Lehet adni szívből és rutinból

- Mindig csodálatra késztetett, ahogyan a világot látja! Mintha megtalálta volna a biztos kapaszkodókat.
- Gondolja, hogy már megtaláltam? Mindig minden mozgásban van, nem lehet előre eltervezni semmit. Mert egyszer csak, huszonnégy órán belül történik valami, amitől fordulatot vesz az életed. Nincsenek fix pontok. Legföljebb annyi, amenynyit a mesteremtől, Pártos Gézától kaptam még a főiskolai évek alatt. Csodálatos pedagógus volt. Szigorú és igényes. Mindamellett tiszteletben tartotta az embert. Olyan nyitottsággal, érzékenységgel és befogadóképességgel figyelt minket, hogy egy sor tulajdonságot értékként hozott elő belőlünk. Fantasztikus volt, ahogy akkor és ott kinyílt a világ. Minden tele volt lehetőségekkel s azzal a hittel, hogy a legjobbat tudjuk adni az embereknek. Ha valami, akkor ez alapvető kapaszkodó volt mindannyiunknak. Bátorságot adott a törődés és a tisztelet, a lényemre, a belső lényegemre való kíváncsiság. S ez a hatás egész eddigi életemben elkísért. Jó, amikor igazán jelen vagyunk egy beszélgetésben, amikor valóban nyitottak és érzékenyek vagyunk egymásra, és ténylegesen odafigyelünk a másikra.
- Nyitottnak kell lenni. De ez sem megy mindig olyan könnyen.
- Persze. Én is ezt próbálgatom. Itt ülünk az öltözőben, és figyelem az ön szemét. És nem tudom előre, mi lesz a következő kérdés.
- A nyilatkozataiban nagyon sokszor ismételget egy szót, azt, hogy "adni".
- Igen... Adni is lehet rutinból, s lehet másként. És én szeretek adni! Egy előadással is adhat valamit az ember a közönségnek. S ezt is lehet rutinból, és lehet másként is.
{p}
- Adni. És kapni, vagy elfogadni? Valaki azt mondta, azért nem tud elfogadni, mert az egyfajta függőséget jelent.
- Igen, de adni akkor is jó érzés. Persze csak akkor, ha nem párosul erőszakkal. Amikor azt látom, hogy a másiknak is jólesik elfogadni. S akkor miért ne? Hiszen örömmel teszem! És nem pedig azért, hogy ezzel függésben tartsam a másikat. Legalábbis remélem. Épp most láttam a moziban a Hitler bukásáról szóló filmet. Ott az abszolút függés pokla jelenik meg a vásznon.
- Az ideológiákba való kapaszkodás egyfajta fix pont keresése. Csak sajnos veszélyes vizekre tévedhetünk.
- A legtöbb fanatikusnak nincs saját élete, célja, ezért lehet őket olyan erősen befolyásolni. Ha az ember megismerné önmagát, akkor talán ráérezhetne, hogy mi hazug, és mi nem az.
- Lehet, de kevesen járják végig ezt az utat.
- Igen. Valahol azt olvastam, hogy az ártatlanságot tanítani kellene. S ez a mondat nagyon elgondolkodtatott. Mert emögött őszinte kíváncsiság rejlik, nem pedig a valamitől való függés. Meg kell tapasztalni dolgokat, s közben persze egyaránt érik az embert sikerek és kudarcok. Amikor az utóbbi történik, akkor végig kell gondolni, hogy ez vajon miért történhetett így? S meg kell próbálni tanulni belőle. De közben tudni kell, hogy nincs két egyforma pillanat. És mi is folyton változunk.
- Tehát visszakanyarodtunk oda, hogy nincsenek igazi kapaszkodók.
- Az igazi kapaszkodó a természet, ami körülvesz bennünket. S bár alapvetően mindannyian egyedül vagyunk, ezeket az élményeket más is átélheti velem együtt. Ha valakire rámosolyogsz, visszamosolyognak rád.
- Bizonyára nyereség, hogy - ellentétben az átlagemberrel - művészként különböző karakterek bőrébe bújhat.
- A színházon keresztül számos olyan életformát, indulatot, szituációt élhetünk meg, amelyek a civil életben már igencsak nehezen megoldhatók. De mi, színészek, s ezt is Pártos Géza mondta nekünk a főiskolán, arra a néhány órára, amíg a színpadon vagyunk, megoldhatjuk az életünket. S ez hatalmas dolog! Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan fantasztikus szerepeket játszhattam el. Megvoltak bennük azok a mondatok, amelyekből rengeteg erőt és segítséget nyertem a hétköznapi életemhez. Nincs rá receptem, hogy mit és miként kell tenni, nem tudom megfejteni az élet nagy titkait, de azért próbálom. Annyira más, annyira egyéni mindenki. Nincs két egyforma ujjlenyomat sem. De nem a másságot kéne hangsúlyozni, hanem az azonosságot. A fájdalom, a születés és a halál, Dél-Afrika vagy Kelet-Ázsia, teljesen mindegy, bárhova is születik az ember. Mert sokkal több mindenben hasonlítunk egymásra, mint gondolnánk.
- Ez szép gondolat. Nemrég Páger-gyűrűt kapott...
- Különösen jól éreztem magam a színészóriás szülővárosában, Makón, ahol a díjat átadták. A helybeliek szívvel-lélekkel buzgólkodnak, és ez hatalmas öröm. Büszkék a városuk szülöttjére, ez nagyon meghatott.