Bokorban rendnek kell lenni

- A családja hogy fogadta az ötletet, hogy Budapestről egy távoli, 140 fős faluba költözzenek? Nincs mozi, színház, kávéház, se a megszokott barátok, aszfalt is kevéske.
- Szerencsére nem gondolkoztunk sokat, annyira megszerettük ezt a vidéket, hogy egy idő után itt éreztük jobban magunkat. Mikor ideköltöztünk végleg, talán végig sem gondoltuk, mit jelent majd, hogy a gyerekeket naponta a húsz kilométerre lévő városba visszük iskolába, hogy fognak minket a helybéliek befogadni, mit jelent 40 év aszfalt után gumicsizmát húzni, ha egy nagyobb eső után ki akarok menni.
- Ez most önkritika is, hiszen ön a polgármester, építsen utat!
- Már folyamatban van. Kis túlzással ezért akartam polgármester lenni.
- A sár miatt?
- Nem csak. Amíg csak a környéken lakó barátunkat látogattuk hétvégén, lovat vettünk, s itt tartottuk, nem figyeltem arra, hogy élnek itt az emberek, mik a gondok. Aztán bokri lakos lettem, s egyre kevésbé szerettem, hogy nincs rend körülöttem, pedig lehetne.
- Mi nem volt rendben?
- Először is a falunak nem volt pénze, s ami volt, az sem ment mindig jó helyre. Most építkezik a falu. Egy 31 millió forintos faluházat építünk orvosi rendelővel, kiadó szobákkal, öregkonyhával. Nem volt infrastruktúra. Hogy egy példát mondjak, a nagy sávszélességről erre talán még hírből sem halottak. Hogy lehet az itt élő gyerekeknek azonos vagy közel azonos indulási feltétételeket biztosítani az életben nagyvárosi társaikkal szemben, ha nem használhatnak rendszeresen számítógépet, inernetet? Sehogy. Ma meg lehet nézni, itt állnak a volt polgármesteri irodában a legmodernebb gépek, a gyerekek bármikor használják. Én meg kiköltöztem a tűzoltószertárba, mert egy ekkora falunak elég egy pici polgármesteri iroda is.
{p}


- Nyilván ön sem varázsló. Honnan lett pénz a faluházra, honnan lett a sok drága gép?
- Eleinte abból volt pénzünk, ha "zárva tartottunk". Én például nem vettem fel a polgármesteri fizetésemet, s ebből tudtuk megvenni a legszükségesebb dolgokat. A fizetésem most sem veszem még fel, de közben sokféle más forrás is adódott. Annyi helyzeti előnyöm van talán mással szemben, hogy közgazdász vagyok, újságíró, sokat foglalkoztam problémamegoldással, s egy kicsit a tévés ismertségem is szerepet játszik. Bár meg kell mondanom, mind kevésbé. Elindultunk például egy pályázaton, melyben azt vállaltuk, s ez minden magyarországi település előtt nyitva áll, hogy itt reggel 8 és este 22 óra között bárki számára nyilvános Internet-csatlakozást biztosítunk. Ezt már a falu határánál a www.bokor.hu, bent a faluban pedig az E-Magyarország táblával jelezzük, könnyű megtalálni az "Internet-kávézót". Erre a célra kaptunk két szenzációs számítógépet, programokat. Dávid fiam a rendszergazda, a falu fiataljai pedig boldogan részt vesznek a működtetésében. Amúgy szabad idejükben játszanak a gépekkel, interneteznek vagy éppen házi feladatot oldanak meg vele. A szomszéd teremben csocsó, biliárd és egy nagy tévé áll. Kivetítőt vettünk, hogy ha a falu közösen akar mondjuk egy focimeccset megnézni, akkor az a közös élmény is színvonalas legyen. Van hová menni a falu fiataljainak. Náluk a kulcs, önállóak.
- Nem vizsgáztatni szeretném, de egy falu vagy bármilyen település akkor tud megmaradni, ha munkahelyeket képes teremteni az ott élőknek. Ezt ön egy 140 fős kis faluban hogy képzeli el? Van a környéken munka?
- Nincs. Régen egy falu szellemi életében és megtartó erejében meghatározó volt az iskola, a templom, és az orvosi rendelő, vagyis a tanító, a pap és az orvos. Nálunk egyikből sincs saját, sőt, ami volt, azt is megszüntettük. Ma valóban a munkahely a legfontosabb, mert hogy egy ismert szlogent vegyek kölcsön, ahol munka van, ott minden van.
{p}


- És miért szüntette meg azt is, ami volt?
- Mert drága volt és nem hatékony. Amikor polgármester lettem, azt mondtam, első helyen a gyerekek ügyeit kell megoldanunk. Második helyen az öregek állnak, s harmadik pedig a munkahely-teremtés. Haladunk. Van iskola három falunyira, de milyen? Máshonnan jártak ide pedagógusok, hogy összevont osztályokban tanítsanak. Tehát éppen azt nem kapta meg a falu az iskolától, amire szüksége volt, jó oktatást, itt élő értelmiséget. Ráadásul még drága is, mert a gyerekenként járó állami fejkvótához nekünk még pénzt kellett hozzátenni ahhoz, hogy működjön a hátrányos helyzetet erősítő iskola. Amikor a családommal ideköltöztünk, én a gyerekeimet Pásztón írattam be iskolába. Azt mondtam a falunak, hogy én ugyanazt kívánom az összes bokri gyereknek, mint a sajátjaimnak. Most a gyerekek mind Pásztóra járnak, és a falu vásárolt egy új mikrobuszt. Reggel összeszedi a bokri gyerekeket, délután pedig hazahozza őket. Ez a szülőknek egy fillérükbe nem kerül, tudják, hol a gyerek, az oktatás színvonala pedig XXI. századi. Így marad pénzünk sportra, ifjúsági rendezvényekre helyben.
- Az öregek? Őket hová viszi?
- Ha kell, visszük őket, ha kell, idehozzuk nekik azt, amire szükségük van. Az idős embereknek - amikor már egyedül nem megy - ellátás kell. Meleg étel, gyógyszer, gondozó, orvos. A falubusz hozza nekik az ételt, már aki igényt tart rá. Összeszedi az igényeket, s megveszi Pásztón a gyógyszert, ha kell az élelmiszert. Az orvos eddig hetente egyszer rendelt Bokorban, más napokon a falubusz viszi át az időseket az orvoshoz. De mostantól - a körzeti orvos munkarendjét kicsit átszabtuk - már hetente kétszer lesz nálunk rendelés. Közben épül az új faluháza, benne orvosi rendelővel. Erre az épületre 31 milliót nyertünk egy pályázaton.  Itt lesz az időseknek ebédlő, konyha, de lesznek mosógépek is, ha valakinek otthon nincs. Az emeleten kiadó szobákat alakítunk ki, mert szeretném, ha fellendítenénk a bokri turizmust. A faluház mellett parkoló, kempinghelyek árammal, egy kis lebetonozott terület a falu nagyobb rendezvényeinek. Tele vagyok tervekkel, s eddig, bár nem vagyok babonás, lekopogom, egész jól mennek a dolgok.
{p}


- Ha az ember önt hallgatja, a méltán büszke beszámolóit, az jut az eszébe, hogy önt a környék polgármesterei eléggé utálhatják. Olyan amúgy jogos igényeket támaszt, s aztán old meg, amire itt a környéken ritka volt eddig a példa.
- Nem hiszem, hogy utálnak. Legfeljebb akadnak olyanok, akik vakarják a fejüket, hogy talán lehet ezt másképp is. Több ötlet, nagyobb rálátás, több eredmény.
- A faluban azonnal elfogadták az ötleteivel?
- Nem. Nálunk addig senkit nem fogadnak el, amíg csak dumál. Itt teljesíteni is kell. Amióta vannak látható eredmények, azóta - úgy érzem - támogat a falu.
- És munkahelyet miből akar teremteni? Ez volt a harmadik a fontossági sorrendben.
- Az öregek és a gyerekek is eltartanak munkaerőt, hiszen a falugondnok, az internet-központ takarítása, karbantartása, a gondozó munkát és keresetet jelent. A faluház több embernek ad majd ugyancsak kenyeret. Főleg, ha beindul a bokri turizmus. Most őszintén. Nem gyönyörű ez a vidék? Pár kilométerre vagyunk Hollókőtől, ami egy komoly turisztikai látványosság. Igenis legyen érdemes, mondjuk Hollókőből Bokorba is eljönni. Nem csak azért, mert szép, hanem azért, mert jók a programok, s olyan ragyogó kerékpárutak hoznak ide.
- Hol vannak?
- Dolgozunk rajta. Itt lesz veterán bicikli-kölcsönző. Van két ugyancsak veterán, de működő tűzoltó autónk. Ezekkel látványos nyári rendezvényeket fogunk szervezni. A traktoros találkozó már-már hagyomány nálunk. Folytatjuk. Arra is lesz hely, hogy bentlakásos riporteriskolát nyissunk fiataloknak. Innen pár kilométerre, az erdő közepén lakik egy barátom, aki miatt annakidején elkezdtünk idejárni. Ő az autós műsorom operatőre volt, s egy megszállott tévés. Az erdő közepén egy olyan modern tévéstúdiója van, amilyen a budapesti Szabadság téren sincs. Ki fogjuk használni. És végül, de nem utolsó sorban Bokor a szilvás gombóc és a káposztás rétes hazája. Bár az országos szilvás gombóc versenyen csak másodikak lettünk, nem tudom, milyen lehetett az első, mert szavakkal el sem tudom mondani, micsoda élmény a helyi konyha. Hát lesz egy kis étterem, kocsma, ahol a turista miután traktorozott, kirándult, biciklizett, lovagolt, esetleg veterán tűzoltó autókkal játszott, riporter iskolába járt, beül, s kulturált körülmények között ebédelni, vacsorázni tud.
{p}


- Nem szeretnék a zsebében turkálni, de mindahhoz, amit ön itt csinál, nem szükséges az az anyagi függetlenség, amivel ön - talán mással ellentétben - rendelkezik?
- Az elején jól jött, hogy nem kellett felvennem a polgármesteri fizetést. Megélek a televíziós munkámból, lapokat adok ki. Dolgozom, s pénzt keresek vele. De ezekhez a bokri eredményekhez elsősorban nem az én anyagi függetlenségem kellett, hanem az, hogy van ötletünk, pályázunk, azt lehetőleg jól, körültekintően és folyamatosan. Azon felül nincsenek jutalékok, kétes sikerdíjak.
- A család közben teljesen beilleszkedett?
- Azt hiszem, igen. A feleségem, Kriszta annyit sem jár Pestre, mint én, mindenkit ismer, tisztában van mindenki örömével, bánatával. Rengeteg segít nekem, főleg a pályázatok megírásában, ill. az egyéb munkáimban. Dávid fiam 17 éves, Pásztóra jár gimnáziumba, itt vannak a barátai, megszállott internetező, saját honlapot működtet. Dóra lányom 13 éves, tőle jobban féltem, hogy találja meg a helyét. De amióta "bebarátnőzött" azóta remekül érzi magát. Itt a faluban is vannak barátnői, a szomszéd faluban is, akikkel hétvégén jönnek össze, hét közben legfeljebb e-maileznek. Nem élnek kevésbé minőségibb életet, mintha Budapesten laknánk. A környék, a levegő, a nyugalom viszont nem összehasonlítható. Én még "gyüttment" vagyok, de a gyerekeim már biztosan bokriak lesznek.

Dömsödi Gábor (47)
Az általános iskolából eltanácsolták túl élénk természete miatt. Mégis sikerrel érettségizett francia tagozaton a budapesti József Attila Gimnáziumban. A közgazdaságtudományi egyetem marketing- és közlekedés szakát hét évig végezte, pedig ez akkoriban még nem volt divat.
Gábornak azonban nem maradt ideje tanulni, mert közben rádiózni kezdett, ahol hamar Krónika-tudósító, majd a főnököknek örök gondot okozó fenegyerek lett. Miután a Rádióból eltanácsolták, az MTV-nél lett parlamenti tudósító, később a Dömsödi és Friderikusz produkciós cég egyik vezetője. Később lapokat adott ki, autós műsorokat jegyzett a Magyar Televízióban, ahol jelenleg is műsorvezető.
Ma a tősgyökeres budapesti tévé-személyiség a Nógrád megyei Bokor polgármestere.