Tele a magyar pince

Szavait alátámasztja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) nemrégiben elkészült összegzése is. Urbán András főtitkár szavait idézzük: ha gyorsan nem történik valami, nagyon "forró" lehet az idei szüret.
Tele van a pince - így összegezhető a pillanatnyi állapot, ami éppenséggel nem volna baj, ha ebből pénzt kovácsolhatna a szőlősgazda. De nem ez a helyzet. Ha meg nem is bénult napjainkra a magyar (és külföldi) borpiac, az eladás jelentősen lelassult. Már a 2004/2005-ös borpiaci év is jókora, 3,3 millió hektós borkészlettel indult, ami aztán az átlagot meghaladó hozamú szürettel és bortermeléssel párosult. Összességében bízvást bő termésnek mondható, 4,8 millió hektoliter bor termett az idei piaci évben. Hegyközségi összesítés szerint mindezek után jelenleg a pincékben lévő készlet 4,3 millió hektoliter, ami nagyjából egy közepes évi termésnek felel meg. Az Agrárkutató Intézet adatai szerint az asztali borok esetében az első négy hónap boreladása csaknem harmadával csökkent, az árak pedig átlagosan 13 százalékkal estek vissza a tavalyi borpiaci év időarányos szakaszához képest. Ugyanakkor több borvidékről jelezték, hogy jelenleg az országos átlagárnál (literenként 119 forint) jóval alacsonyabb áron, ötven forint körüli értéken veszik meg a felvásárlók az asztali bort.
{p}
A korábban jól értékesíthető tájborok esetében más irányvétel jellemző, de a helyzet itt sem jobb: az időarányos tavalyihoz képest (2004. január-április) ötven százalékkal nőtt ugyan e jobb minőséget megtestesítő nedű eladása, de az is igaz, hogy az értékesítés mennyisége jóval alacsonyabb szintről indult, mint az asztali boroké. Ugyanakkor a tájborok átlagára lényeges visszaesést mutat: átlagosan 23 százalékkal csökkent a tavalyi időarányoshoz képest.
Szóval baj van.
A gondok ott kezdődnek, hogy miközben az úgynevezett "extrakulináris", vagyis különleges élvezeti értékű fajták és évjáratok változatlanul jó áron értékesíthetőek (aligha véletlen, hogy a Tokaji elnevezés ügye a brüsszeli bíróságig is eljutott, s a vita kapcsán az olasz agrárminiszter személyesen jön egyeztetni a magyar fővárosba), addig a közepes minőségű, illetve "lédig" áruk piaca folyamatosan szűkül. Ez a helyzet a magyar borvidékek legalább felének esetében konkrétan azt jelenti, hogy a minden szabályt betartó bortermelő nyakán marad a bor. Az idén lehet olyan térség, ahol fizikai gondot okozhat a termés elhelyezése, vagyis egyszerűen nem lesz elég hordó vagy más tároló, amibe az idei hozamot el lehetne helyezni.
A HNT ezért azt kéri a kormánytól, hogy szerezzen engedélyt Brüsszeltől úgynevezett krízislepárlásra. Ez az eljárás annyiból állna, hogy a borfölösleget - uniós támogatással - szesszé főzik, és ebben a formában hasznosítják.
Urbán András szerint a gondokon két intézkedéssel lehetne gyorsan javítani. Az egyik a már említett lepárlás, a másik pedig a tisztességes termelők helyzetét változatlanul megnehezítő feketekereskedelem (a "borpancsolás") még szigorúbb visszaszorítása. Szakértői becslések szerint ugyanis még mindig a piac legalább harmadát illegális, ellenőrizetlen származású, adózatlan termelésből származó "borok" teszik ki.