Naplóíró a pokolból

A baseballsapka most sem kerül le a fejéről, de látom, hogy tüsihaj van alatta. Nevének megfejtése szűk körökben ismert, a Vujity anyai nagyapja családneve, a Tvrtko pedig a Szilárd megfelelője. Egyébként Balogh Szilárdnak anyakönyvezték. Felesége, Zsolnay Gyöngyi egykori kosárlabdamágus, két kicsi fiuk van. Tanult Miamiban, élt Washingtonban, itthon sokáig egy apró falucska, Görömböly lakója volt, nemrég költöztek fel a fővárosba. Kevesen tudják, hogy a tv2 riportere énekel egy balkáni cigányzenekarral, saját díjat alapított Hétköznapok Hőse elnevezéssel, s újabban operatőri szerepet is magára vállalva egyszemélyes stábként utazik a világban.

Kocsmában a téma
- Milyen tempóval indul a napod? Mire beérsz a tv2-be, már kész ötleteid vannak?
- Nyitásnak érdekes kérdés. Most hétfő van, ilyenkor kezdődik az élet, ekkor tartjuk a Napló szerkesztőségi értekezletét. De én nagyon keveset vagyok itt, néha még a megbeszélésekről is hiányzom, hiszen legtöbbször úton vagyok valahol a világban. Tehát az ötleteim nem hétfőre és nem hétfőn születnek. Egy-egy témára vagy forgatásra olykor évekig is készülök.
- S valójában sosincs nyugalmad.
- Ha történik valami világrengető dolog valahol, már indulok is. Néhány hete, egy szerdai napon a gyerekemmel csokis kekszet majszoltunk egy pécsi cukrászdában, amikor telefonáltak, hogy másnapra érvényes repülőjegyem van Srí Lankára. Borult az összes családi program, viszont a vasárnap esti műsorban helyszíni riportfilmmel jelentkeztem a szökőár sújtotta vidékről. Feszített volt a tempó.
{p}
- Megérte?
- Természetesen. Én mindig igyekszem hétköznapi hősöket bemutatni a filmjeimben. Olyan egyszerű, ám nagyszerű embereket, akiknek van mondanivalójuk. Ezeket a témákat megtalálni felettébb izgalmas feladat. Szerintem az újságírás a világ legszebb szakmája. Meg kell tanulni vele élni, s nem visszaélni.
- Néha ámulok, milyen szenzációs témát találsz. Ilyen volt a nő, aki kutyának képzeli magát. Itt él köztünk, csak fel kell fedezni. Hogy sikerül?
- Tévedésben vagy. Nincs szükség hozzá kutatómunkára. Szerintem ebben az országban tízmillió potenciális riportalany él, csak az a kérdés, kit mutatunk be közülük.
- Egy regénye mindenkinek van...
- Mi ketten nem ismertük eddig egymást, de ahogy elmeséltél néhány dolgot a találkozásunk elején, akár terólad is tudnék filmet forgatni. S aztán holnap egy másik újságíró csodálkozna rajta, hogyan találtam rád.
- Miként kutatod fel a riportalanyaidat?
- Jó segítők, jó kollégák, jó kapcsolatok kellenek hozzá. És hasznos telefonkönyv. De előfordult már, hogy a sombereki kocsmában hallottam egy történetet, amit aztán leforgattam. Csak olyan filmet csinálok, amit tévénézőként én magam is végignéznék. Tehát az érdeklődési köröm eleve meghatározza, mivel foglalkozom és mivel nem.
- A helyzet érdekel?
- Mert a helyzetben mutatkozik meg, hogy ki az igazi hős. Aki luxuskörülmények közt él, arról nincs mit mondani. Aki viszont benne van az élet sűrűjében, orvosok, ápolók, speciális mentők, az meg tudja mutatni a küzdelmeit.
- Nem ér vád azért, hogy a nyomort, a szerencsétlen sorsú embereket filmezed?
- Mindig azt a hétköznapi hőst állítom a téma középpontjába, aki közülünk való, másokon segít, és példaképünk lehet. Vádakkal nem foglalkozom, csak objektív tényekkel. A pakisztáni szemétevő gyerekeknek 38 millió, az észak-koreai Rákosi Mátyás Kórház éhező árváinak 11 millió, a szökőár Srí Lanka-i károsultjainak pedig 54 millió forint pénzadomány gyűlt össze riportfilmjeim adásba kerülése után. A kambodzsai magyar árvaház lakói közül 802 gyereket fogadtak örökbe.
{p}
Tévedésből ravatalon
- Nem tudom, neked feltűnt-e, hogy sokkal adakozóbbak vagyunk, ha távoli katasztrófák áldozatainak kell segíteni. Meglehet, az erdélyi magyarok nyomoráról szóló film után kevesebben nyúlnának a zsebükbe.
- Senki nem próféta a saját hazájában, vagyis a mi hősünk nem hős, ellenben, ha külföldről érkezik valaki és tíz kamera követi, az a legtöbb ember szemében azonnal világsztárrá változik. Az én filmjeim minden szereplője magyar, legyen az a világ legtávolabbi vagy legszegényebb szegletében forgatott történet.
- S ezek könyvbe gyűjtött változatai igen keresettek...
- Pedig az első kötet tervét három kiadó utasította vissza, mondván, ami lement a tévében, arra már senki sem kíváncsi. Nem lett igazuk: a Tizenkét pokoli történetből magánkiadásban ötezer példányt adtam el. Eddigi öt könyvemből félmillió példány talált gazdára.
- Mi lehet az oka, hogy az emberek szeretik könyvben olvasni elborzasztó eseteidet?
- Azért a könyveimben sokkal több minden benne van. Írok a forgatások közben szerzett élményeimről, gondolataimról, kulisszatitkokról. A filmekből hiányoznak a csak énrám vonatkozó részletek, például hogy miként éltem át, amikor letüsszentett egy leprás, vagy milyen félelmeim voltak, amikor Kolumbiában rájöttem, hogy tévedésből egy ravatalozóágyon aludtam... Könyveim személyes naplók, melyek a gyermekeimnek íródnak, hogy majd megtudhassák, milyen volt a világ akkortájt, amikor ők születtek.
{p}
Nem a díjakért...
- Mennyi idősek?
- Benjámin kettő, Barnabás egyéves múlt.
- Nekik nem mesélsz az élményeidről...
- Most még az Oroszlánkirály van napirenden, de később majd előhozom a saját történeteimet is.
- Milyen apa vagy?
- Számomra másodlagos lett a riportkészítés, az újságírás. Mindennél fontosabb a család. Erre akkor döbbentem rá, amikor megszülettek a gyermekeim.
- Előtte fontosabb volt a szakma?
- Hogyne. Én is építgettem a karrieremet.
- Mire családos ember lettél, elértél egyet s mást, hogy csak a Pulitzer-emlékdíjat említsem.
- Nem a díjakért csinálom. Azoktól nem lettem se jobb, se rosszabb újságíró. Ha reálisan akarnék fogalmazni, nekem a leszálló ág attól kezdődik, amikor az utolsó magyar hadifoglyot átadtuk a családjának. Jöhet még ezer téma, de ilyen soha többé. Ha valami miatt abba kellene hagynom a televíziózást, nem lenne hiányérzetem.
- Most milyen ambícióid vannak?
- Három dolog tölti ki az életemet: a család, a gyerekek, a kosárlabda.
- És a televízió?
- Az csak utána jön.
- Miről forgatsz legközelebb filmet?
- Nem tudom. Az élet hozza. Lehet, hogy már itt jön a sarkon...