felhívták a kocsmárosok figyelmét, hogy a betöréses lopásra készülők a végrehajtás napján vagy az azt megelőző napokban megjelennek a csapszékben, megisznak valamit, körülkémlelnek. Az ivóban dolgozók jól figyeljék meg ezeket az egyébként az adott helyen nem vagy csak ritkán megforduló arcokat, mert nagyon nagy segítség lehet személyleírásuk a nyomozásban és a bizonyításkor.
Az idén a kunsági települések közül messze a legtöbb betöréses lopást Karcagon és Kisújszálláson követték el. Mire a rendőröknek sikerült egy-egy társaságra bizonyítaniuk a bűncselekményt, addig további három-négy, esetleg öt kocsmát is feltörtek. A többi nagykun városban és községben is előfordulnak ugyan hasonlóan sanda éjszakai akciók, de Kunhegyesen, Kunmadarason vagy Kenderesen inkább csak hébe-hóba. A kocsmárosok is mintha jobban megértették volna ott a rendőrök kérését, talán erősebb rácsokat szereltek fel, és néhol még a villanyt sem sajnálják felkapcsolni éjszakára.  Karcagon viszont, akárcsak Kisújszálláson, ritka az a hét, hogy ne hajtanának végre egy-két betöréses lopást.
Külön figyelmet fordítanak a zsaruk azokra, akik a börtönből szabadulva kezdenek költekezni, holott nincs semmi megélhetésük. Ezek a bűnözők már dörzsöltebbek: tudják, hogy a rendőrök kocsmai betörésekre számítanak, s ilyenkor inkább magánlakásba törnek be, elvisznek valami értékesebb műszaki cikket, esetleg feltörnek egy gépjárművet, s abból meglovasítják a hangosítóberendezést. De ha úgy érzik, kevésbé figyelnek az egyenruhások a mai csárdákra, nem haboznak oda is betörni.
{p}
- Tavaly nyáron volt az utolsó időszak, amikor annyira elszemtelenedtek a bűnözők, hogy már a Karcag központjában lévő kocsmákat is feltörték - meséli Mihály László őrnagy. - Amikor a kollégáim lekapcsolták őket, minden megállt, s az elkövetők egy része már a hűvösön elmélkedik, hogyan folytatja életét szabadulása után. Azóta a város külső kerületeiben lévő csehók kerültek nagyobb veszélybe.
- Kisújszálláson mi a helyzet?
- Ott inkább bizonyos slágerkocsmák vannak, ahova visszajárnak az elkövetők. Van olyan hely, ahol a tulajdonos napi elszámolást készíttet az alkalmazottal: hány doboz cigaretta van a polcon vagy a játékgépen a számlálónak mi az állása. Számít a betörésre. Egy plusz rács kevesebb energiájukat kötné le, de nem szerelik fel.
Nem minden területen van ez így. Az iskolák például azonnal megértették a rendőrség kérését, hogy tegyék magasabbra a zászlótartókat, amikor kötelező lett a középületeken elhelyezni a nemzeti lobogót. A nagyvállalatok egyre inkább megértik, hogy érdemes biztonsági őröket alkalmazni vagy riasztókat felszerelni, nehogy betérjen valaki a színesfémhulladékért, a szerszámgépekért...A kocsmák azonban nem nagyon hajlanak a jó szóra, így újra és újra áldozattá válnak. A legnagyobb fogás, amit a betörők a félkarú rablókból elvittek, legfeljebb százhúsz, esetleg száznegyvenezer forint volt, de az ilyen zsákmány ritka, mint a fehér holló. A legjellemzőbb a húsz- és negyvenezer forint körüli összeg. Egyébként teljesen mindegy, hogy menynyit visznek el, egy hét alatt biztosan felélik, s akkor már ráhajtanak a következő csapszékre.
A rendőrök nem adják fel. Kétszer is öszszehívták Karcagon a búfelejtők tulajdonosait a jobb együttműködés érdekében. Az egyenruhások elmondták, hogy milyen mozzanatok könnyítik meg az elkövetők dolgát, mivel lehetne elérni, hogy legalább egy kicsivel biztonságosabb és kevésbé csábító legyen az illető vendéglátóegység. Ekkor még volt bizonyos egyetértés, de amikor elhangzott, hogy össze kellene fogniuk, és egy olyan vagyonvédelmi céget megbízniuk a kocsmák biztonságtechnikai felügyeletével, amely biztonsági őröket is adhat, megbomlott az egység. Nem tudtak megegyezni a vigalmi helyek tulajdonosai.
Ennek ellenére Karcag külső városrészén, a Kisföldek területén mégis összefogott néhány kocsmatulajdonos, és ennek folytán biztonsági őr járőrözik éjszakánként, körbejárja az érintett kocsmákat. Látszata is van a lépésnek. Ugyancsak a Kisföldeken található egy alkoholt kínáló műintézmény, amely megközelíthető a temetőn keresztül. Korábban gyakori célpont volt. A tulajdonos annak rendje és módja szerint felszerelte az üzletét riasztóval, amely jelez a rendőrkapitányságra is. A riasztás után három perccel már ott volt két nyomozó a helyszínen, akik láttak három alakot eltűnni a kocsma elől. Egy húszesztendős fiú és két fiatalkorú társa ez alatt a három perc alatt feltörte a kocsmát, úgy, hogy lakatot kellett vágniuk, benyomták az ajtót, s feltörték a játékgépet - igaz, a pénzt már nem volt idejük elvinni, csak némi cigarettát markoltak fel. Ujjlenyomatot sem hagytak, másnap mégis elkapták őket, és sikerült is rájuk bizonyítani több kocsmai betörést.
- Kik rabolják ki a félkarú rablókat?
- Fiatalok. A legidősebb elkövetőnk, akire figyelünk, alig múlt harmincéves. De többnyire jóval fiatalabbak.
- Mi jellemző rájuk?
- A gátlástalanság.Rengeteg családot tett már tönkre a szenvedély: az ital és a játékgép. A részegen hazatántorgó férjektől rettegő gyerekek és asszonyok akár örülhetnek is egy ilyen hely kirámolásának, a játékgép szétverésének. Ez azonban már egy másik fejezet tárgya lehetne.