Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Tavaly több tucat olyan vitás ügyben jártunk el és írtunk cikket, melyet olvasóink nem tudtak önerőből elintézni. Volt, hogy a Szabad Föld sem, de akadt néhány eset, melyben segített fellépésünk. Az alábbiakban Hardi Péter, Palágyi Edit és Szijjártó Gabriella történeteiből válogatunk.
Fizess kétszer!
Talán emlékszik még az olvasó az alsópetényi Paholik család esetére. Akiktől kétszer szedett hozzájárulást a Tigáz.
A Nógrád megyei községbe még 1994-ben vezették be a gázt. A lakosságtól ötvenezer forintot szedtek be. Az összegért nemcsak a hálózatot építették ki, nemcsak a vezetéket fektették le az utcákban, hanem a csonkot is a kerítésen belülre vezették. Azoknak is, akik nem vették igénybe a szolgáltatást.
Mint például Paholikék. Akkoriban építkeztek, a lakásba a gázt már nem tudták bevezetni, de azért a hozzájárulást kifizették. Majd egyszer a gáz bevitelére is telik.
A bizonyos "egyszer" tavaly érkezett el. Vezették volna tovább a gázt, be a lakásba. Hogyne, kapták az értesítést a Tigáztól, csak előbb tessék befizetni ötvenezer forintot. A hozzájárulást.
De hiszen ők azt már befizették! Nem baj, az már régen volt, az új rendelkezés szerint most is kell. Paholikék fizettek, de azért írtak szerkesztőségünknek is.
A Tigáz váci kirendeltségén nem nyilatkoztak, menjünk Gödöllőre. Lengyel István, a központ vezetője cáfolja, hogy a rendelet lehetővé tenné a kétszeri hozzájárulás-szedést. Ha ilyesmi mégis megtörténhetett, annak csak az lehet az oka, hogy a Tigázt megvásárló Italgas annak idején nem kapta meg a befizetők névsorát.
Az alsópetényi gázbevezetés munkálatait is összefogó Szegler László nőtincsi polgármester ugyan azt állítja, hogy a névsort ő maga adta át a hajdúszoboszlói központban, ám ennek a történet végkifejletét tekintve már nincs jelentősége. Paholikéknak visszautalták az ötvenezer forintot.
{p}
Feneketlen magtár
Ez a történet tehát jól végződött. Nem úgy, mint a bácsbokodi gazdáé, Korsós Lajosé. Legfájóbb kudarcunk, hogy ügye tapodtat sem változott a riport hatására. De hogyan is változott volna egy olyan ügyben, amelyben a jog és az igazság köszönőviszonyban sincs egymással.
A gazda száztizenkét hektáron gazdálkodik. Két éve napraforgóra kötött szerződést a csávolyi szövetkezettel. A hetvenkilenc tonnányi terményt leszállította - pénzt azonban nem kapott érte. A határidő október közepén járt le, az elnök, Nagy Géza decemberig kért haladékot. Majd az év végéig. Nem fizetett ekkor sem, mire Korsós Lajos el akarta szállítani a napraforgót a szövetkezet raktárából. Nem tehette, mert az akkorra már közraktárra került. A termény ellenértékét az egyik bank még az őszszel kifizette a szövetkezetnek, ám az csak a pénz egy részét adta tovább a gazdáknak, a többiből a legégetőbb adósságait rendezte.
Korsós Lajosnak több mint négymillió forinttal maradt adósa. S most már marad is az idők végezetéig, ugyanis a szövetkezet a felelőtlen gazdálkodás és a lopások miatt csődbe jutott, s júniusban felszámolták.
De ha csak ennyit veszített volna Korsós Lajos! Nem, még neki kell fizetnie. Az adóhivatal ugyanis abban az esetben is igényli az általános forgalmi adót, ha azt a számlázó nem kapja meg. Ez pedig ebben az esetben több mint hétszázezer forint.
Korsós Lajos nem tudott fizetni. Nemcsak az adóhivatalnak, de tavaly már a gazdálkodásához szükséges eszközökért sem. Adósságát betakarításkor egyenlítette ki, legutóbb a kombájnosnak fizetett a kukorica árából. Az adóhivatalra azonban már nem maradt neki.
Hogy mi lesz így vele, nem tudja. Hitelt egyelőre kap, fedezetnek megteszik a földjei... Egy azonban biztos: Korsós Lajosnak meggyőződése, hogy Csávolyon még az ötvenes évek járják.
{p}
Juhnyáj a sztrádán
Reményt keltőbb a Polgár város határában gazdálkodó Takács János esete. A több száz juhból álló nyáj gazdája két legelőt használ; igaz, a másodikat hitelből vette, fedezet rá a családi háza. Számítása bejött, a nyáj szépen gyarapodott, nem is panaszkodott - egészen addig, amíg autópálya nem szelte ketté a határt, s egyben azt az utat, amely a két legelőt összekötötte.
A juhász hiába járta a hivatalokat, levelezett a Nemzeti Autópálya Részvénytársasággal, s kérte, ne tegyék tönkre a gazdálkodását. Azaz dehogy levelezett. Hiszen levelezésnek azt szoktuk nevezni, ha a feladó választ is kap... Végül szerkesztőségünknek panaszolta el, hogy ha nem oldják meg a helyzetet, tönkremegy, s elveszti az otthonát is.
Pedig a megoldás nem túl bonyolult, s eget verő összegbe sem kerül. Az autópálya mellett körülbelül két kilométer hosszan szervizutat kell építeni - vagyis néhány méter szélesen ki kell sajátítani a földet, s elegyengetni. Így érhető el a Nyugati-főcsatorna, amely mentén az autópálya alatt át lehet jutni a túloldalra.
Nem nagy ügy tehát, mégis kínkeservvel jut előbbre. Kétszer jártunk Polgáron, telefonáltunk számosat. Az rt. kész megépíteni a szervizutat, amelyre mellesleg a törvény is kötelezi. Mire kész lesz az autópálya, elkészül a szervizút is, ígérte Galuska János mérnök, a munkálatok irányítója.
Nem készült el.
Október elejére kész lesz, így az újabb ígéret.
Nem lett kész.
Még a rossz idő beköszönte előtt átadják.
Nem adták át.
Az ügy azért közben, ha lassan is, de haladt előre. Megrajzolták a nyomvonalát, szakvéleményezték, engedélyeztették, alatta aláírások, pecsétek. Elküldték az önkormányzatnak, ott is aláírták, lepecsételték, visszaküldték. Sőt a kisajátítást is megkezdték már.
Szép halom papír készülhetett a szervizútról, véljük. Csak hát azokon birkákat nem lehet hajtani. Illetve lehet, de félünk, összemocskolnák...
Tavaszra most már biztos elkészül az út, kapjuk az újabb ígéretet. Isten bizony... Takács János pedig türelemmel vár. Amíg meg nem jelennek a házánál az árverezők...
{p}
Tűzbe veszett álmok
Egykor még arra készült Bató Nándor és felesége, hogy a Pest megyei Újszilváson élik majd le hátralévő nyugdíjaséveiket. Ehelyett tavalyi ottjártamkor a kerítést támasztottuk a hatvanöt éves férfival, és csak az utcáról szemléltük a portát. Pontosabban a leégett kis parasztház maradványait, a tető nélküli, üszkös falakat.
Nem jutott könnyű sors a házaspárnak, de dolgoztak, és haladtak is szépen mind előbbre. Becsülettel felneveltek hat gyereket, de mikor öregségükre végre megpihenhettek volna, egymást érték a tragédiák.
A ceglédi házat, ahol a házaspár most él, a Pécs mellett lakó fiuknak szánták. Úgy tervezték, mire az utolsó éves egyetemista Péter végez tanulmányaival és nyáron hazaköltözne a családjával, ők már Újszilváson lesznek. Nándor bácsi ugyanis onnan származik, s hazahúzták a gyökerei.
Jó néhány évvel ezelőtt 700 ezer forintért vettek egy régi kis parasztházat a faluban, hogy majd egyszer az legyen utolsó állomáshelyük. Egymillió forint kölcsönt is igényeltek, hogy felújítsák az újszilvási kis házat. Kettőjük nyugdíja együtt kilencvenezer forint, ebből vállalták a havi 17 ezer forintos részleteket (miközben a ceglédi házra is fizettek havi 13 ezer forintos törlesztést).
A nyugdíjas házaspár ceglédi házába betörtek, és míg a háziak aludtak, kirabolták őket. Néhány nappal azután, hogy a bankban felvették a felújításra szánt összeget. Minden pénzüket elvitték. A bandát ugyan elfogták azóta, de a pénznek nyoma sincs. A hitel pedig havonta ketyeg - akár felhasználták a kapott kölcsönt, akár nem...
És még nincs vége a rémálomnak! Egy éjszaka az újszilvási ház belseje és tetőszerkezete leégett. Az elsődleges szakvélemény szerint nem zárható ki a szándékos gyújtogatás lehetősége, ezért feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen. Az elkövető kiléte nem volt megállapítható, ezért a nyomozást a rendőrség felfüggesztette.
"A rongálással okozott kár összesen 700 ezer forint" - olvasható a rendőrségi határozatban. Mire lenne elég az említett összeg?! - számolgatunk együtt Nándor bácsival. Még a felvett hitel visszafizetésére sem! Odaveszett a házuk, ráadásul továbbra is törleszteniük kell a kölcsönt?! Batóék az ARGOSZ-nál kötöttek lakásbiztosítást, de a biztosítók malmai - mint tudjuk a hasonló esetekből - meglehetősen lassan őrölnek. A nyugdíjas pár hónapokon át kétségbe esve várakozott a kárrendezésre.
Hiába. Ezért Nándor bácsi, Szabad Földdel a hóna alatt, egyenesen a fővárosba utazott, és bekopogott a biztosítótársaság központjába. A férfi meggyőződése szerint azért vették végre komolyan a cég vezetői, mert cikkünkben őszintén ország s világ elé tárta kálváriáját. Batóékat hamarosan arról értesítette az ARGOSZ, hogy a tragédiák sorozatára való tekintettel, méltányossági alapon kifizeti a fennálló hiteltartozásokat, s ezen kívül 800 ezer forint kártérítést ítélnek meg. És nem csak ígértek, valóban így történt.
- Nincs tovább, minden álmunk odaveszett a tűzben - zárja le a témát Nándor bácsi. - A ház maradványait lebontottuk, a telket pedig visszaadtuk az előző tulajdonos lányának. Soha többé nem megyünk Újszilvásra.
{p}
Város a város alatt
Egy szeptemberi reggelen arra ébredt az egri mérnök, hogy a kiskertjét elnyelte a föld. Később feltárás indult Dobó városának pincelabirintusában, s kiderült: több család otthonát veszélyezteti a beomlás. Amikor lapunkban megírtuk, hogy Csermák Jánosék udvarán egy hatalmas, terem méretű kráter keletkezett, még nem tudhattuk, milyen meglepetések várják az ismeretlen föld alatti vájatokat feltáró szakembereket. Sőt akkoriban még az is kérdés volt, hogy számíthat-e segítségre az idős házaspár, vagy maguknak kell betömniük az óriási üreget. A törvény betűje szerint ugyanis csak akkor jár központi támogatás a pince- és partfalveszély elhárítására, ha az omlás állami vagy önkormányzati tulajdont, illetve közterületet veszélyeztet.
A feltáráshoz végül a város kasszájából került másfél millió forint - tudjuk meg Katonáné Vendrei Máriától, az egri önkormányzat főmérnöki irodájának csoportvezetőjétől. A vizsgálódást a Csermákék kertjével szomszédos, Sertekapu utca 11. alatti telken kezdték, s egy befalazott járatot megbontva egy ötágú pincére meg egy tóra találtak. Az omlás innen indult el, s várható volt, hogy a romboló folyamat nem áll meg. Nem halogathatták a veszélyelhárítást, melyre a Heves megyei területfejlesztési tanács vis maior alapjából jutott tízmillió forint. A teljes helyreállításhoz azonban még tizenhatmillió forintot várnak a Belügyminisztériumtól.
Mindenszentek éjszakáján semmilyen zaj nem riasztotta fel a Sertekapu 9. szám alatti ház lakóit. A kamasz lány este későn ért haza, gyorsan lefeküdt, s csak reggel nézett szét alaposabban a szobájában. Megdöbbenve látta, hogy a falakon széles repedések futnak, a padló deszkái megvetemedtek. Később kiderült, hogy egyetlen éjjel az egész ház összerepedezett.
- Gyorsan szóltam a katasztrófavédelemnek, de akkor még nem hitték el, hogy a pinceomlástól roppant meg a százötven éves épület - meséli Lakatos László, aki azon a reggelen volt felesége és gyermekei segítségére sietett.
A szakemberek próbafúrást végeztek, s meglepve tapasztalták, hogy az öreg ház alól eltűnt jó tíz köbméter föld, így a lányszoba valójában a semmi fölött függött. Később hat méter mélyen találtak egy téglaboltozatot, s mikor azt áttörték, egy több száz éve betömött mesterséges üregre leltek. Valószínűleg ennek a pinceágnak a teteje szakadt be, s így elnyelte a ház alatti talajt. Az egri polgármesteri hivatal azonnal határozatot hozott, életveszélyessé nyilvánította az épületet, és szükséglakást utalt ki az ott élőknek. A megnyílt üreg a helyreállításkor háromautónyi kevert betont és 147 mázsa cementből készült tömedékelőanyagot nyelt el.
Eger alatt legalább százötven kilométer hosszú pincerendszer kanyarog, ám a járatok jó részéről nem tudnak a nyilvántartások, ugyanis a pincevágáshoz nem kellett engedélyt kérni. A helybeliek úgy hívják e titkos labirintust: város a város alatt.
{p}
Folytatjuk!
Feladata-e az újságírónak, hogy elintézze az olvasó ügyes-bajos dolgait? Nem feladata, vághatja rá a tollforgató, azt magának az olvasónak kell megtennie. Neki kell járnia a hivatalokat, a hivatalnoknak meg rá kell tennie a pecséteket az okiratokra, vagy éppen el kell utasítania a kérelmet, ha alaptalan az igény.
Ha pedig méltánytalanul jár el a hivatalnok, a szolgáltató, a kiskirály, akkor jövünk ugyebár mi, újságírók, megírjuk az esetet, s a hivatalnok, az ügyintéző, a kiskirály elszégyelli magát, kiegyenesíti azt, ami görbe, s evvel helyreáll a világ rendje.
A napokban felhívtuk azokat, akik ügyének az elmúlt évben - ahogy rovatunk neve is kötelezett bennünket - utánajártunk. Arra voltunk kíváncsiak, meglelték-e igazukat a riport megjelenését követően.
A tapasztalat? Dehogy szégyelli el magát a hivatalnok, az ügyintéző, a kiskirály, dehogy áll helyre a világ rendje! Többtucatnyi esetet írtunk meg, ám közülük csupán néhányban szolgáltattak igazságot. Mégis, amíg a nekünk bizalmat szavazók közül akár egyetlen olvasónknak segítséget nyújthatunk - folytatjuk...
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu