Kanyarban

A temetőből jött, éppen a sírt ásták. A fiáét. "Mindig aggódtunk érte, most is utána telefonáltunk, merre jár" - csuklik el férfias hangja. De a gyerek a mobilt többé már nem veszi fel. Várva várt autója helyett felfoghatatlan híreket hozó rendőrkocsi érkezett. A szülők nem így képzelték a jövőt. Nem ezért nevelték, nem ezért lesték kívánságait, és nem ezért adtak meg neki mindent. Még a szép, piros autót is. Ha tudják, ha látják előre... Akkor mi lett volna?! Hiszen így is mondogatták mindig, ne hajtson annyira. Hiába... És a fiú? Ő mit tett volna, ha valaki megsúgja: huszonkét éves korában, egy túl gyorsan megközelített kanyarban kisodródva maga alá gyűri a szembejövő kamion? Mit tenne most, ha látná üveges tekintetű, meggyötört szüleit? Az autóban mellette ülő, élet-halál közt lebegő, összeroncsolódott barátját? Félbehagyott életét és a gödröt ott, a temetőben?