Antik Anti Észtországból

"Antik Anti díszműkovács" - forgatom a névjegyet. Ezt jól kifundálta a régies stílusú karkötőket, evőeszközöket, gyertyatartókat készítő, csavaros észjárású mester. Nehezen kiejthető eredeti észt neve helyébe egy, a foglalkozására is utaló magyaros hangzásút választott. Ügyes!
- Mi az eredeti neved? - kérdezem a 33 éves Antit.
- Nem te vagy az első, aki ezt kérdezi - mutatja rutinosan az útlevelét. Hitetlenkedve olvasom az észt hatóságok pecsétjeivel hitelesített okmányban: "Antik Anti".
Kívül még toldozott-foldozott ház benyomását kelti a nyolc éve vásárolt szerzemény, de belül már otthonos. A tetőtérbe vezető lépcső is a házigazda keze munkáját dicséri. Azon ülve hallgatja beszélgetésünket a hatodik általánost végző leány, Sanna. Teljes nevén Antik Sanna.
- Mindig is szimpatikus volt nekem a laza élet, aminek szerintem része a sör- vagy borkultúra is - fog bele Noszvajra kerülésük történetébe Anti. - Noha Észtországban 1991-től önálló műhelyem és állandó külföldi vevőim voltak, mégis nekivágtunk a világnak. Előbb Csehországba mentünk, de az túl drága volt. Aztán Szlovákiában időztünk, de ott sem éreztük jól magunkat. Magyarországra Aggtelek környékén jöttünk át. Tetszett a vidék, mégis Eger felé indultunk. Amikor ideértünk, ráéreztünk: Noszvaj nagyon jó hely. Jobb, mint a környező falvak.
- Képzelje el! Ott álltam másfél millióval a kezemben, hogy nekik ez a ház kell - idézi fel a múltat a vendéglátásból élő Balogh család lánya, Barbara. - Időbe tellett, amíg elmagyaráztam a feltételeket: ügyvéd, adásvételi szerződés, örökösök özöne, befogadó nyilatkozat, meg ilyesmik. Végül is maradtak. Mielőtt visszamentek, építőmérnök édesapámmal megbeszélték, hogy s mint kellene lakhatóvá tenni a házacskát.
{p}
- Gyors eszű fickónak tűnt - veszi át a szót Balogh Sándor. - De én mindvégig abban a hiszemben voltam, hogy akárcsak az itteni belga, német vagy francia tulajdonosok, ő is üdülésre használja majd a házat. Meglepődtem, amikor a következő évben ideköltöztek családostul. Hozzáteszem: kellemesen lepődtem meg, hiszen a jórészt idegenforgalomból élő falu vonzerejét látványos mesterségével növelte.
Először a körtefa alatt izzította, formálta a vasat az észt, majd a ház melletti egykori disznóólban. A kőből rakott kerítés boltíve alatt lépünk át a régi ház telkéről a másik, tágasabb portára. A kertben kis üvegház, zöldségfélék, gyümölcsfák. Anti leszakít két érett földiepret, az egyiket felém nyújtja. Nemrég új ház építésébe fogott, amelynek alagsorában már működik a kovácsműhely. A régi, lábbal fújtatott kovácstüzű asztalt már csak a bemutatókon használja. A tágas műhelyben "kemencében" izzik a ventilátorral élesztett koksz. Az üllő mellett egykori tanítványa, egyben barátja, Krolla veri a vöröslő vasat. Pár éve jött, és, ellentétben mesterével, nyelvünkkel még nemigen barátkozott meg.
- Hallom, falubeli a barátnőd. Vele hogyan értitek meg egymást? - kérdezem (majd' elfeledtem, náluk ismeretlen a magázódás). Értetlen tekintet a válasz - avagy Krolla lenne hallgatag?
- Hát testbeszéddel - kacsint egyet Anti.
Szép szakmájának prózai a története. Anti restaurátorképző középiskolában tanult, s épp a gyakorlati idő kezdete előtt veszett össze tanárával. Saját magának kellett hát helyet keresnie. Egy olyan kovácsműhelyre akadt, ahol régi eszközök másolatait készítették svéd megrendelésre. Ottragadt. Bizonyára az így szerzett kapcsolatok is közrejátszanak abban, hogy termékeinek kilencven százaléka most is Svédországban talál vevőre.
{p}
- Ebből élek, pénzt keresek vele, és kész - válaszolja hivatásához fűződő érzéseit tudakoló kérdésemre. - Ha választani kellene egy áruházi pénztár vagy egy ügyvédi iroda között, akkor azért mégis az üllő mellett maradnék - teszi hozzá.
Már jó ideje asszony nélkül van a ház, kertészmérnök felesége időnként hosszabb-rövidebb időre Finnországba utazik. Neki nem sikerült úgy belesimulnia Noszvaj mindennapjaiba, mint a helybeliekkel naponta szót váltó férjének. Fiatalkori barátnői, a társaság és persze a pénz miatt is megy. Pincérkedik ott. Szakmájában egyetlen napot sem dolgozott - tudom meg Antitól.
- Eleinte nehezen viseltem el édesanyám távollétét, de most már megszoktam - mondja a magyart a családban a legjobban beszélő Sanna. Soha nem érezte, hogy kiközösítettek volna az iskolában "idegen" származása miatt. Nem szeret ugyan iskolába járni, mégis ő a legjobb tanuló az osztályban.
 - Nagyon várom már a nyári szünetet - sóhajt azért -, hiszen amióta itt élünk, most megyek először vissza szülőhelyemre nyaralni. Igaz, csak egy hétre.
Noszvaj lakóit jórészt két tevékenység tartja el. Az egyik az idegenforgalom, a másik pedig a szőlészet-borászat. Antik Anti ez utóbbit is - mármint a borászatot - műveli. Két éve vásárolt egy pincét. A szőlőt úgy vásárolja, a bort ő készíti, érleli. Méghozzá nem is akárhogyan. Tavaly a szomszéd faluban, Szomolyán tartott helyi borversenyen kékfrankos borával első díjat nyert.
- Az idén pedig ezzel a rozéval indulok - vesz ki egy üveggel a nappali közepéről nyíló házi pincéjéből.
Antik Anti szerint amikor idejöttek, hangulatosabb volt a falu, mint most.
- Nekem nem tetszenek a Noszvaj kenderföldi részén épülő új lakópark hatalmas házai - mutat domboldali pincéje elől a varázslatos fekvésű falu túlsó peremére. Majd - mintegy igazolva a róla többektől is hallott véleményt, miszerint nagyon őszinte, mindenről határozott véleménye van, és azt nem is titkolja - megjegyzi:
- Aki tőlem elvenné a földemet, annak baltával mennék neki.