Két kakas, ha kukorékol...

A gazdasszony, aki megijedt a százezer forintos büntetés fenyegetésétől, rögtön eleget tett a rendelkezésnek, és eltávolította őket - az élők sorából. Pedig ezek a néhai kakasok a város legszélén, igazi falusias kerületben tették a dolgukat, ahol mellesleg ötven apróállat tartása engedélyezett. Egyre azonban nem gondoltak (s talán nem jutott el hozzájuk ügyvéd ismerősöm általános intelme sem: "volt szeretőre és szomszédra mindig ügyelj!"). Így hát kukorékoltak - és velük együtt hangoskodott az egyik szomszédasszony is. Minden hajnalban, rendületlenül.
Előbbiek a biológiai ösztön, utóbbi viszont az álmatlanság okán. Birtokháborítási beadványát az önkormányzat alkotmánybírósági határozatra hivatkozva fogadta el. Most, hogy nincs kakas, nincs kukorékolás sem, szent a béke - gondolhatnánk. Újabban azonban a szomszédasszony másfajta zajra panaszkodik: a kislány túl hangosan pattogtatja a labdát. Vajon mi lesz a következő rendelkezés? És ha a gyerek (vagy a labda) jobb belátásra tér, akkor még kit lehet feljelenteni? A tömegközlekedési vállalatot a túl zajos hajnali járatokért? A nemzeti parkot a védett madarak pirkadati csiviteléséért? Netán az alvó férjet a túl hangos horkolásért? Egy biztos: ha egyszer mégis kakas találnék lenni, csak kapirgálok majd a nagy szemétdombon - és meg se nyikkanok.