Még két generáció a rendes kerékvágásig

Itt ülök a Számalk Rt. elnökének puritán budapesti irodájában. Az asztalán lévő számítógép szobányi elődje 1963-ben jelent meg először Magyarországon, akkor, amikor Havass Miklós matematikusként végzett Szegeden. A mindenre nyitott szakember alföldinek vallja magát ma is. Minthogy a hazai népesség felét-háromnegyedét vidéki jelzővel illetik a statisztikák, arra kértem, indítsuk innen a beszélgetést.
- Magyarországon a legtöbb gond, következésképpen javítanivaló is az emberek lelkiállapotában van. Egész sor lelki sérülést kell kihevernie az egyénnek és a társadalomnak egyaránt. A földügyek és a szövetkezetesítés erre a legjobb példák. Más megrázkódtatásokkal együtt ezeknek az embereknek a zömét kibillentették korábbi biztosnak hitt, tervezhető életpályáikról.
- Mire gondol?
- A második világháborút követő években a társadalom korábbi, mintaadó rétegei megszűntek létezni. A számkivetettek meghaltak a koncentrációs táborokban, az úri világ képviselői deklasszált elemek lettek, a kiváló szakmunkások feleslegessé váltak a tömegtermelésben. A legjobb gazdák sem maradhattak a maguk urai. Nem volt kihez, mihez igazodni. Másfél évtizede csodaváró hangulatban jött el a rendszerváltás, ám az állami vagyon zavaros újraosztása csak növelte a bizonytalanságot. Nehéz újból az élet értelmét kereső személyiségeket formálni.
- Fog ez menni, hiszen élelmes nemzet vagyunk.
- Tény, hogy külföldön sok magyar bizonyította kreativitását, találékonyságát. Talán az ő sikereikből is adódik az általánosítás. Itthon azonban a török idők óta elnyomatásban éltünk. Nem bíztunk az idegen hatalmat megtestesítő államban, csak saját magunknak hittünk. Az együttműködési készség csekély, súlyos fogyatékosságaink egyike ez. Bizalmatlanságra építő bürokráciát és bonyolult jogrendszert tartunk fenn tehát, hiszen túl sokan játszanak a kiskapukra.
{p}
- "Ha nem írod meg, akkor hajlandó vagyok elmondani", találkozom az újságíró számára zavarba ejtő kéréssel lépten-nyomon.
- A jelenséggel nem lehet mit kezdeni. Várni kell, hiszen, miként a jó bor, ez a már-már kóros bizalmatlanság is előbb-utóbb kiforrja magát.
- Jó-jó, de mennyi idő alatt?
- Megvallom, én gyorsabbnak gondoltam a folyamatot. De belátom: azoknak van igazuk, akik szerint legalább kétgenerációnyi idő, azaz negyven-ötven év kell az új értékrend kialakulásához. Másfél évtizeden már túl vagyunk, a java tehát még hátravan. Ha teszünk érte, napról napra javulhat a helyzet, oldódhat a feszültség.
- Találkozom törekvő emberekkel, de különösen a földtulajdonhoz köthető félelmekkel is. "Arra megy ki a játék, hogy a külföldiek megszerezzék", legyintenek sokan.
- Természetes reakciójuk ez a saját földjükön végre önállóan termelő gazdáknak. De nagyot változott a világ. Terjeszkednek a tőkeerős, piaci ismeretekkel és befolyással bíró, egyre nagyobb szervezetek. Nem ismerek kész megoldást, azt nekünk magunknak kell megtalálnunk, mint ahogy az osztrákok vagy a dánok tették.
- Csakhogy náluk nem volt olyan fél évszázados történelmi "közjáték", mint mifelénk.
- Ennek az időszaknak más hagyatéka is van. Magyarországon negyvenszázalékos az úgynevezett funkcionális analfabéták aránya. Azokról van szó, akik írni-olvasni tudnak, mégis szövegértési és -értelmezési gondokkal küszködnek. Mind nehezebben képesek magukat "eladni".
- Majdnem minden második lakos közéjük tartozna?
- Sajnos, igen, és ez összefügg a hazai életminőséggel. Közismert bajainkon túlmenően, amilyen az alkoholizmus, az öngyilkosságok, kevés nálunk az egészséges család. Olyan, amelyben figyelnek a gyermekekre, és számon is kérnek. Ha az alapvető családi értékek hiányoznak, akkor a problémás emberek is újratermelődnek. Ezért sem mehetnek végbe rövid idő alatt nagy léptékű változások, hiszen a tudat átformálásához van szükség a legtöbb időre.
{p}
- Szabad idejében is ilyen súlyos témákkal foglalkozik?
- Szellemi ember lévén a könyv, a zene és a gondolkodás köt le igazán. Ügyetlen vagyok, majdnem minden kiesik a kezemből. De azért gyakran időzök Szeged melletti tanyánkon, ahol szó szerint a nagykönyvből metszem a szőlőt. Olykor megsajnál a szomszéd, és besegít. A tőkék tökéletesen mutatják a különbséget.
- Érzik netán a szakszerű és a patópáli munka közötti különbséget?
- Nem zárható ki. Noha, komolyra fordítva a szót, az "ej, ráérünk arra még" szemlélet valóban bennünk van, Petőfi ezt kitűnően megérezte. Magam az eurooptimisták közé tartozom, s remélem: az európai kultúra és minőség egy idő múltán indokolatlanná teszi majd e szimbólum használatát.

Falusi szegénység
A községek lakosságának legalább húsz-harminc százaléka él a felzárkózás esélye nélkül. Foglalkozásukat, a jövedelem kiegészítésére szolgáló családi gazdálkodás lehetőségét 1993-ig több százezren vesztették el.
A magyar társadalomban - más közép-európai társadalmakhoz hasonlóan - a szegénység gettói nem a városokban, hanem a falvakban jöttek létre. A rurális szegénység különösen északkeleten és délnyugaton záródhat be hosszú időre az aprófalvas övezetekbe. (...)
Az EU-tagság nem hoz magával automatikus változásokat, mert az EU rendszereit olyan problémák kezelésére fejlesztették ki, amelyek a speciálisan magyar (közép-európai) struktúrákra kevéssé érzékenyek.
Forrás: A vidék helyzete Magyarországon (Agrár Európa Kft., 2003)