Kudarc vagy válság?

Ezt követte 2005 első félévében két népszavazási elutasítás az unió új alkotmányára: előbb a francia "non", majd a holland "nee". Majd a múlt hét végén következett az újabb hétéves - 2007 és 2013 között összesen 871 milliárd eurót előirányzó - közösségi költségvetés tárgyalása. Szakértők az unió eddigi legnagyobb kudarcának tartják, hogy Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország, Spanyolország és Finnország megvétózta a büdzsét.
A legmarkánsabb ellenzőnek Nagy-Britannia bizonyult. Tony Blair kormányfő szerint az egész uniós büdzsé szerkezete rossz. A közösségben egyedinek számító, jelenleg évente ötmilliárd eurós brit visszatérítést csak akkor csökkenthetik, ha a közös költségvetés csaknem felét felemésztő közös agrárpolitikára költött 45 milliárd euróhoz is hozzányúlnak.
Miközben Tony Blairnek igaza lehet abban, hogy az unió válaszúthoz érkezett, és a mezőgazdasági támogatások egy részét a versenyképesség javítására kellene fordítani, vessünk egy pillantást a közös agrárpolitika történetére. Az EK megalakulásakor döntöttek róla. Akkor, a háborút követő időkben a hat alapító ország célja az élelmiszer-önellátás megteremtése volt. Méghozzá a parasztoknak méltányos, a társadalmi átlagot elérő jövedelmet nyújtva. Mára az unió a legtöbb élelmiszerből felesleggel küzd, és - legalábbis szóban - egyre nagyobb gondot fordít többoldalú európai agrármodelljének második pillérére, a vidékfejlesztésre. Eddig nem sok sikerrel, hiszen a támogatások zöme az egyre nagyobb méretű farmok tulajdonosaihoz, illetve használóihoz kerül, csupán tíz százaléka jut a valódi vidékfejlesztésre. Az Európai Unió mezőgazdasága drágán termel, s egyre kevésbé versenyképes az észak- és dél-amerikai, valamint az ausztráliai és az új-zélandi élelmiszer-gazdasághoz képest. A keresztúthoz érkezett uniónak döntenie kell: vagy folytatja eddigi hangzatos, a vidékfejlesztésnek egyre nagyobb szerepet szánó, ám ezzel agrárgazdasága versenyképességét még inkább csökkentő politikáját, vagy beszáll a nemzetközi versenybe, s felhagy saját népességének "kábításával". A két út együtt is járható, ám ennek vonzatait csökkenő uniós kasszából aligha lehet fizetni.
Magyarország felemás helyzetben van. Az EU-15-ök agrártámogatásainak az idén alig harmadát kapja. A vidékfejlesztés nálunk valóságosan meg sem indult. Mások állítják: nem eszik olyan forrón a kását, ha a közös agrárpolitikát megszüntetnék, akkor az unióról mondanának végső ítéletet. Erre legkésőbb 2006 első felében fény derül, ez a végső határideje a költségvetés elfogadásának.