Forró csapolás után hideg zuhany?

Diósgyőri acélidegek címmel lapunk is beszámolt róla, hogy nemrég a Donbass Ipari Szövetség érdekeltségi körébe tartozó Dunaferr Rt. milliárdokat költött arra, hogy újraindítsa az acélgyártást Diósgyőrben, közel ezer embernek biztosítva munkát a sok vihart megért, 235 éves kohászatban. Úgy tűnik, most szükségük is lesz erre a jó idegzetre, mert "acélháború" kezdődött, pontosabban folytatódik a két szomszéd vár között, és egyelőre nem tudni, a május 12-i bírósági tárgyaláson kinek a javára születik döntés. Az Ózdi Acélművek Kft. (ÓAM) arra hivatkozva indított pert a kohászati felszámoló ellen, hogy az eladáskor nem vette figyelembe elővásárlási jogát, noha a társaság tulajdonosa a diósgyőri kohászat 165 hektáros összterületén egy 0,1 hektáros ingatlannak. (Az új tulajdonoshoz tartozó acélgyártó DAM 2004 Kft. jelenleg 85 hektárt használ, a fennmaradó 78 területen pedig 72 társtulajdonos osztozik.) A felszámoló azonban úgy érvel, korábban az ózdi kft.-nek is módjában állt élni elővásárlási jogával, de ezt nem tette meg, legalábbis nem a pályázati feltételeknek megfelelően.
Kovács János, a felszámolással megbízott Mátraholding Rt. vezérigazgatója lapunknak erről a következőket mondta:
- Annak idején valamennyi társtulajdonost értesítettük a lépésekről, az ÓAM viszont csupán az ingatlanra tartott igényt. Pedig a kohászatot teljes vertikumban, működőképes gyárként, mintegy ezer munkahellyel együtt hirdettük meg eladásra. Véleményem szerint nem megalapozott az ózdiak követelése, hiszen nem választható külön az elővásárlási jog a teljes gyár megvételétől. Ha ez jogos lenne, a pályázatukat is elfogadták volna, ami a meghirdetett csomagból csupán az ingatlant ragadta ki, figyelmen kívül hagyva a termelői berendezéseket, a dolgozói stábot. Ennek ellenére "benne van a pakliban", hogy a bíróság a javukra dönt, hiszen a jogtól független, hogy az új tulajdonos milyen hatalmas összeget áldozott a termelés újraindítására. Én azonban abban bízom, a diósgyőri társaság, s ezzel együtt közel ezer dolgozó érdekét veszi majd figyelembe.
A pereskedés előzménye, hogy a német tulajdonban lévő ózdi acélművek először a Gazdasági Versenyhivatalnál próbálta érvényesíteni elővásárlási jogát, ám a GVH idén februárban a Donbass Ipari Szövetség tulajdonosi körébe tartozó DAM 2004. Kft.-nek engedélyezte az acélgyártó cég komplett megvételét. Az ózdiak ezután fordultak a megyei bírósághoz, keresetükben egyebek között a diósgyőri kohászat leállítását, illetőleg a döntésig a termelés felfüggesztését kérték, melyet első körben elutasított a taláros testület.
Megyei kohászati szakemberek úgy vélik, az ózdi vállalat német gazdájának "harci kedve" főként a piaci rivalizálással magyarázható, mivel köztudott, hogy az ÓAM is szívesen társult volna a Dunaferr tulajdonosi jogait gyakorló Donbasshoz. A németek a közelmúltban Ózdra látogató magyar miniszterelnöknek például előnyös helyzetként vázolták, ha a három magyar vaskohászati társaság egy kézbe kerülne. Miután az ukrán-svájci érdekeltségű csoport nem mutatott hajlandóságot a megvételükhöz, megkezdték a perlekedést. Lépésükről a diósgyőri társaság vezetésének álláspontja: piaci ellenlábasként igyekeznek nehéz helyzetbe hozni őket, de azt remélik, ez a bíróság számára is nyilvánvaló lesz.