A kór neve: tárolás

Hat-hét millió tonna áru: ennek harmada valószínűleg takarmánybúza lesz, a többi nagyobbrészt kukorica meg valamennyi árpa. Napraforgó csak azért nem, mert az olyan drága, hogy nem maradhat a szabad ég alatt. A szakértői becslések tehát arról szólnak, vajon mekkora lehet az a gabonamennyiség, amit a gazdák nem tudnak majd tárolni az aratás után? Mindez persze kicsit csalós, hiszen minden termelő igyekszik valamilyen megoldással biztos helyre juttatni áruját, s elvileg raktár is lehetne elég, de a magyar mezőgazdaság első számú ágazata krónikus gonddal küzd, s ennek neve: tárolás.

Hazai életBalázs Gusztáv2005. 06. 24. péntek2005. 06. 24.
A kór neve: tárolás

Nem csoda, hogy most a "kevés a raktár" panasztól zeng az ország. Hiszen búzából Németország után a második, míg kukoricából a magunk két és fél millió tonnájával magasan az elsők voltunk az úgynevezett intervenciós felvásárlási statisztikában. Az intervenciós vonzalom magyarázata módfelett egyszerű: az unió akkor avatkozik be a piaci folyamatokba, ha az árak egy bizonyos határ (101,3 euró tonnánként) alá mennek. Sokan erre számítottak a tavalyi aratási szezonban, amikor "nem kótyavetyéljük el olcsón, mivel az unió november elejétől úgyis megveszi" alapon gabonájuk intervenciós eladásáról döntöttek. Mára kiderült: a többség elszámította magát. Jobban jártak a terményüket 20-22 ezer forint készpénzért - ami éppen az intervenciós várakozás miatt négy-ötezerrel meghaladta a rekordterméskor szokásos nyomott árat - nyomban az aratás után értékesítő gazdatársaik.
A miértre egyszerű a válasz. Most a 2005. évi aratás kezdetén a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) még mindig csak bő hárommillió tonnányit vásárolt meg a múlt évi felajánlott termésből, s másfél millió tonna gabona intervenciója még hátravan. A jelenlegi gabonamérleg és a raktárak befogadóképességének összevetése azt mutatja, hogy az idei, összesen hétmillió tonnára becsült kalászos gabonafélének elegendő lesz a nyolcmillió tonnányira taksált üres magtár. Nagy kérdés viszont, hogy az őszi kukorica-, illetve napraforgó-betakarításig megindul-e, s ha igen, akkor milyen ütemben az intervenciós készletek kivitele. Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a Nemzetközi Gabonatanács londoni konferenciáján is szóvá tette, mekkora gondot okoz Magyarországnak a példátlanul magas intervenciós gabonakészlet. Noha egy uniós versenytárgyaláson (tenderen) százezer tonna gabonát megvettek, a 2004. évi teljes felajánlott mennyiség még az országban van.
Nincs tengerünk, így a kikötőkkel rendelkező tagországokhoz képest versenyhátrányban vagyunk. Ezért kezdeményeztük az uniónál, hogy export esetén tonnánként húszeurós árkedvezményt kapjunk hozzájuk képest. Erre van esély.
Ugyanakkor bizonytalan, mennyi új gabonaraktár épülhet őszig a nehézkesen induló AVOP-támogatással és kedvezményes hitelekkel leszerződött két-két és fél millió tonnás kapacitásból. Sokan támogatás nélkül is építenek magtárat. Olcsón vehetnek búzát, s azt raktárostul intervencióra ajánlják. Az árkülönbözet tiszta haszon, s tonnánként és havonta 359 forintos uniós tárolási díjat is kasszíroznak. Egy 15 ezer tonnás tároló havi bérleti díja csaknem 5,4 millió forint.
{p}
"Ha az Európai Unió három évig nyakunkon hagyja az intervenciós készleteket, akkor nincs megoldás. Ezzel alszunk, ezzel kelünk, hogy a gondokon úrrá legyünk!" - jelentette ki a földművelésügyi miniszter egy, az új tagállamok kifizető ügynökségeinek szervezett budapesti konferencián. Elhangzott itt, hogy az MVH havonta kétszázezer tonna termény intervenciós felvásárlására képes. A közúti és folyami szállítással ugyanakkor havi 400-600 ezer tonna gabona vihető ki az országból. Ha utánaszámolunk, akkor az uniós készlet kiviteléhez több mint hét hónapra lenne szükség.
Jogos lehet viszont a kérdés: miért beszélünk és írunk ennyit erről a nem is igazán magyarul hangzó, de lassanként jövevényszavunkká váló intervencióról. Tény, hogy termett már az országban a nyolcvanas években ennyi gabona, mint manapság. Utána az átmenet hosszú esztendei következtek, ami bizony nem sok jót hozott a mezőgazdaságnak. Most viszont már uniós tagok vagyunk, ám a közösségi agrárszabályozás külterjes, mondhatni primitív irányba "fejleszti" a magyar mezőgazdaságot. Korábban nagyobb volt az állattenyésztés aránya, mint a növénytermesztésé. A leépüléssel fordult a helyzet, s ahelyett, hogy az exportra szánt állatokkal etetnénk fel a gabonát, raktározzuk, ahogy tudjuk, ugyanakkor az állattenyésztés padlón van.
Az EU hektárban mérve fizet, és fix átvételi árat garantál. Manapság tehát az számít a közgazdasági szabályozókhoz alkalmazkodó gazdálkodónak, aki gabonát termel, s azt intervención eladja, s gondoskodik raktárról is. Az esztendő nagyobbik felében pedig karosszékében ülve figyeli, hogy szenvednek az állattenyésztők meg a zöldség- és gyümölcstermesztők.

Gabonamérleg (millió t)
Összes raktárkapacitás: 16
Nyitókészlet (2004. júl. 1.: 0,4
Tavalyi termés: 17
Belföldi fogyasztás: 8-9
Export: 2
Intervenció: 4,3
Raktárban: 6-7
Üres raktár: 8-9
Kalászos termés: 7
Kukoricatermés: 7

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek