Begerjesztett villanyóra

Száztíz Békés megyei nyugdíjas vonult fel fehér szegfűkkel a Démász szegedi székháza előtt, hogy rolnizott aprópénzben kifizessék a nyolcvanhárom éves Szalay Jánosné büntetését, melyet áramlopásért szabott ki rá a bíróság.

Hazai életTanács Gábor2005. 02. 11. péntek2005. 02. 11.
Begerjesztett villanyóra

Másfél órát késnek az autóbuszok a hó miatt, Kecse Nagy Sándor kommunikációs igazgató a székházba invitálja a sajtó képviselőit, miközben a biztonsági őrök udvariasan kitessékelnek egy nyugdíjast, aki szegedi létére demonstrálni szeretne az áramszolgáltató ellen. A derékhad még nincs itt, kávé és üdítő csak az újságíróknak jár.
A Démász dolgozói 2001-ben távollétében leszerelték a nagykamarási Szalay Jánosné villanyóráját. Az áramszolgáltató szakértői azt állapították meg, hogy a mérőeszközt manipulálták, egy műanyag csíkkal fékezték a fogaskerekeket: a műanyagreszelék bennemaradt a szerkezetben. Ezért összeszámolták az idős asszony házában a fogyasztó-berendezéseket, és 745 000 forintos büntetést szabtak ki rá. A tételt utóbb méltányosságból 109 000 forintra mérsékeltek.
A bíróság első fokon felmentette Szalay Jánosnét, másodfokon viszont jogerősen elítélték, a kamatokkal együtt adóssága 190 000 forint körüli összegre rúgott - mostanáig. Karsai József MSZP-s képviselő támogatásával a Dél-Békési Nyugdíjasszervezetek Szövetsége állt az asszony mellé, és február 1-jén egyesült erővel kifizették a tartozást - csupa rolnizott aprópénzben.
{p}
A Démász Rt. érvelése, melyet Kecse Nagy Sándor tárt az érdeklődők elé, egyszerű. Nem számít, hogy egy nyolcvanhárom éves, egyedül élő asszonyról van szó, aki egymaga fizikailag is képtelen lett volna bármiféle buherálásra - a törvény szerint mindenki felel azért, hogy mi történik az órájával. A manipuláció ténye bizonyított, az áramszolgáltatónak pedig túl sok veszteséget okoznak az áramtolvajok - egymilliárd forintos összeget emlegetnek -, tehát nem hagyhatják futni a mégoly ártalmatlan Szalay Jánosnét sem. Különben is, jogerős bírósági ítélet állapította meg, hogy a pénz jár a Démász Rt.-nek. Gesztusként annyit tudnak hozzátenni az esethez, hogy a pénzt a Békés Megyei Szociális Közalapítványnak utalják át, támogassa belőle azokat, akik a legjobban rászorulnak.
Karsai József MSZP-s képviselő egy hangosbemondón át szónokol a székház előtt. Gyertyagyújtásra biztatja a morgolódó nyugdíjasokat, hadd lássa a Démász francia tulajdonosa, milyen az, ha valakinek nem telik áramra. A tömegben helyeslő hangokat hallani, mellettem egy asszony arra panaszkodik, hogy neki is hatezer forint volt a villanyszámlája. Szalay Jánosné fáradt, beteg és rémült, egy kukán íratják vele alá a meghatalmazásokat, mely szerint megengedi, hogy kifizessék helyette a tartozást. Karsai József úgy véli, hogy a Démász visszaélt helyzetével, bár törvényesen járt el. A jogszabályok ugyanis mindenben a szolgáltatónak kedveznek. Az ellenőrzi a villanyórát, az plombálja le, az viszi el hiba esetén, az vizsgálja meg, hogy történt-e manipuláció. Az állapítja meg, mit érdemel az a bűnös, aki buherálni próbál - így lehetséges, hogy egy nyolcvanéves asszony becsült fogyasztásából több százezres büntetést hoztak ki. Az MSZP-s képviselő békés demonstrációra biztatja a nyugdíjasokat, akik indulataikat úgy próbálják levezetni, hogy az ajándék fehér szegfűt jól odavágják az ablakhoz - hátha betörik tőle.
Szalay Jánosné kissé elveszve áll az emberek gyűrűjében, két fejjel kisebb mindenki másnál. Körülötte az általa aláírt papírokkal rohangásznak azok, akik tudják, miről van itt szó. Zavarát csak fokozza, amikor a magnót az orra alá dugom, mondaná el, mire gondol most.- Nem loptam az áramot - nyögi, és elnéz mellettem.