Csúcsra jár és sarkon fordul

Ha felnézünk az égre, s lassan araszoló repülőgépet látunk, a legritkább esetben gondolunk arra, hogy ott, olyan magasan gyalogos ember is járhat. Pedig járhat. Mint például Ács Zoltán, aki több, nyolcezer méter magas hegyet is megmászott az elmúlt években, s a változatosság kedvéért a napokban a Déli-sarkról tért haza. Bekóborolta már az egész világot, nyugodtan mondhatjuk, mindenütt otthon érzi magát.
- Mi a nehezebb? Eljutni a Déli-sarkra, vagy felmászni nyolcezer méterre?
- Mint sok más egyébre, erre sincs megfellebbezhetetlenül pontos válasz. De az biztos, hogy a felszerelésen sok minden múlik. Scottnak és csapatának tudják, mi lett a veszte 1912-ben az Antarktiszon? Pár liter, de az is lehet, hogy csak pár deci benzin. Mindennel tökéletesen fel voltak szerelve, de az útjuk vége felé elfogyott a benzinjük. S nem tudtak vizet melegíteni, meleg ételt készíteni. Kiszáradtak.
- Ahol annyi hó van, mint a sarkon, szomjan lehet halni?
- A Himalája meg a sarkvidék rettenetesen megdolgoztatja az embert. S eközben sok folyadékot fogyaszt, naponta három-hat litert is. Ennyit nem lehet hó formájában megenni. Négy-öt liter vízhez majd egy köbméternyi havat kéne lenyelni. Ez képtelenség! Ha meg is enné, az úgy lehűtené a testét, hogy egykettőre életveszélybe kerülne. A sarkon pedig, vagy fent, hét-nyolcezer méteren, nagyon messzi a segítség.
- Valóban, bajban, mondjuk infarktus vagy agyvérzés esetén kire, mire számíthat az ember?
- Rosszra. Pontosabban a sarkon most már van esély a túlélésre. A legutóbbi expedíciónkon például rosszul lett egy kanadai srác, s hál' istennek, megmentették. De egy nyolcezres hegyen az ember az esetek döntő részében csak magamagára számíthat. Nem azért, mert gonosz vagy lusta a társ. Olyan magasságban az oxigénhiány miatt az ember már saját magát is alig bírja vonszolni. Segíteni legfeljebb azon lehet, aki rá tud támaszkodni az erősebbre. De hogy valaki, mint a romantikus regényekben, vállon hozza le a lábát tört társát, lehetetlen. Öt-hatezer méterről még talán. Nyolcezerről azonban...
{p}
- Merrefelé járt eddig?
- Először Bulgáriában, ami azért fontos, mert érettségiző diákként akkor voltam először egyedül külföldön, és akkor ültem először repülőn. Nagyon jó buli volt. Aztán felvettek Pestre, a Testnevelési Egyetemre, és felpörögtek az események. Rá két évre már a Kaukázusban kóboroltunk, felmentünk az Elbruszra is, pedig az már 5600 méter magas. Aztán 1996-ban jött a 4500 kilométer hosszú Magna Hungaria lovastúra, amikor a honfoglaló magyarok útját jártuk végig majd' fél év alatt.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy fél éven át lovagoltak, csak  lovagoltak?
- De. Pontosan.
- Elnézést, de normális, hétköznapi ésszel az még elfogadható, hogy végiglovagolja az ember a Magna Hungariát, de hogy elmenjen a Déli-, előtte meg az Északi-sarkra...!? Közben meg a Himalája! Valaki parancsolja ezt önnek?
- Persze. "Ácszoli."
- Furcsa. A telefonján is így, egybe írva-mondva jelentkezik magyar meg angol nyelven. Milyen ember ez az "Ácszoli"?
- Kíváncsi. És igénytelen.
- Ezt hogy érti?
- Van néhány nagyon jó, nemzetközileg is jegyzett hegymászó cimborám. Egyikük szokta azt mondani, hogy a jó hegymászó igénytelen, mint egy öszvér. Bánatában nem ugrik szakadékba, ha, mondjuk, elromlik a vízmelegítője, ha elhagyja a kesztyűjét vagy ha ellopják a sátrát.
- Ott fent is lopnának?
- Talán elegánsabb úgy mondani, hogy tévedésből ott is elemelnek az embertől dolgokat. Amikor 2002-ben a Mount Everesten voltunk, és az első magyar, Erőss Zsolt feljutott a csúcsra, az utolsó táborból eltűnt a sátram. A sátor még nem is lett volna baj, hiszen be lehet húzódni a társakhoz. De eltűntek az edények is, s hiába volt melegítőnk, nem volt miben főznünk.
{p}
- Mi a különbség az Északi- és a Déli-sark között? Hiszen mindkét helyen, ahogy talán a költő mondaná, hó meg jég meg semmi.
- Hát, van benne valami.
- Hol érezte magát jobban?
- Az északi-sarki expedíciónk jobb hangulatban telt. Ott nagyon jó csapat verődött össze. A Spitzbergákról indultunk. Észre se vettük, máris elértük a sarkot. A mostani út már nem volt annyira érdekes. Amíg az Északi-sarkot másfél-két méter vastag úszó jégtáblákon értük el, addig délen, a szilárd talapzaton kétezer méter vastag jég van, ez tengerszint feletti 2800 méter magassággal egyenlő. Amolyan sivár, sivatagi vidék, ahol állatnak nyomát se látni. Fent, északon, ha szerencsénk van, sarki rókával vagy akár jegesmedvével is találkozhatunk. Egyébként nincs nagy hideg, április-májusban mínusz húsz-harminc fok.
- Hogya telik a sarkon az ember egy napja?
- Reggel hétkor kelünk, havat olvasztunk, kávét, teát főzünk. Aztán öszszepakoljuk a sátrat, előkészítjük a szánt, felcsatoljuk a síléceket s indulás. Általában egy óra gyaloglást tíz perc pihenő követ, megisszuk a magunkkal hozott teát, bekapunk egy-két darab csokit, s ez így megy este hatig-nyolcig. Akkor sátorverés, vacsorafőzés. A szárított alapanyaghoz csak vizet kell adni, s pár perc alatt kész a kínai csirke, a mexikói fekete bab, a rizs, a tészta. Tíz nap alatt értük el a sarkot, de mi csak az utolsó fok, azaz légvonalban 111 kilométer megtételére vállalkoztunk.
{p}
- A Himalájában tett kirándulások, gondolom, hosszabbak.
- Persze. Az akár két hónapos is lehet. Helybeli teherhordókkal meg mindenféle állatokkal felhurcolkodunk úgy ötezer méterre a kiválasztott hegy lábához, ez az alaptábor. Onnan indulunk, és ide térünk vissza négy-öt naponta, miközben egyre feljebb létesítünk táborokat a hegyen. Végül a legfelső tábort már olyan magasra tesszük, ahonnan egy nap alatt megjárható a csúcs.
- A hegyi betegség hány méteren kapja el az embert?
- Már háromezer méternél is jelentkezhet. A komolyabb igénybevétel azonban ötezer méter körül kezdődik. De körültekintő akklimatizációval például a Mount Everest Nemzeti Parkban ilyen magasságba évente hetvenezren is felmennek. Olyan ez, mint a magasugrás. Két métert még sokan átugranak. Kettő húszat már kevesebben, kettő harmincat pedig már csak páran.
- Ön egyszer már majdnem felért a csúcsra, de 8650 méteren visszafordult. Sok lett volna már az a kétszáz méter?
- Az a kétszáz méter felfelé még legalább három óra. Délután négyre értem volna fel, s onnan még aznap le is kell jönni a nyolcezres táborba. Oxigénmaszk nélkül! Ráadásul ekkor már az időjárás is kezdett elromlani.
- Nagyon bántja?
- Az a hegy még nagyon sokáig ott lesz. Harmincöt éves vagyok, úgy hiszem, még van időm felmenni hozzá.