Életvesztes gazdálkodók

Budán, egy romos épületben ütöttek tanyát a negyvenes Jutka és a huszonéves Béla, négy kicsi gyerekkel. A házat azonban ledózerolták, s ők ott álltak a semmi közepén.
- Ott jöttünk össze, Kelenföldön, a reneszánsz épületben. Jó hely volt, a plébániatemplomból vizet is hordhattunk - emlékszik vissza Jutka. Az asszony még korábban egy szűkös önkormányzati lakásban élt a csemetéivel. Igaz, ott önkényes beköltöző volt, ezért a főváros kilakoltatta. - Muszáj volt felmutatnunk valamilyen lakcímet, különben elvették volna a gyerekeket, mehettek volna intézetbe - mondja Béla, a kicsik ifjú nevelőapja. Így kerültek Tarnabodra, ahol hetvenezerért vásároltak egy viskót, ami kis híján a fejükre szakadt. Novemberben aztán megnyugodtak, mert kaptak egy rendes házat - ők lettek a modellkísérlet első fecskéi.
- Várják meg, amíg kikalapálom a kaszát! - int a szemével Hegedűs János, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Már az ő udvarán téblábolunk, emitt mangalicák röfögnek, amott csirke kapirgál. Mindez több egyszerű tavaszi idillnél, itt - kormányprogram zajlik. Az esélyegyenlőségi minisztérium ősszel Tarnabodot szemelte ki arra, hogy letelepítse a fővárosi otthontalanokat. Hét család már megérkezett, s újabb hetet várnak. A Máltai Szeretetszolgálat eddig tíz házat vett a hevesi faluban. Az ingatlanok három évig a szeretetszolgálat tulajdonában maradnak, aztán megvehetik őket a lakóik.
- Nem az aluljárók csöveseit telepítettük Tarnabodra. Olyan embereket válogattunk össze, akik önhibájukon kívül kerültek siralmas helyzetbe. S akik éreznek még magukban annyi tartalékot, hogy megfeszítsék az erejüket, és egyben tartsák a családjukat - magyarázza János. Akadt persze, aki nem volt elragadtatva ettől az ajánlattól. Volt olyan hajléktalan, aki köszönte szépen, és inkább visszament Pestre a szállóra. Ott nem kell megerőltetnie magát, mégis fedél van a feje fölött. Egy családapa meg azért hurcolkodott vissza a fővárosba, mert ott alkalmi munkával ötezret is megkeres naponta.
Akik a pesti aszfalton nem találtak megélhetést, itt most a falusi életformát kóstolgatják. Vetőmagokat és három tonna vetőburgonyát osztottak ki köztük a szeretetszolgálat munkatársai. Ügyelnek rá, hogy mindez földbe is kerüljön, nehogy a kocsmában cseréljen gazdát három nagyfröccs ellenében. Nem csupán jó szóval veszik rá a pesti átmeneti szállókról és krízisotthonokból ideköltöztetett családokat a gazdálkodásra. Szerződést íratnak alá velük, s ebben az érintettek vállalják, hogy rendben tartják a portájukat, megművelik a kertjüket, gondoskodnak az állatokról. Megtanulják, hogyan kell malacot fialtatni, tyúkot ültetni.
{p}
- Épp ebédelünk - szabadkoznak Horváth Istvánék, akik öt gyerekkel költöztek a dél-hevesi településre. Kerekegyházán laktak, albérletben, de nem tudták fizetni a havi 25 ezer forintos bérleti díjat. A tévében hallottak a befogadó faluról, s maguk jelentkeztek. A kertjükben már kikelt a retek, bokrosodik a borsó, az aprónép lelkesen gyomlál.
A téli estéket azzal töltötték az újdonsült bodiak, hogy előadásra gyűltek össze a népházba, ahol többek közt Bálint gazda okította őket a kertészkedés fortélyaira. A fejtágítókon részt vett harminc helyi roma család, merthogy ők is belevágtak a földművelésbe. Évek óta nem szántott, eltarackosodott kerteket vesznek most megmunkálásba. Minden család kapott egy pár mangalicát, s ha jól bánnak velük, karácsonyra ötven-hatvan kilós süldőt nevelhetnek belőlük.
- Büntetőjogi felelősség mellett adtuk ki a jószágokat, nehogy idejekorán feltálalják a malackákat vacsorára - magyarázza Tarnabod polgármestere, Pető Zoltán. Meséli, a külföldi tévék forgatócsoportjai egymásnak adják a kilincset a dél-hevesi településen. Egy londoni politológus például váltig bizonygatta: ők is figyelik a tarnabodi modellkísérletet, és hajrá, csak így tovább... Egy szabolcsi község vezetője ugyancsak eljött szemlélődni, mert ott is megpróbálnának valami hasonlót.
Persze a befogadó falu körüli hírverésből kevésbé vidám fejlemények is következtek. A közeli Zagyvaszántó önkormányzatának például az az ötlete támadt, hogy suttyomban idetelepít egy - náluk nemkívánatossá vált - tizenöt tagú roma családot. Titokban házat vásároltak nekik, és polgárőri kísérettel hozták őket Tarnabodra.
- Hogy festett volna, ha tajtékozva visszatelepítjük őket? - kérdezi Pető Zoltán. Úgy döntöttek, inkább bevonják ezt a családot is a programba. Az egykori hajléktalanok most közmunkában csinosítják Bodot, a helybeliek pedig, akik a rossz tömegközlekedés miatt itthon ragadtak, a Máltai Szeretetszolgálat mikrobuszával járhatnak el dolgozni. Mit tesz a munkahely? A lerobbant küllemű, nagyhajú, szőrös férfiak egyszeriben megváltoznak. Az utcán is másképp járnak. Kiegyenesednek, s kezd visszatérni az önérzetük.