Pünkösdi gondolat

Mik is vesztek el a felülírással? Azok az ősi, rögzített erkölcsi vezérelvek, amelyeket a Feljebbvalótól eredeztettünk. "Isten meghalt" - hirdette Nietzsche német filozófus a XIX. században, és a XX. században már embertömegek dobták el maguktól az értelemmel fel nem fogható világot, az érzék felettit, lényegében magát a Jóistent. Mára, a fogyasztói társadalom embere számára kiürült a mennyek országa.
Vagy mégsem?
Abban egyetértenek az ember legbelső lényegét vizsgáló tudományok képviselői, hogy isten száműzése, az érzékfeletti világ elvesztése együtt jár az élet értelmének elbizonytalanodásával. "A vallások többségének egyik legfőbb funkciója épp annak a hitnek a megerősítése, fenntartása volt, hogy a világegyetemet isteni szándék teremtette, vagy legalábbis mozgatja, s következésképpen mindannak, ami létezik és történik, van valami rendje, célja, értelme. Ebben a keretben az emberi életnek is megvolt a maga helye, jelentősége. A világ fokozatos elvarázstalanodásával azonban ez a nyilvánvaló értelem és jelentés lassanként eltűnt az emberi életből" - írja Hankiss Elemér szociológus, és ugyanő szögezi le azt is: "Még mindig mítoszokkal (csodás hitekkel) kell körülvennünk magunkat ahhoz, hogy személyiségünk kiteljesedhessen, s hogy itthon érezhessük magunkat ebben a világban."
Mit tesz a fogyasztói társadalom tömegembere, hogy itthon érezze magát a világban? Miután hite, istene már nincs, de a hiányát érzi, hát teremt magának istent, félistent, hamis bálványt, mítoszt. A sztárkultusz alapvetően erről szól. Az istenteremtésben a média jár elől, hiszen ott formálják "emberfelettivé" a kiválasztottakat - színészeket, sportolókat, sikeres üzletembereket. Elvis Presley amerikai popsztár "szentélye", Graceland valóságos zarándokhellyé vált, és úgy küzdenek az emberek a "király" személyes tárgyaiért, mint a középkorban egy-egy szent vagy vértanú csontdarabkájáért. Ugyanakkor a reklám az árucikkeket is igyekszik isteni tulajdonságokkal felruházni, mondván, ha kapcsolatba kerülünk az adott termékkel, akkor máris a paradicsomban érezhetjük magunkat.
De vajon hogyan érzi magát a fogyasztói társadalom embere? Soha annyi búskomorság, soha annyi ürességérzés, soha annyi kisiklott élet nem volt, mint manapság. René J. Muller pszichiáter egyenesen "létünket érintő sokkot" emleget. Azt írja: "Az ember önmagából való elmenekülésének kísérletei, amelyek sikeresek voltak a múltban, ma már nem rendelkeznek ugyanazzal a meggyőző erővel." Úgy tűnik, az álistenek képzése, a hazug érzékfeletti világ nem vezet jóra. Annyi azonban mindenképpen kiviláglik, hogy a sztárok, az áruk megistenítésével még ha tudat alatt is, még ha hazárd módon is, de a Jóisten visszaperlésének kísérlete zajlik. És ez akkor is így van, ha az efféle próbálkozások kudarcra vannak ítélve, hiszen aligha visz közelebb a Teremtőhöz Michael Jackson, a popsztár, Beckham, a focista.
Ám aki valóban közel akar kerülni Istenhez, annak itt volna a remek alkalom: pünkösd. Talán csak hagyni kellene a megtérőnek, hogy miként egykoron az apostolokat, úgy őt is csak betöltse, áthassa a Szentlélek - és akkor lelkének pergamenjén felülírásmentesen előtűnnének az ősi és örök igazságok.