Zárt ajtó a fehér füstig

Különös kifejezéssel ismerkedik a világ: konklávé. A latin szó, amely zárt szobára utal, persze nem új, több mint hétszáz esztendeje használják, ám az egyházi ügyekben járatlan halandó 1978, vagyis a most elhunyt II. János Pál pápa megválasztása óta nemigen találkozott vele. A zárt szoba szókapcsolat ugyanis az évszázadok során fogalommá nemesedett: a konklávé az a testület, amely megválasztja az új pápát.

Hazai élet2005. 04. 08. péntek2005. 04. 08.
Zárt ajtó a fehér füstig

A pápát kezdetben a római papság és a nép jelölte ki, később a római előkelőségek vették át ezt a szerepet, de döntésüket Róma lakóival jóvá kellett hagyatniuk. Amint a római császárok felvették a kereszténységet, igyekeztek érvényesíteni befolyásukat a választás során. A pápák a IX. századtól egyre erőteljesebben küzdöttek a szabad választásért. II. Miklós pápa 1059-ben a választójogot a bíborosokra bízta. A választás tisztaságának megőrzésére egyre szigorúbb rendelkezések születtek, mígnem az itáliai Viterbóban már az ajtót is rájuk zárták.
Ekkortól kezdve a bíborosi testületnek zárt szobában, vagyis konklávéban kellett időznie mindaddig, amíg meg nem választják Krisztus új földi helytartóját. Ez a bizonyos zárt szoba bárhol lehet, a középkorban választottak pápát Avignonban, Perugiában és más európai városokban is. A napóleoni háborúk óta a választás helye Róma, 1870 óta pedig a Vatikán.
A bíborosi testület VI. Pál rendelkezése óta legfeljebb százhúsz főből állhat, tagjainak életkora nem haladhatja meg a nyolcvan évet. A konklávé jelenleg 117 tagból áll, s alig néhány kivételtől eltekintve valamennyiüket II. János Pál nevezte ki.
A pápát választó bíborosok sokáig igencsak zord  körülmények között laktak. Az ugyan csak egyszer fordult elő, hogy Róma kapitánya a hosszan tétovázó testület étel- és italadagját csökkentette, majd a tetőt is elhordatta a fejük fölül, ám körülményeik még 1978-ban is igen mostohák voltak. Szállásukat az Apostoli palotában rendezték be, a termeket deszkafallal osztották cellákra, és sorshúzás által döntötték el, melyik kié lesz. Volt, amelyiküket a Vatikáni Múzeum modern képtárában szállásolták el a választás napjai alatt, mások legközelebb száz méterre találtak mosdót maguknak.
A testületen II. János Pál "könyörült meg", s egy amerikai lovagrend adományából felépíttette a Szent Márta-házat, ahol a bíborosokból álló testület minden tagja külön apartmanban lakhat. A konklávé színhelyére egyetlen ajtón lehet belépni, a többit erre az időre befalazzák. Ezt az egyetlen ajtót is más-más kulccsal zárják kívülről és belülről, előtte őrség áll. Az őrség parancsnoka ősi idők óta a Chigi hercegi család egyik tagja.
A pápát kétharmados többséggel választják. Napjában két fordulót tartanak, egyet délelőtt, egyet délután. Ha a kilencedik napon sem sikerül egyezségre jutniuk, a tisztség betöltéséhez  elegendő az egyszerű többség meg még egy szavazat. Az új rendet II. János Pál vezette be, régebben elvben közfelkiáltással is meg lehetett volna választani Szent Péter utódát - ilyesmire utoljára az ősegyházban volt példa -, s a bíborosok meg is egyezhettek az új pápáról.
{p}


A pápát a lehető legszigorúbb titoktartást fogadva választják. Madár ugyan átszállhat a Vatikán felett ebben az időben, de repülőgép már nem, nehogy valamiféle titkos jeladással befolyásolhassák a testületet. Az pedig eszükbe sem juthat a választó bíborosoknak, hogy újságot olvassanak, telefont vegyenek magukhoz, számítógépet, hangfelvevőt használjanak. A rendelkezés egyébként Serédi Jusztinián magyar bíboros javaslatára született meg. A bíborosok legfeljebb két segítőt vihetnek magukkal.
A pápaválasztás kezdetén a testület tagjai esküt tesznek a titoktartásra, majd háromszor megszólal a harang, és egy testület égő fáklyákkal bejárja az elzárt helyiségek minden zugát, megvizsgálandó, nem bújt-e el valahová bárki illetéktelen.
A választás szentmisével veszi kezdetét, majd a testület a Sixtus-kápolnába vonul, és megkezdődik a szavazás. Amíg az új pápát nem választják meg, minden bíboros - mint lehetséges utód - trónuson foglal helyet.
A megválasztáshoz szükséges többség elérésére a bíborosok természetesen szabadon győzködhetik egymást. Maga a szavazás szigorú eljárási rend szerint bonyolódik, erre az időszakra a bíborosok segítőinek is el kell hagyniuk a kápolnát. A bíborosok megmásított írással felírják jelöltjük nevét egy keskeny, téglalap alakú papírra, amelyet középen összehajtanak, jobb kezük mutató és hüvelykujja közé fogják, s felemelt kézzel - hogy mindenki láthassa - az oltár előtt fölállított szavazatszedőkhöz járulnak. Imát és esküt követően - ebben azt fogadják, hogy a legjobb meggyőződésük szerint szavaztak - az asztalon lévő kehelybe helyezik cédulájukat.
Ha nincs meg a kétharmados többség, a választást vezető dékán elrendeli a következő szavazást. A szavazócédulákat pedig fonalra fűzik, s elégetik, így adva jelt a Szent Péter téren várakozóknak, hogy sikerült-e egyezségre jutniuk vagy sem. A cédulákhoz nedves vagy száraz szalmát kevernek, s a kápolna kéményéből fekete, illetve fehér füstöt eregetnek, jelezve a sikertelenséget vagy a sikert.
Amikor megválasztották a pápát, ősi szokás szerint a választást vezető bíboros latinul bejelenti: "Habemus papam!" (Van pápánk.) Az újonnan megválasztott egyházfő pedig, immár fehér reverendában, "urbi et orbi" megáldja a hívők ujjongó seregét.
{p}


Új néven
Minden új pápa új nevet vesz fel a hagyomány szerint. Jézus Krisztus adott először új nevet, amikor Simont megtette földi helytartójává Péter - Kőszikla - néven. Minden pápa Szent Péter utódjának számít. Nincs kikötve, milyen nevet választ magának az új egyházfő, de van, amelyet tiszteletből soha senki nem vett fel: ez a Péter. XIV. János például eredetileg Péter - Pietro - volt, de megválasztása után ő is új nevet vett fel. Az új név általában azt jelzi, kit tekintenek szellemi, lelki elődnek. Így lett Karol Wojtyla a két elődje, XXIII. János és VI. Pál iránti tiszteletből II. János Pál.

Volt-e nő pápa?
A pápaságot rengeteg legenda övezi. A történelmi mesék között az egyik legismertebb arról szól, hogy IV. Leó pápa 855-ben bekövetkezett halála után egy Joannes Anglicus néven Rómában élő nőt választottak meg pápává, akiről kétéves uralkodása után csak akkor derült ki női volta, amikor egy körmeneten gyereket szült. A Johanna papissza meséjéről a kortársak mit sem tudtak, négyszáz évvel később került csak be a középkori krónikások történeteibe. Hitelességét már akkor kétségbe vonták, az újkori történettudomány határozottan cáfolta, tudományos művek kétszáz éve nem említik, a legendáriumban néha mégis fel-felbukkan e téma.

Magyar jelölt
Magyar főpap egyszer került a pápai trón közelébe. A XV. század elején Bakócz Tamás jelöltette magát. A jobbágycsaládból származó, kivételesen tehetséges fiú a domonkos szerzetesek közé lépve a krakkói egyetemen tanult, majd az egyházi ranglétrán egyre feljebb emelkedett, 1500-ban bíborossá, 1507-ben Konstantinápoly pátriárkájává nevezték ki. II. Gyula pápa halála után, 1512-ben ő is jelöltette magát, de csak nyolc szavazatot kapott, így egy Medici lett a pápa, X. Leó néven. Bakócz arról is nevezetes, hogy az általa szervezett keresztes hadjáratra toborzott csapatok robbantották ki a Dózsa-féle parasztlázadást. Bakócz Tamás ekkor visszavonult, és többé nem tette ki a lábát Esztergomból, ahol főpapként és humanista tudósként tevékenykedett.

Ezek is érdekelhetnek