Szivattyú kell a vízeséshez

A Palota Szálló szomszédságában lévő bükki természeti csoda valaha kizárólag a Szinva-patak karsztforrásokat összegyűjtő vizéből táplálkozott. Korábban is előfordult, hogy aszályos időkben a barlang karsztvize hozamának csökkenésével a vízesés szerényebb mértékben csörgedezett. Ám a pótlás igazi "vízválasztója" az 1964-es év volt, amikor a városvezetés úgy döntött, hogy Miskolc nyugati városrészének ivóvízellátását nem a Sajó folyóból oldják meg, hanem a kristálytiszta Szinva-forrás jó részét keverik a városi hálózatba. Akkoriban fontos kérdés volt, hogy a nagy, ipari fogyasztók (papírgyár, kohászat, gépgyár) mellett mi a fontosabb? A város szomjúsága vagy a lillafüredi vízesés?
- Az ipari szükségletek a kohászat és a gépgyár leépülésével mára csökkentek, a város szomjúsága viszont azóta inkább növekedett. De mivel mindkét szempont fontos volt, találtak megoldást - mondta lapunknak Kovács Kerülő Sándor, a Miskolci Vízművek Rt. termelési osztályvezetője, aki mellesleg elhivatott természetvédő.
A hetvenes évektől szivattyúval pótolják a Hámori-tóból a város által elfogyasztott mennyiséget. Az utóbbi évek egyre szeszélyesebb időjárása miatt azonban már előfordult, hogy a Hámori-tó szintjét is alaposan lecsökkentette a szárazság. Ilyenkor maradt a Szinva-patak vize, persze átgondolt beosztással.
Egy időben felvetődött az ötlet, hogy a Hernád menti, parti szűrésű kutakból táplálják a vízesést, de a vízügyi és környezetvédelmi szakemberek ezt elvetették. A vízesés azonban mindig is szívügye volt a városnak, még akkor is, ha évente egymillió forintba kerül.