Százmilliárd a Duna-Tisza közének

Elfoglalt ember. Bács-Kiskun megye közgyűlésének elnökével harmadik nekifutásra sikerült találkoznunk. Parlamenti képviselő is és a megyei lovas szövetség elnöke. Balogh Lászlóval az április végi Szabad Föld-hét rendezvényei előtt beszélgettünk.

Hazai életBorzák Tibor2005. 04. 22. péntek2005. 04. 22.
Százmilliárd a Duna-Tisza közének

- Nevezhetem "megyefőnöknek"?
- Ezt a titulust inkább a tanácsrendszer idején használták. A rendszerváltás után átalakult a megyék hatásköre, jobbára intézményfenntartás lett a feladatunk. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat az országban a legnagyobb foglalkoztató, ötezer embernek kínálunk munkát.
- Ennél azért többről van szó...
- Természetesen. A területfejlesztési törvény megalkotása idején sikerült elérni, hogy a megyei elnökök legyenek a területfejlesztési tanácsok elnökei is. Ez azért szerencsés egybeesés, mert számunkra a fejlesztés az igazi kihívás.
- Miként látja a megyét innen Kecskemétről, a megyeháza ablakából?
- Sajnos az elmúlt időszakban a régió gazdasági mutatói romlottak. A megye helyzete érdekes a régióban. A rendszerváltás körül Kecskemétig "jött le" a működő tőke, az M5-ös megépülésének köszönhetően főleg a gépipar fejlődött. Így a dél-alföldi térség lendületet kapott...
- Miközben a végeken pusztulás kezdődött. A bajaiaknak fájt, hogy oda nem jut pénz.
- Azért azt tudni kell: korábban irányított fejlesztési politika volt érvényben, most viszont a tőke szabad mozgása határozza meg a befektetéseket. Vagyis az, hogy a cégtulajdonosok hol tudnak elérni profitot. Akik mégis elmentek délebbre, egy idő után úgy döntöttek, hogy az olcsóbb keleti részekre telepítik a gyáraikat.
- Elnökként befolyásolja a folyamatokat?
- Három fő területen tudok segíteni. A területfejlesztésben az idén kevés híján tízmilliárd forintot osztunk fel. Abba bele tudok szólni, hogy mire és hová jusson ebből a pénzből. Az agrárvállalkozásoknak, illetve a kis- és középvállalkozásoknak járó összegek felhasználásában csupán lobbizni tudok. A nagy programokhoz való csatlakozásban pedig elszántan részt veszünk, így például a rendszerváltás előtt indított homokhátsági vízpótlás ügyében végre elértük, hogy költségvetési tétel lett, az idén hatszázhúszmillió forintot jegyeztek elő erre a célra.
{p}
- Könnyű elkölteni ezeket a milliárdokat?
- Nem. A homokhátsági kérdésben, amíg az önkormányzatokra nem hárul szerep, addig a nekik szánt összeggel nem tudunk mit kezdeni. Fontos tehát bevonni őket, mindazonáltal további anyagi forrásokat kell találni. Kormányzati szándék, hogy a program a Nemzeti fejlesztési tervhez illeszkedjen, így uniós pályázatokon is részt vehetünk majd. Amennyiben 2007-ben elkezdődhetnek a konrét lépések, az száz-száztíz milliárd forintot hozhat a Duna-Tisza közének.
- Országgyűlési képviselő, vezeti a megyei önkormányzatok szövetségét, és még hosszan folytathatnám tisztségeit. Kamatoztatja a kapcsolatait a megye érdekében?
- Minek is titkolnám: igen. Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a megye szocialista képviselői közül nekem vannak a legkiterjedtebb kapcsolataim. De ez annak is betudható, hogy régóta forgolódom a közéletben. Akikkel együtt kezdtem, azok közül időközben sokan fontos pozícióba jutottak.
- Jóformán állandóan úton van a főváros és a megyeszékhely között. Bírja az ingázást?
- Muszáj állni a tempót. Meg kell osztanom az erőmet a képviselői, a megyei önkormányzati, a területfejlesztési és egyéb munkák között. Néha persze a program visz el engem, nem pedig fordítva.
- Arról már beszéltünk, hogy a megyéért mindent megtesz. Soltért is küzd mint a körzet országgyűlési képviselője és a település szülötte?
- Amit tudok, megteszek Soltért. Nemrég lett belőle város, feladat akad bőven. Az önmagában véve nem elég, hogy kiírjuk a helységnévtábla alá a város titulust. Most éppen a csatornaprogram megvalósításán fáradozunk.
- Milyenek a soltiak?
- Szorgos-dolgos emberek. De szeretnek megállni: megeszik a jó birkapörköltet és megisszák a borukat.
- Ön milyen környezetből származik?
- Szüleim parasztemberek voltak. Anyám négy óra alvással élt, három falu könyvtárának köteteit olvasta végig. Apámtól a szívósságot, a munkabírást örököltem. Szerettem a régi téli estéket, amikor összejöttek a szomszédok beszélgetni. Sokat tanultam azokból a társalgásokból, például azt, hogy oda kell figyelni a másikra, végig kell hallgatni a mondandóját. Legkedvesebb évszakom az ősz, mert addigra kiderült, milyen a termés, és nálunk a szüret számított a legnagyobb ünnepnek.
{p}
- Kikapcsolódás?
- Imádom a lovakat, gyerekkoromban lovagoltam is. Most legfeljebb kettes fogatot hajtok néha a barátaimmal. S a négyesfogat-hajtó világbajnokságot sikerült Kecskemétre hoznunk. A legnagyobb kikapcsolódás, ha itthon vannak a gyerekeim. Ágnes lányom az Országos Rádió és Televízió Testületnél dolgozik, most szakvizsgázott, András fiam műszaki főiskolás. Jó humoruk van, jó hangulatban töltjük együtt szűkre szabott szabad időnket.
- Mindig politikai-közéleti pályára készült?
- Középiskolásként régész, idegsebész vagy pszichológus akartam lenni, végül jogászdiplomát szereztem a pécsi egyetemen. Feleségemmel 1977-ben kerültünk Kecskemétre, az ügyészségen kaptunk állást. Később átkerültem a pártbizottságra, majd a megyei tanácsra, megszerettem ezt a munkát. A rendszerváltáskor felkértek, hogy maradjak elnökhelyettesnek. Immár másodszor választottak a közgyűlés elnökévé. Itt vagyok otthon. Ismerem ezt a területet, élvezettel végzem a dolgom. És persze szép eredményekkel dicsekedhetünk. A siker fontos, hitet ad.
- Elégedett?
- A végére hagyta a legnehezebb kérdést? Ha elégedett vagyok, könnyen kiveszhet belőlem az ambíció. Ha elégedetlennek tartom magam, megkérdezhetik, ugyan mit akarok még. Maradjunk annyiban: van értelme a munkámnak, és ezt az emberek rendszerint visszaigazolják.

Ezek is érdekelhetnek