Egy nőfaló embercsempész

Hetvenhetedik évében jár, de olyan heves és lendületes, mint egy ifjú titán. Klapka György meglepő őszinteséggel mesél az életéről. Fordulatos és gazdag pályájának néhány részlete már eddig is ismert volt, de ő maga alig beszélt a sok tekintetben intimnek minősülő nőügyeiről. Például az ismert táncdalénekesnőhöz, Mary Zsuzsihoz fűződő románca, majd családi boldogsága köztudott, ám arról kevesebb szó esett, hogyan éltek, milyen körülmények között nevelték négy közös gyermeküket. Klapka felidézi a múltat: miként karolta fel menő vállalkozóként az akkor disszidált Dobos Attila-Mary Zsuzsi házaspárt.
Klapka Györgyöt mindig is imádták a nők. Saját bevallása szerint azért, mert a szex után nem fordult rögtön a fal felé aludni. Az életművész-vállalkozó arról is nyilatkozik lapunknak, hogy egyszerre több hölggyel élt együtt, kisebb háremet tartott fenn. (Csak zárójelben: vajon miként viszonyult ehhez Mary Zsuzsi? - A szerk.) De nemcsak szerelmi titkait osztja meg az olvasókkal beszélgetőpartnerünk, hanem visszaemlékezik revütáncos múltjára, ötvenes évekbeli zászlóbizniszére, fellebbenti a fátylat Nyugaton létrehozott embercsempész-hálózatának működtetéséről s az itthon, vám- és devizacsalás gyanúja miatt elszenvedett igaztalan vádakról is. Egy biztos: Klapka sosem fullad ki. Most lakótelepet tervez Kőbányán, biodiót termeszt Csorna és Kapuvár között. S meghagyta, hogyha meghal, csináljanak belőle kutyaeledelt.
{p}
- Tehát a hetvenhetedik évét tapossa. Üzleti aktivitása azonban egy ifjú titánéhoz hasonlatos.
- Talán a másfajta aktivitásommal sincs még különösebb baj. Az intim részletekről az élettársamnál, Kiss Mária költőnőnél kéretik érdeklődni.
- Négy gyereke van, ugye?
- Inkább öt. Ennyiről tudok. A legidősebb az első feleségemtől van. Az ő születését tragédia kísérte, az édesanyja szülés közben meghalt. Az utolsó feleségemmel, Mary Zsuzsival viszont négy gyereket remekeltünk: két fiút, két lányt.
- Mostanában milyen a viszonya Mary Zsuzsival, az énekesnővel?
- Kitűnő. Már csak azért is, mert az én házamban lakik, és lepasszolta a két kisebbik gyereket nekem.
- Igaz a szóbeszéd, hogy önök nem mindennapi módon ismerkedtek meg?
- Az úgy történt, hogy Dobos Attilával, az akkori férjével beállított a düsseldorfi házamba. Mindnyájan disszidensek voltunk Nyugat-Németországban, azzal a különbséggel, hogy ők nyomorogtak, én viszont menő vállalkozóvá küzdöttem fel magam. Nagyon rosszul ment nekik, emlékszem, én adtam húsz márkát Dobosnak, hogy meg tudjon tankolni. A lényeg az, hogy Attila felvetette: csináljunk partnercserét! Vagyis: ő az én csajommal lesz együtt, én pedig Zsuzsival.
- Mondja, megírhatom én ezt?
- Miért ne? Zsuzsi nem tagadja, hogy partiban ismert meg engem. Mi több: ott rögtön olyan szerelmes lett belém, mint az állat. Kétségkívül potens ember voltam mindig is, nem véletlenül adódott baj a prosztatámmal, most kezeltek vele egy hétig a kórházban. Meg aztán világéletemben értettem a nők nyelvén: szex után nem fordultam be aludni, hanem intenzíven tettem a szépet, például szerelmes verseket suttogtam a hölgy fülébe. Még ma is tudok könyv nélkül több mint ezer költeményt.
{p}
- Hogyan lett ebből házasság?
- Úgy, hogy két hét múlva ismét eljöttek hozzám Dobossal. Akkor Zsuzsi közölte, hogy soha többé nem megy el a házamból. Persze nagy cirkuszok voltak. Attila, mint szerelmes férfi, érthető módon elvesztette a fejét. Egyszer még a Rajnába is bele akarta lökni Zsuzsit.
- A legenda szerint ön akkor három nővel élt együtt, a szemrevaló magyar énekesnő negyedikként csatlakozott a csapathoz. Mi igaz ebből?
- Ez nem legenda. Tényleg volt egy kis háremem.
- Klapkáról, a nyüzsgő vállalkozóról, a többmilliárdos üzleti per főszereplőjéről valahogy nehéz elképzelni a versek világában való jártasságot, a művészi érzékenységet.
- Pedig az irodalom, a színészmesterség nagyon csábított. A háború után a színművészeti főiskolára jártam. Egy osztályba kerültem Soós Imrével, Horváth Terivel, Szemes Marival, Gera Zoltánnal, Psota Irénnel. Szirtes Ádámmal egy ágyban aludtam a kollégiumban. Akkoriban nagy ívű, klasszikus szerepekről álmodoztam. Csakhogy átirányítottak koreográfia szakra, ami nem érdekelt; meg aztán az irodalmi szféra közismert pénztelensége egyre riasztóbban hatott rám. Végül úgy hozta az élet, hogy a tánc került az életem középpontjába. Így megmaradhatott a színpad, és lett hozzá pénz is dögivel.
- Arról mindig gondoskodott, hogy a tánc mellett legyen egyéb pénzforrása is. Jól tudom?
- Igen. Például az ötvenes években már menő revütáncos voltam Budapesten, amikor egyszer megkeresett egy kiugrott református pap, hogy nem vinném-e le vidékre, mert ő díszzászlókat árul. Mindenféle vörös és nemzetiszínű lobogókról volt szó "Világ proletárjai, egyesüljetek!" hímzéssel. Nekem volt saját kocsim, ezért kerültem be a buliba. Bekopogtunk a település tanácselnökéhez, és megkérdeztük, milyen zászlót tűznek majd ki a közelgő nagy kommunista ünnepen? Valami mindig közelgett, hol május elseje, hol november hetedike, hol április negyedike. Behozatta a lobogót, és mi tervszerűen elképedtünk: "Elvtársam, ez a napszítta, gyűrött zászló nem méltó a nagyszerű ünnephez." Szegény, kínjában azt se tudta, mit csináljon, elvégre mi voltunk a pesti elvtársak. Természetesen rögtön megoldottuk a gondját, adtunk el neki új zászlót. A portékát magunk gyártattuk. Amíg le nem buktunk, harminc-negyvenezer forintot tettünk zsebre havonta, ami elképzelhetetlenül nagy pénz volt abban az időben.
{p}
- Milyen büntetést szabott ki önre a bíróság?
- Nyolc hónap börtönt. De nem ültem le.
- Hogyhogy?
- A Béke Szállóban táncoltam, és bejárt oda egy pasas, aki történetesen az igazságügy-miniszter személyi titkára volt. Igazi piás ember. Elkezdtem itatni, etetni, haverok lettünk. Egyszer elmondtam neki, képzeld, milyen kínos ügybe keveredtem. Azt tanácsolta, adjak be egy egyéni kegyelmi kérvényt, és ő odacsempészi a miniszter elé, amikor az kivételesen jó hangulatban van. És tényleg megcsinálta, igaz, hogy a bevonulást megelőző utolsó pillanatban.
- Ötvenhatban disszidált?
- Egy frászt! A forradalomkor kezdetben reménykedtem, hátha sikerül. De amikor megláttam, hogy apám a saját verseit osztogatja a barikádon harcolóknak, tudtam, hogy mindennek vége. Különleges érzéke volt hozzá, hogy a vesztes oldalra álljon: 1942-ig a nyilas eszmékben hitt, utána 1945-ig kommunistákat bujtatott. Az úgynevezett felszabadulás után meghurcolták mint fasisztát. Amúgy magyarságára, valamint a 48-as honvéd tábornok ősünkre büszke, antiszemita ember volt.
- Táncosként került ki Nyugatra?
- Nem. Először Kelet-Berlinbe vetett a sors. Ott léptem fel Európa legnagyobb varietészínházában Balogh Edinával a hatvanas évek második felében. Az NDK állami kitüntetésben részesített bennünket. Naponta 350 márkát fizettek. Döbbenetesen nagy összeg volt. Emellett azonban megszerveztem egy negyvenkét fős embercsempész-hálózatot.
{p}
- Emberbaráti megfontolások vezették?
- Szó sincs róla. Igaz, az első kuncsaftot szívességből vittem át Nyugat-Berlinbe, de a többiekért fejenként tízezer nyugati márkát kértem.
- Bombaüzlet volt?
- Nehogy azt higgye! Túl magas volt a rezsi, és állandó idegfeszültségben éltem. Végül is szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor lefüleltek bennünket, éppen a nyugati oldalon tartózkodtam. Lezárult előttem a visszaút. Ez 1969-ben történt.
- Németországból 1989-ben hazajött, és rá két évre már két és fél milliárd forintos vám- és devizacsalással vádolták.
- Igen, de igaztalanul. Nem véletlenül mentettek fel. A lényeg: találtam egy joghézagot, amit irgalmatlanul kihasználtam.
- Van ennek az ügynek egy mellékszála. Jelenleg is tizennégymillió forintot és annak a kamatát követeli a rendőrségtől. Sosem fullad ki?
- Annyira nem, hogy meg fogom nyerni a pert.
- Van más peres ügye is?
- Nincs, de hamarosan lesz. A kőbányai önkormányzat ellen nyújtok be keresetet. 1993-ban vettem ott kilenc hektár földet, erre terveztem a 135 lakásos Klapka-lakótelepet. 2001-ben a főváros belterületté nyilvánította egyebek között az én tulajdonomat is. Az önkormányzat azonban azóta se volt képes szentesíteni a főváros határozatát. Nem tűröm tovább ezt a disznóságot.
- Azt hallottam, a mezőgazdaságban is kipróbálja magát. Igaz a hír?
- Naná! Csorna és Kapuvár között van egy negyvenhektáros biodió-ültetvényem. Most februárban megyek a termésemmel Nürnbergbe, a nemzetközi biokiállításra. Annyira kiképeztem magam a témában, hogy egyetemen taníthatnám. Ebben nagy üzlet van, követhetnének mások is Magyarországon.- Állítólag profi az ágykészítésben is.- Természetesen. Az ágyamat csakis saját kezűleg készítem. Kétszer kétméteresre szabom, hogy lehessen rajta hancúrozni. Kilenc lábat teszek alá, hogy stabil legyen, ne nyikorogjon. Olyan filcet építek be, amely beszívja az izzadságot. Én minden körülmények között szem előtt tartom az élet élvezetét. Aztán, ha majd egyszer valamikor, nagyon sokára, meghalok, csinálhatnak belőlem kutyaeledelt.