Mikor lesz végre kárpótlás?

Elmúlt az év, törvény pedig sehol. Pedig beszélgetésünkkor a legújabb változata már elkészült, túljutott a közigazgatási államtitkári egyeztetésen is, vagyis a kormány tárgyalhatta.
A törvény tervezete azonban nem került az Országgyűlés őszi ülésszaka elé, és ez már a szeptemberben közzétett menetrendből látható volt.
Ismét Plankó Erikát hívtam, kérdeztem az okát. Szavai szerint a kormány a tervezetet visszaadta további egyeztetésre mondván, kérje a minisztérium az érintett társadalmi szervezetek véleményét is.
Hogy erre korábban miért nem volt lehetőség, az rejtély.
A társadalmi szervezetek és a minisztérium képviselői még a nyáron találkoztak, tájékoztatott bennünket Plankó Erika. Részt vett a találkozón egyebek között a Magyarok Világszövetsége, a Trianon Társaság, s később megkapták a szakmai anyagokat is, várják az álláspontjukat.
A decemberi napokban ismét hívom Plankó Erikát, kérdezem, jutottak-e előbbre. A főcsoportfőnöknő beteg, titkárnőjével üzeni, sajnos nem, az egyeztetések megfeneklettek. Hogy miért, ne kérdezzem - azt egy titkárnő nem tudhatja.
{p}
Galla Jánost tárcsázom, a Trianon Társaság ügyvezető alelnökét. Az ügyvéd a minisztérium és a társadalmi szervezetek találkozójának tényét megerősíti, a törvénytervezetről való egyeztetést azonban cáfolja - a szöveget ugyanis kérésük ellenére sem kaphatták meg. Amit pedig nem láthatnak, azt véleményezni sem tudják.
Meddig lehet figyelmen kívül hagyni az Alkotmánybíróság állásfoglalását?
A kérdéssel Balogh Zsolthoz, a taláros testület elnökének kabinetfőnökéhez fordulok. Az Alkotmánybíróság ugyanis, ahogy erről már írtunk, kétszer is állást foglalt a kérdésben. Először 1996-ban állapította meg a mulasztásos alkotmánysértést, s szólította fel határozatában a parlamentet a törvény megalkotására - mindhiába -, majd 2003 szeptemberében ismét határozatot hozott az ügyben. Az újabb határidő, 2004. június 30-a is elmúlt, a törvény nem született meg.
Az Alkotmánybíróság a határozatok meghozatalán kívül többre nem hivatott, nyilatkozza a kabinetfőnök, a mulasztásos törvénysértésnek nincs jogi következménye. Megítélése szerint ez azonban nem csorbítja a taláros testület tekintélyét, tapasztalata szerint ugyanis, előbb vagy utóbb, de az Országgyűlés végül mindig "rendezi az adósságát". Igaz, ami igaz, a legrégebbi figyelmen kívül hagyott állásfoglalása a felvidékiek kárpótlásával kapcsolatos. S az is igaz, hogy az összes többi elmaradt jogszabály kétharmados egyetértést kívánna, egyedül ehhez a törvényhez volna elegendő a képviselők egyszerű többségének egyetértése.
Hiába, ha eddig egyetlen kormány sem terjesztette be.
Miben reménykedik hát az Alkotmánybíróság? - teszem fel újra a kérdést. A válasz is ugyanaz: előbb-utóbb eddig mindig megszületett a kívánt törvény. Így történt ez 1997-ben is, amikor a második világháborúban kényszerletétbe helyezett ékszerek miatti kárpótlásról rendelkezett az országgyűlés. Ennek a mulasztásnak a pótlására négy évvel korábban, 1993-ban kapott felszólítást a törvényhozás.
S mi történik akkor, ha mégsem születik meg a törvény? Ilyen helyzetre nincs felkészülve a magyar jogalkotás - válaszolta Balogh Zsolt. Annyi bizonyos csak, hogy a határidő lejártakor az Alkotmánybíróság elnöke felhívja az Országgyűlés elnökének figyelmét a mulasztásra.
Ez történt most is.