Esélyre várnak a kicsik is

Szokatlan keresztnevét szinte kérdés nélkül magyarázza: - Történész édesapám előszeretettel foglalkozott a magyar-mongol múlttal. Dzsingisz kán nagy mongol vezér volt, így aztán a magyar keresztségben én sem menekülhettem előle.
- Május elseje után európai polgárokként köszöntöttük egymást budapesti ismerőseimmel - emlékezett EU-csatlakozásunk dátumára egy, az Agrár Európa Klub rendezvényén tartott előadásában. - Úgy látom azonban, hogy a magyar mezőgazdaságnak legalább három választási ciklus kell még a közösségben való eligazodáshoz. Addig komoly átmeneti gondok lesznek, s tíz év múltán, 2014-ben derül majd ki: pozitív lesz-e az eredmény. Magyarország uniós sikerei ugyanis nagymértékben függnek agrárgazdaságának közösségen belüli teljesítményétől. Csakhogy az unióban a mezőgazdaságot a megszokottól eltérően értelmezik: a vidékfejlesztés is szorosan kapcsolódik hozzá. Az utóbbi sok lehetőséget rejt, s ha ezeket nem használja ki az ország, akkor bizony eléggé drámai lesz a magyar vidék helyzete.
Az utóbbi másfél évtizedben úgy számolták fel a kollektív gazdaságokat - fejtegette Hollandia követségének tanácsosa -, hogy vidékfenntartó, szociális és társadalmi kereteket adó szerepük helyébe nem lépett semmi. Pontosabban egyoldalúan a versenyképesség és a mindenható piac került előtérbe. Az Európai Unió 2006-tól érvényes új költségvetése az alulról építkező, igen sokrétű vidékfejlesztést a korábbinál nagyobb előnyben részesíti. Tág keretet adhat a helyi foglalkoztatásnak, végső soron anyagiakban is felvállalhatja a hajdani termelőszövetkezetek szociális szerepét. Ez nagyon fontos lenne, mert minden második magyar húszezernél kisebb lélekszámú településen - kisvárosokban, falvakon, tanyákon - él, ahol az átlagosnál jóval nagyobb a szegénység és a munkanélküliség.
{p}
- Magyarország mindig is komoly agrár-középhatalom volt Európában, ma is az, és a jövőben is az lesz - jelentette ki Gábor Dzsingisz. - Az EU nyugat-európai hivatalnokainak nem győzöm magyarázni, hogy ne egységes blokként kezeljék a most csatlakozott tíz országot, hiszen Magyarország közülük az egyetlen, amely már régóta több mezőgazdasági terméket exportál, mint amennyit importál. Az unió 25 jelenlegi tagállamának sorában a magyar agrárium most a 11. helyen áll, ám 12-14 év múltán folyamatos fejlődéssel felküzdheti magát akár a 7-8. helyre is.
A hollandiai magyar úgy látja, hogy az elmúlt másfél évtizedben az agrártámogatások elosztása az éppen hatalmon lévő lobbicsoportok érdekei szerint, évente változó szabályok alapján történt. Általános bizonytalanság lett úrrá, a gazdatársadalom tájékozottsága még ma is rendkívül alacsony. Némely megnyilvánulásuk jól mutatja: teljesen összezavarodtak, azt sem tudják, hol vannak. Nem is csoda, hiszen nincs ingyenes és részletes, minden gazdálkodót elérő állami szaktanácsadó hálózat.
A jövő teendői között Gábor Dzsingisz az első helyen említette a birtokszerkezet rendbetételét, méghozzá egy korszerű tagosítási törvény segítségével. A magyar földbirtokviszonyok ugyanis nem folyamatos fejlődés, hanem politikai érdekek szerint alakultak ki. Mintegy 800 ezer ember jutott földhöz, közülük mezőgazdasági termelőként 220 ezren regisztráltatták magukat. A tanácsos becslése alapján 40 ezer nagyobb és százezer kisebb üzem fogja túlélni a csatlakozással járó megrázkódtatásokat. Ha a magyar agrárpolitika és a gyakorlati szabályozás megfelelő lesz, akkor a kiesőknek munkát és megélhetést nyújthat az európai agrármodell kulcsszavaként emlegetett vidékfejlesztés.