Elhunyt Dancs József

Nehéz idők következtek az ácsi gazda és cukorfőzőmester fiának életében: a hatalom elvárásainak is megfelelni, de tisztességesnek is megmaradni már-már lehetetlennek látszott. A Szabad Föld azonban az ötvenes években sem vált pártközlönnyé, Dancs Józsefnek és paraszti sorból jött társainak köszönhetően hitelét a falvakban sosem vesztette el. Dancs József 1970-ben, 62 éves korában nyugdíjba ment, de írásai ezután is rendszeresen megjelentek a lapban.
Riportokat, cikkeket írni - Móricz Zsigmond biztatására - még földművesként kezdett, s folytatta a háború után, országgyűlési képviselőként. Így vezetett útja az Igazságig. "A politikának és az újságírásnak az embert kell szolgálnia, és nem elvont eszméket!" - fogalmazta meg még fiatalon. Hitvallásához egész életében hű maradt.
Szerette a hivatását, és szerette az életet. Túl a kilencvenen is ezer dolog érdekelte, újságot olvasott, figyelte a híreket, véleménye volt mindenről. Két évvel ezelőtt még monográfiát írt, Bábolnáét, melynek - ahogy szülőfalujának, Ácsnak is - díszpolgára lett.
Született 1908. november 29-én, meghalt 2004. december 9-én. Ő volt a legidősebb magyar újságíró. Kilencvenhat évet élt, mégis korán ment el. Hiszen úgy tudott még játszani is, mint a gyermek - eleven a kép: dédunokájával, a kicsi Alexszel társasjáték mellett kacarásznak, aztán mesél  dédnagyapa, mesél, mesél...
Köd takar már minden mesét, Isten veled, Jóska bácsi! Nyugodj békében!