Felfegyverzett mezőőr?

Évente több milliárd forint kárt okoznak a határban garázdálkodó alkalmi tolvajok és iparszerű tevékenységre szakosodott, szervezett bandák. A mezőőrök tehetetlenek, sok gazdálkodó feleslegesnek tartja őket. No nem azért, mert nem dolgoznak. Számuk csekély: a 3600 magyar településen összesen ezren látják el az önkormányzatok és az állam által közösen finanszírozott munkájukat. Tíz éve még több mint tízezren voltak. Ma nem igazán képesek elrettenteni a határ termését dézsmálókat sem, mivel a jog gúzsba köti kezüket. Hiába a sörétes lőfegyver a vállukon, a gyümölcsöst, szőlőt, zöldségföldeket fosztogatókkal szemben még akkor sem használhatják, ha megtámadnák őket. Arról nem is szólva, hogy még a levegőbe sem lőhetnek. A nagyobb ültetvények tulajdonosai ezért inkább biztonságiőr-szolgálatot fogadnak fel néhány hétre, mert annak jogosítványai, fegyverhasználati lehetősége nagyobb biztonságot garantál, hatékonyabb fellépésre ad lehetőséget.
Mindebből az is következhet, hogy a hatékonyabbá váló mezőőri szolgálatot finanszírozó önkormányzatok és az állam mellett az érintett földtulajdonosok is szívesebben adnak pénzt a modern kori csőszhálózat üzemeltetésére.

Három falu, egy mezőőr
Van egyenruhája, szolgálati száma, igazolványa és naplója, sörétes puskája, "rendőrségnél rendszeresített könnygázszóró palackja" és elvileg széles jogköre is - ám valójában mégis erőtlen a magyar mezőőr. Aligha véletlen tehát, hogy - mint Prokopp Józseftől megtudtuk - az országban összesen alig ezer területőrző szolgálatot ellátó szakembert alkalmaznak a rendszer fenntartására jogosult önkormányzatok. Ez a létszám a gyakorlatban azt jelenti, hogy három településre jut egy mezőőr. Hogy pontosan értsük, milyen kevés ez a létszám, csak egy adat: a kilencvenes évek elején több mint tizenkétezer, ilyen szolgálatot ellátó határjáró szakembert tartottak nyilván.
{p}
A mezőőri szolgálat jelenlegi rendszerét feleslegesnek minősítette munkatársunknak az egyik Pest közeli magánültetvény tulajdonosa. A csaknem kétszáz hektáron intenzív gyümölcstermesztésre szakosodott vállalkozó kijelentette: "Megkeresett az önkormányzat, hogy szálljak be a mezőőri szolgálat fenntartásába, és mondtak egy összeget, amitől majdnem hanyatt estem, hiszen pontosan a kétszeresébe került volna egy puskásember költsége, mint amit az érési szezonban egy megbízható őrző-védő cégnek kifizetek."
Prokopp József szerint azonban a gazdáknak - természetesen együttműködve az önkormányzatokkal - igenis érdekük lenne állandó szolgálat fenntartása. "A jó mezőőr a falu szeme" - fogalmazott, bár hozzátette, kétségtelen, hogy a jogszabályokban leírt intézkedési lehetőségek zöme elvi jellegű. A határ hivatalos őrizője például jogosult "azt a járművet, amelyről alaposan feltételezhető, hogy azon a működési területről származó jogellenesen szerzett szállítmány van, feltartóztatni, a jármű vezetőjét és a járművön, illetve az abban tartózkodókat igazoltatni". Képzeljük el ezt a helyzetet a mai napi gyakorlatban: rendszám nélküli Zsiguliban ülnek öten, és a mezőőr elébük áll az önvédelemre nem használható sörétes puskájával meg a könnygázspray-vel - aligha kell megtippelni, ebben a helyzetben ki lesz a nyerő. A megoldás ilyen esetben a mobiltelefon lehet, vagyis a mezőőr felhívja a körzeti rendőrt, ám többnyire mire a kéklámpás kocsi a helyszínre ér, addigra a lopott terményen már túl is adott a "munkáját" szezonban nem- egyszer szinte iparszerűen űző banda.
{p}
Ezt a helyzetet pontosan ismerik a nagy értékű ültetvények, kertészetek tulajdonosai, ezért ők az érési szezonban profi vagyonőröket alkalmaznak. A két-három fős szolgálati egység kiszámlázott díja félmillió forint körül mozog, de a vállalkozóknak még ez is megéri: tudunk olyan esetről, amikor egy szervezett csapat egyetlen éjszaka csaknem hatszázezer forintot "szüretelt ki" a tulajdonos zsebéből egy kizárólag exportra termelő kordonos körteültetvényben. Ez ellen a kutyás-pisztolyos biztonsági őr bizonyosan nagyobb védelmet nyújt, mint a jogszabállyal védett, de a felügyeleti területen igazából kiszolgáltatott mezőőr. Az elmúlt hetekben több szakember is felvetette, hogy az állami-önkormányzati mezőőri rendszer akkor válhatna versenyképessé, ha az önvédelemre, illetve a "kényszerítő eszközök" használatára vonatkozó tényleges cselekvési lehetőségei a biztonsági őrökre érvényes szabályokhoz közelítenének. Például - vetette fel kérdésünkre Prokopp József -, ha az önvédelemre jobban alkalmas maroklőfegyver is belekerülhetne a mezőőri arzenálba. A hatékonyabb fellépést segítő technika a fenntartók számára is kedvezőbb helyzetet teremtene, hiszen afféle, a "határ rendőre" típusú feladatot szívesebben finanszíroznának, mint a "falu szemét". A mezőőri szolgálat fenntartása ugyanis nem olcsó mulatság. Az önkormányzatnak ki kell fizetnie a munkabért, fel kell szerelnie a szolgálatba lépő személyt (ideértve az egyenruhát, a sörétes puskát és a gázspray-t is), és ez ma úgy hárommillió forint körül mozog. A finanszírozásba elvileg be lehet vonni az érdekelt földtulajdonosokat és -használókat is, de a gyakorlatban ez nagyon nehezen megy. Az érintett gazdák fele ugyanis - éppen az imént említett okok miatt - feleslegesnek tartja a kiadást, a másik fele pedig azért nem fizet, mert nem hajlandó mások helyett is terheket viselni.