Rudi, a magyar ügynök

Rudi harmincegy évesen jött rá, elege van az autószerelésből. Tizenegy évig buherálta a szerelőaknára állított tragacsokat, veséje, gerince tropára ment, körme alól sose tudta kisikálni a koszt. Ha esténként szemüveges fizimiskájára fintorgott a tükörben, egy nyúzott, ritkuló hajú férfit látott, akinek a panellakásában műanyag térelválasztók csörögnek, gyerekei zajosak, felesége idegbeteg a távfűtési számláktól.  Úgyszólván egyik napról a másikra hozta tető alá egyszemélyes vállalkozását nyílászárók hőszigetelésére és cseréjére. Tizenegy éves Peugeot-ját új Suzukira cserélte (öt év alatt leírhatja költségként), áttanulmányozta a vonatkozó szakirodalmat, a hazai és uniós energetikai projekteket, vett két olcsó öltönyt, majd aktatáskával a kezében nekieredt a megyének. Meggyőzni a hivatalokat arról (amit az új magánházak építői már tudtak, a régiek többsége viszont pénz híján annyiban hagyta): hogy az energiatakarékosságé a jövő!
- Az Országos Energiatanácstól jöttem - parolázott harsányan polgármestereknél, kórházakban, iskolákban és irodaházakban, holott fogalma sem volt, létezik-e ilyen szervezet egyáltalán. - Kérdem önöket - folytatta gőzerővel -, mit tesznek az energiatakarékossági program hatályos rendeletének végrehajtásáért? - Néha vastag csend terpeszkedett el, a paragrafusok dzsungelében tanácstalanul kóválygók azon morfondíroztak, mit akar ez a fiatalember.
Rudi szigetelni akart. Ajtókat, ablakokat huzatos irodákban, ahol télen szökött kifelé a meleg, és a nők derekuk köré tekert pulóverrel ültek a számítógépeknél. De alig akadt megrendelése. Már a műhelybe való visszatérés nyomasztó gondolatával foglalkozott, amikor egy ismerőse kérdezte: elvállalná-e egy fővárosi cég ügynöki állását, melynek hálózata homályosan terjedelmes listája szerint "mindennel" üzletel az országban. "Alapanyag- és termékértékesítéssel, széles körű szolgáltatások közvetítésével" a gombostűtől a veszélyes hulladékok tárolásáig. Rudi azonnal elvállalta. Két legyet egy csapásra! Ha a szigetelés valahol tárgytalan, ugyanott ügynökként folytathatja az agitálást.
- Elnök úr a városba ment, csak holnap jön vissza! - csiripelte a málló vakolatú kastélyépület irodájában a titkárnő. Sebaj! Mappával a hóna alatt Rudi a vagonkirakodó raklapokat is gyártó cég savanyú képű helyettesét próbálta lehengerelni "ügynöki" tájékoztatójával, miközben rácsodálkozott a nyakig gombolt ingű kis ember műbőr könyökvédőjére. Valami hasonlót egy Kabos Gyula filmben látott. A könyökvédős kis ember elismeréssel bólogatott. Ennyi mindent nyújtani szerény jutalék ellenében nem rossz, lenne mit eladniuk is, de ebben ő nem dönthet. Jöjjön vissza az "üzletkötő úr" akkor, amikor az "ügyvezető igazgató úr" is jelen lesz.
{p}
Rudi a kocsiban dühösen dobta hátra az irattartót, a gázpedált tövig nyomva farolt ki az útra. Visszajönni ebbe a tyúkszaros faluba? Akkor rohadjon rájuk a raklap! Na igen, a tyúktrágya!
- Már szart is árulsz, Rudi, nemcsak szigetelsz? - nyerítettek fel hatalmas gyönyörűséggel a haverok, amikor a kocsmában a múltkor elszólta magát, hogy jó minőségű talajjavító tyúktrágyát adott el a múlt héten. Na és? Az is olyan áru, mint bármi más. Hogy bikaspermával is üzletel, arról bölcsen hallgatott (nehogy már a libidóján is röhögjenek).
- Megint fölöslegesen jött - kelletlenkedett a kisvárosi kórház igazgatója. - Ha szigeteltetünk, majd értesítjük.
Rudi a kórházi kazánház sziszegő zajában csüggedten lépdelt kifelé a főgépésszel, aki az ajtóban undorral morogta: - Három fűtőegységünkből már csak egy működik. Ha ez is bekrepál, télen belefagy a vizelet az ágytálakba.
Rudi a kudarcon sokáig emésztette magát. A fenébe! Itt is milliók szállnak el a levegőbe, a kórházat fenntartó városi önkormányzatnál viszont azt hajtogatják: a szigetelés várhat, amikor az életveszélyes fűtési rendszer javítására sincs pénzük. Mire van akkor pénz ebben az országban? Hol az ésszerűség? Nem értette például azt a bútorgyárat, amely egy faipari vállalkozás tőszomszédságában az ország másik feléről rendel göcsmentes fát, mert a vezetők utálják egymást. A márványtelepét bagóért elkótyavetyélő önkormányzatot, mert polgármesterük szerint forráshiányosak. A pályázat eszükbe sem jut, miközben a sírkövesek temetőből lopatják az alapanyagot...
- Hárommillióra van vevő! - lelkesedett Rudi, a gombostűt gyártó cég elnöke azonban legyintett. Nekik ez nem tétel. Ők a termelést mázsára mérik, a konfekció meg szóba sem jöhet, a tűk nem korrózióállóak, rozsdafoltot hagynak a szöveten. Rudi szívós. Először termékbemutatóra kínált helyiséget Bécs belvárosában, majd egy társas üdülőépítésre agitált a festői Kajmán-szigeteken. Az elnök konok. Momentán semmibe nem akarnak betársulni, és, köszönik szépen, a nyílászáróikkal sincs gond!