Nem minden föld termőföld

Az idős házaspár 3,8 hektáros földjét 2003 januárjában azért szerette volna életjáradékra váltani, mert mindkettőjük romló egészségi állapota miatt már nem tudták megművelni. Amikor a rádióban meghallották, hogy olyan telket, amelyen épület van, a földalapkezelő nem fogad el, azonnal levelet írtak az NFA elnökének. Leírták benne, hogy az ingatlanon két tárolóépület van, és érdeklődtek, akadálya-e ez annak, hogy pályázatukat kedvezően bírálják el. A válaszlevél lényege az volt, hogy az NFA életjáradékot ad termőföldért cserébe, és az egyes eseteket az ingatlan-nyilvántartás, illetve a helyszíni szemle alapján bírálják el.
Az idős házaspár ettől megnyugodott, folytatták a hosszúra nyúló és költséges ügyintézést, egészen addig, amíg 2004 februárjában a pályázatukat el nem utasították. Az indokolás szerint azért, mert a felajánlott ingatlanon épület és művelésből kivett terület is van (összesen nyolcszáz négyzetméter). B. Jenő és felesége, mivel fellebbezési lehetőségük nem volt, először a Miniszterelnöki Hivatalhoz, majd az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordultak. Panaszuk mindkét helyről a NFA munkatársaihoz került, és ők ezúttal részletesen kivizsgálták az ügyet. Megállapították, hogy B. Jenő és felesége követett el hibát, mivel az NFA elnökének levelében benne volt, hogy kizárólag termőföldet vehetnek át. B. Jenőnek és Jenőnének nem a pályázati kiírásban, hanem a termőföldről szóló törvényben kellett volna elmélyedniük, ott ugyanis megtalálható a termőföld definíciója, aszerint pedig nem termőföld a tanyás ingatlan és a művelésből kivett terület. Az NFA-füzetek első brosúrájában is megtalálható lett volna ez az információ, a tizenharmadik oldalon. Más kérdés, hogy ehhez a panaszosoknak azt is tudniuk kellett volna, hogy egy nyitott és egy zárt tárolóépület bármiféle lakóház nélkül is tanyának számít.
A pályázat elutasítása után B.-ék állapota tovább romlott, a földet már egyáltalán nem tudták rendben tartani, ezért most már olyan veszély fenyegetett, hogy nemcsak életjáradékot nem kapnak a földjükért, de még meg is büntetik őket. Felajánlották hát a földet a magyar államnak - vagyis az NFA-nak - ingyen. Az NFA Csongrád megyei irodavezetője, Nyári Károly kiment a területre helyszíni szemlét tartani. Felvázolta a lehetőségeket: az NFA-t törvény kötelezi, hogy átvegye a föld tulajdonjogát ingyen, de akár életjáradékot, akár egyetlen nagyobb összeget csak olyan földért adhat, amelyen nincs épület. Javasolta, hogy B. Jenőék osztassák ketté a területet, így legalább azért a részért, amely valóban - jogszabály szerint is - termőföld, egy új pályázattal életjáradékot fognak kapni. Csak az épületeket ajándékozzák az államnak, ha másnak eladni tényleg nem tudják. Erre viszont B. Jenő mondta azt, hogy ő nem akar már semmibe belevágni, hiszen egy új pályázatot ugyanúgy visszautasíthat az NFA. Ezért feleslegesnek látja, hogy hosszadalmas ügyintézésbe fogjon. Ők további egy évig a földet nem tudják megművelni, inkább vigye az egészet a földalap.
{p}
Most már viszi. Nyári Károly Csongrád megyei irodavezető szerint ők személyesen vagy telefonon is felvilágosították az érdeklődőket a feltételekről, a brosúrákat a szegedi irodájukban be lehetett szerezni. Elmondta az irodavezető azt is, hogy a Földért életjáradékot program ugyan szociális célokat szolgál, de az NFA ellenértékért nem szerezhet olyan tulajdont, amelyet a törvény megtilt neki. Másik oldalról viszont az ingatlan tulajdonjogával bárki felhagyhat - kivéve az államot. Tehát az NFA-nak kötelessége a felajánlott ingatlant átvenni, ebben a törvény megint nem hagy nekik választást.
Az ingatlan életjáradékra váltása hatvanezer forint kiegészítő jövedelemhez juttatta volna a nyugdíjas házaspárt. B. Jenő már csak a sajtónál tett panaszt. Mint mondja, azért, hogy más ne járjon úgy, mint ők.

Érdemi válasz
A Nemzeti Földalapkezelő ebben az esetben kényszerpályán volt, amelyről csak egy módon térhetett volna el: ha B. Jenőék írásbeli kérdésére érdemben, nem pedig egy agrárjogban laikus olvasó számára értelmezhetetlen sablonlevelet küldve válaszol. Méghozzá akkor, amikor az idős házaspár kérdéseit írásban feltette. Ez a sablonlevél a panaszosok tájékoztatásának egyetlen írásos nyoma, miért gondolnánk, hogy máshol könnyebben juthattak volna információhoz? Ha tudják, hogy eleve reménytelen az ingatlan megosztása nélkül életjáradékhoz jutni, még egészségi állapotuk megromlása előtt megtehették volna a szükséges lépéseket. A Nemzeti Földalapkezelő nem tájékoztatta őket megfelelően, de ezt leszámítva csak azt tette, amire a törvények kötelezték: életjáradékot nem adott a földért, mert törvény szerint nem adhatott, viszont elfogadta a földet ajándékba, mert erre meg törvény kötelezte. Nyári Károly - kicsit talán későn - megpróbálta a lehető legjobb megoldásra (a terület megosztására és a termőföldnek minősülő rész életjáradékra váltására) rábeszélni a csalódott nyugdíjasokat, ekkorra azonban nekik már az egésztől elment a kedvük.