Memóriazavar

Elsőként az agrártárca mostani és egykori vezetőit. Előbbiek tavaly nyáron azt ígérték, hogy karácsonyig kifizetik a gazdáknak járó földalapú uniós és nemzeti támogatások nagy részét. Hát erről elfeledkeztek az urak. Elsőre mással nem magyarázható, hogy csak most, január végén, februárban pörgették fel a kiutalásokat. A látszat azonban csal! Már tavaly is megtehették volna - de akkor a kifizetésekkel az ország államháztartási hiánya tovább romlik néhány tucat milliárddal. Így a nemzetközi pénzintézetek a mainál is rosszabb képet festettek volna a hazai gazdaságról. Magyarán: drágábban tudna ma az ország hitelt felvenni, milliárdokkal nőne a kamatkiadás.
A kiutalásokat lassították. Jobbára kistermelők kaptak pénzt: sok tízezren viszonylag kisebb összegeket. A statisztikában több tízezer regisztrált gazdálkodót lehetett kipipálni, és csak néhány milliárd forint áramlott ki.
Az agrártárca feledékenységére más példa is akadna, ki ne találjam hagyni a gabonafelvásárlást, a sokat emlegetett intervenciót megalapozó magtárak ügyét. A tárca szem elől tévesztette, hogy 2004-ben óriási gabonatermés várható. Csak később eszmélt rá: számba kellene venni a raktárakat. Nem is lett belőlük elég.
Az uniós csatlakozás menetrendjére persze nem 2002 májusától illett (volna) felkészülni, hanem az Orbán-Torgyán-éra alatt is, 1998-2002 között. Méghozzá az uniós intézményrendszer kialakításával. Nem történt semmi! (A SAPARD-program 2000 helyett három évvel később indult.) Legkésőbb ekkor kellett volna létrehozni és megerősíteni a termelői-értékesítő szervezeteket. Ehelyett a meglévő, integráló tevékenységet folytató nagyüzemek szétveréséhez vezető intézkedéseket hoztak, pártpolitikai alapon. Erről a demonstráción felszólaló Tamás Károly, korábbi közigazgatási államtitkárnak nem akaródzott szólnia, ahogy mindegyik korábbi kormánytényező is megkerülte. A feledés homályába vész az a három-öt hónap is, melyet a mostani agrárkormányzat vesztegetett el az uniós intézményrendszer kapkodó kialakítása során.
{p}
De nézzük tovább, kik nem emlékeznek vagy nem akarnak emlékezni!
Itt vannak a politikusok. A mostani ellenzék egyetlen képviselője sem ejtette ki a száján, bocs', mi is késlekedtünk bizonyos intézkedésekkel, elnézést, valami kicsiny felelősség bennünket is terhel a falun kialakult helyzetért. Azért mégiscsak furdalhatja őket a lelkiismeret, mert a tüntetők megszervezéséhez, heteltetéséhez hathatós segítséget nyújtanak.
Memóriazavarral küzdenek a gazdák és azok is, akik - vélem - szánt szándékkal nem említenek egy fontos dátumot, amikor azt harsogják, hogy a 2004. évi támogatást nem fizette ki a kormányzat. Az unió a pénzt legkésőbb a következő év április 30-ig juttatja el a jogosultaknak. Ez a dátum érvényes nálunk is, holnap sem lesz más szabály. Az utóbbi két évben ötven-nyolcvan milliárd - mások szerint százmilliárd - forint hiányzott az agrárbüdzséből. Az a pénz, mellyel a folyó ügyeket szokás finanszírozni. Ne hallgassuk el viszont a százmilliárdos summát, melyet a kormány a gazdahitelek elengedésére fordított, amiről most az utakon mély a hallgatás.
Említek még egy memóriazavart: senki nem pendíti meg az erős forint hatását. A 2000-2002 közötti erős forint 100-150 milliárd forint bevételkiesést okozott az élelmiszer-gazdaságnak, s az utóbbi egy évben hasonló mértékű a kiesés. Az erős forint miatt nem kapós külföldön a magyar gabona, hús, csirke, miatta olcsóbb és versenyképesebb az importtermék. Márpedig az árjövedelem fontosabb a gazdálkodók számára, mint a szerényebb összegű támogatás, az esetleges késlekedés a kifizetésével. Jó lenne, ha ezt észben tartanák a hazai pénzpolitika alakítói. Persze tudom, az infláció féken tartásához nagyban hozzájárul az olcsó élelmiszer, és ez tömegek érdeke. A néhány százezer termelő érdekét vajon ki tartja szem előtt?
Politikusaink biztosan nem: számukra szemlátomást elkezdődött a 2006. évi választási kampány, és senki nem válogat az eszközökben. Jó annak a gazda, a traktor is.