Ajándék szívért aggódnak

Az asszony bal szívkamrájának működése a második gyermek születése után egyre gyengült, folyadék gyülemlett fel a szívburokban, és ennek eltávolítása után is tovább romlott az állapota, lélegeztetni kellett, végül a szegedi intenzív osztályon elveszítettek minden reményt, hogy gyógyszeres kezeléssel az állapot romlását megállíthatják. Ekkor került az asszony a szívsebészetre, hogy ott biopumpa-beültetést végezzenek el, amely során kikapcsolják a bal kamrát a keringésből és egy mesterséges szerkezettel helyettesítik. Ez ugyan ideiglenes megoldás, de a beteg életben tartásához akkor - a múlt hét szerda délutánján öt órakor - már elengedhetetlen volt. Fél hatkor érkezett a hír a Városmajor utcai szívsebészetről, hogy megfelelő donorszív áll rendelkezésre, tehát biopumpa helyett lehetséges a szívátültetés. Ám a beteget már nem lehetett szállítani, így eldöntötték, hogy a műtétet - a budapesti orvosok segítségével - Szegeden végzik el. Kilenckor megérkezett a szív, és elkezdődött a műtét.
A beavatkozást Bogáts Gábor szegedi főorvos és Babik Barna aneszteziológus végezte Szabolcs Zoltán budapesti szívsebész és Bobek Ilona aneszteziológus segítségével.
- Nem terveztük, hanem belekényszerültünk - mondja Bogáts Gábor, a szívsebészeti osztály főorvosa. - Mire a beteghez értem, hogy a biopumpát beültessük, már tudtam róla, hogy van egy alkalmas donorszív, és az ilyesmi nagyon ritka. Még így sem volt könnyű a döntés, hiszen itt volt egy harmincöt éves nő, bármikor meghalhat az asztalon, meghalhat a műtét után fertőzésben... De a saját szívével nem voltak kilátásai. Visszahívtam a budapestieket, hogy csináljuk meg. Kilenc körül megérkeztek Szegedre, és eldöntöttük, hogy én végzem a beavatkozást, Szabolcs doktor fog asszisztálni. Nagyon flottul ment, mintha állandóan együtt dolgoztunk volna. Az ilyen műtétek alkalmával a szervezés az első. Maga a beavatkozás nem a legnehezebb, de mivel mi ilyet nem végzünk, nem volt meg hozzá a megfelelő gyógyszer, protokoll, tapasztalat, nagyon hálásak vagyunk a fővárosi kollégáknak, hogy segítettek. Elsősorban azért, mert úgy tűnik, hogy a beteget sikerült megmenteni.
{p}
- Nagyon örültem - folytatja a főorvos -, amikor láttam a beültetett szív összehúzódó képességét. Nagyon élénk, jól mozgó szívet kaptunk. A beteg EKG-ja majdnem szabályos volt, később le lehetett venni a szív-tüdő gépről, kivettük a ballonpumpát, amely életben tartotta, és másnap reggel felébredt tiszta tudattal. Délután levettük a lélegeztetőgépről is.
Babik Barna aneszteziológus találkozott az újjászületett beteggel először, amikor a műtét után felébredt. - Mosolygott. Én ekkor hallottam először a hangját, előtte csak jelekkel tudtunk kommunikálni. Nagyon kedves, barátságos asszony. A nővéreink közül a legtapasztaltabbak járnak be hozzá, tudják, hogy akinek a famíliájában valaki megfázott, az már nem teheti be oda a lábát. Páciensünk családjából is voltak itt, behozták a fogkefét. A mobiltelefon háromszoros tisztítótűzön ment át, hogy a lábadozó kapcsolatot tarthasson az otthoniakkal.
- Csak a gyerekei lebegnek a szeme előtt - folytatja az aneszteziológus. - Az, hogy újra velük lehessen. Hat hét szobafogság vár rá, és azt követően is kell még néhány hónap, amíg rendesen visszatérhet az életbe, de aki időt nyer, életet nyer. Lehet, hogy mondjuk 2020-ban megint olyan előrelépés lesz a tudományban, őssejtbeültetés, immunszupresszió, amivel nyer újabb tizenöt-húsz jó évet.

Vidéken először
Az első vidéki szívátültetésről szóló híradások abban a szellemben fogantak, hogy lám, mostantól akár Szegeden is rendszeresen végezhető  ilyen műtét. Bogáts Gábor szerint ez nem azért lehetetlen, mert nincsenek megfelelő szakemberek, hanem azért, mert egy ilyen program beindításához seregnyi feltétel hiányzik jelenleg. Több szívsebész kellene, de nem operálhatnának annyit, amennyi a rendszeres gyakorláshoz elegendő, ráadásul az OEP is kevés ilyen beavatkozást tesz lehetővé. Az igazi probléma pedig a donorok hiánya.
- Büszke vagyok arra, ami történt - mondta a főorvos -, de ennek a jelenlegi helyzetben nem lesz folytatása.