Kilenc hektárért egy egész várat

Gyakori vendég a hatóság
Kora reggel nyitom a párra az ajtót, de már rég fenn vannak. Pontosabban le sem feküdtek, merthogy éjjel fialt az egyik anyadisznó.
- Tudtuk, hogy az ilyesmi a gazdálkodással jár - ültet le az asszony -, de azt nem sejtettük, hogy a hatalmasságokkal is ennyit kell csatáznunk az életben maradásunkért.
Molnár Tibor és Csomó Eszter negyven szarvasmarhát tart, elsősorban ezek jövedelméből élnek. Ahhoz, hogy életképes legyen a gazdaságuk, legalább duplájára kell növelniük az állatok számát, ám ehhez legelőik, rétjeik nagyságát is meg kell kétszerezniük.
{p}
- Ha valaki földet árul vagy ad bérbe a faluban, akkor mi jelentkezünk, hogy igényt tartunk rá - magyarázza Molnár Tibor.
- Csak az a baj, hogy ezt teszi Hütter Csaba is - toldja meg a párja.
- Verseny van... - jegyzem meg.
- Valóban, ám a törvény úgy rendelkezik, hogy a földvásárláskor vagy -bérléskor a családi gazdálkodónak elsőbbsége van. Mi pedig azok vagyunk, ellentétben Hütter Csabával, aki a cége képviseletében jelentkezik a vételre.
Tiszta sor, gondolom, ám ez így túl egyszerű volna.
- A törvény egy esetben tesz kivételt - magyarázza tovább Molnár Tibor. - Ha a cégtulajdonos cserét ajánl.
- Földet földért?
- Földet bármiért. Akár egy festményért vagy egy bútorért.
- Nem túl életszerű, hogy egy képért megválna a gazda a földjétől.
- Szerintünk sem, ám velünk mégis ezt akarják elhitetni. Nézze meg ezeket a papírokat, ilyent még úgysem látott.
Igazuk van, a szerződésmásolatokon, amelyeket a földhivataltól kértek ki, valóban egyediek... A papír szerint például a hollókői várat ábrázoló képért csaknem kilenc hektárt adott egy gazda...
- De hát miért nem mindegy a borsosberényieknek, hogy kiknek adják a földjüket?
- Azt terjeszti rólunk, hogy pénztelen senkik vagyunk, úgysem tudunk fizetni. Nekünk meg kijelentette, minek erőlködünk, úgysem megyünk semmire. Mikor meg nem adtuk fel, fenyegetőzni kezdett, hogy messzire elér a keze. Ezt persze tagadta a bíróságon.
Akárhogy is történt, az utóbbi két-három évben mindenesetre gyakori vendég Molnáréknál a hatóság. A határőrség például kétszer is körbevette a gazdaságot: bejelentetlen munkásokat kerestek. Nem találtak.
- S nem próbáltak kiegyezni Hütter Csabával? Elvégre elég nagy Borsosberény határa ahhoz, hogy ketten is elférjenek benne...
- Dehogyisnem! A polgármesterrel együtt mentünk hozzá - válaszolja Csomó Eszter. - Ám kaput sem nyitott.
{p}
Csendélet pénz helyett
Keresem Mák Sándort, aki a hollókői várért adta bérbe a birtokát, ám a férfi nem kívánt nyilatkozni. Így aztán azt sem tudom tőle megkérdezni, miért panaszkodott a polgármesternek, hogy késve kapta meg a bérleti díjat Hütter Csabától, ha egyszer képről szól a szerződésük.
Csósza József földje szintén Hütter Csabánál kötött ki. Az idős férfi, akinek a veje Hütter Csaba alkalmazottja, 2003-ban adósságba keveredett, s hogy rendezze, pénzre lett volna szüksége, több százezer forintra. Semmi gond, kárpótlás révén két és fél hektárnyi földhöz jutott, ezért annak rendje és módja szerint meghirdette.
A földre ketten pályáztak: Molnár Tibor és Hütter Csaba.
- Amikor ki akartam fizetni a vételárat, be sem engedett - panaszkodik Molnár Tibor.
Csósza József másképpen emlékezik:
- Fél évig vártam, hogy fizessen, de hiába. Végül odaadtam Hütter úrnak, legalább megműveli valaki.
- S mit kapott érte?
- Egy festményt.
- S mit ábrázol?
A férfi a fejét vakarja:
- Hát virágokat - böki ki végül.
- Ez az, virágokat - így az aszszony. - Olyan... csendélet, na.
- Csendélet, így van. Nagyon szép színes. És jó nagy.
- Megnézhetem?
- Sajnos nem. A lányomnál van, Debrecenben.
- S mennyit ér?
- Kilencvenezer forintot.
- Honnan tudják? Felértékeltették?
- Nem, Hütter úr mondta.
- S ki festette?
Megint némi tanácstalanság.
- Valami Tóth Éva. Igen, H. Tóth Éva.
Később tudom meg, hogy a "H" a Hütter rövidítése. H. Tóth Éva Hütter Csaba felesége.
{p}
Neki nem adom!
Szabó Lajos az udvaron álldogál, amikor rányitom a kaput. Mellette idős asszony. Az édesanyja.
- Ki küldte magát? - karmol a tekintetével az asszony. - Az a Csomó Eszter? Hiába, ha a feje tetejére áll, akkor sem adom neki a földem.
(Régi birtokhatárvitát emlegetett Csomó Eszter, ez mérgezi a kapcsolatukat.)
A fia egykedvűen álldogál mellette. Korábban gazdálkodott, de amióta többször is műtötték gerincsérvvel, villanyszerelésből igyekszik megélni.
- Csak baromfit tartunk - szólal meg, amikor az anyja kidühöngte magát -, azt is abból a terményből etetjük, amit Hütter Csabától kapunk.
Tizenegy hektárt adott bérbe, a terület összesen 183 aranykorona értékű.
- Tizenöt kiló terményt szokott adni érte aranykoronánként - magyarázza a férfi -, mikor milyen a termés.

Az a titkos szekreter
Kezemben a kettőjük között kötött haszonbérleti szerződés, amelyben szó sincs terményről. Viszont egy százötvenezer forintra taksált XIX. századi szekreterről annál inkább. Amikor említem ezt, a férfi a vállát vonja.
- Megnézhetném azt a szekretert?
- Sajnos nem. A testvéremnél van.
Olyan egykedvű, hogy az már szinte zavarba ejtő. Akkor sem mutat indulatot, amikor arról kérdezem, szerinte törvényes-e a szerződés.
- Biztosítási ügyekről nem akar írni? - kérdezi végül. - Most jött belém egy kocsi, a biztosító meg akadékoskodik.
Az asszony, miközben szavunkat hallgatja, megenyhül.
- Én viszont meg tudom mutatni, mit kaptam a Hüttertől - fogja a karom.
A konyhájába vezet, a falon a két gobelin, az egyik a Szűzanyát ábrázolja, a másik Jézust.
- Ugye, milyen szépek?
Az ügyről természetesen szerettem volna megtudakolni Hütter Csaba véleményét is, ám ugyanúgy jártam, mint Csomó Eszter és a polgármester. A kaputelefonnál nem jutottam tovább.