A béklyó immár feloldódik

- Elnök úr, mit tanácsolna jó szívvel utódjának, Sólyom Lászlónak?
- Azt, hogy fizikailag is tartsa magát jó kondícióban, mert gyakran rendkívül fárasztó programokon kell majd részt vennie. Amúgy nem gondolom, hogy a napi hivatali ügyek átadásán túl Sólyom professzor úrnak bármiben is tanácsot kellene adnom. Ő nagy gyakorlattal bír, rendkívül nagy tudású jogász, aki mindent tud erről a hivatásról, ami rá vár.
- Hogyan edzette magát?
- Naponta úszom és tornászom, és ha ez nem tart frissen, bizony nehéz lett volna kibírni például Cipruson 50 fokban állni órákig a senki földjén, mikor a békefenntartóinkat látogattuk meg. De egy itthoni tisztavatás is megfelelő állóképességet igényel.
- S gondolom, gyakran rendkívüli önuralomra is szüksége van az elnöki poszton, hogy ne mondja el a véleményét. Egy aktív, politizáló személyiségnek mekkora béklyót jelent a magyar elnöki rendszer, hogy nem lehet annyira aktív, mint amennyire szeretne?
- A köztársasági elnök a pártokon felül áll, és az egész nemzetet jeleníti meg. Így nyilván megfontoltabbak voltak a nyilatkozataim. Ez a béklyó most feloldódik, és úgy gondolom, a jövőben is részem lesz a közéletben. Én azonban inkább a tudományos közéletben szeretnék tevékenykedni s kevésbé a pártpolitikában, miközben soha nem rejtettem véka alá, hogy a polgári értékrend áll hozzám közelebb.
- Miben méri az elmúlt öt év eredményeit, sikereit, netán kudarcait? Mi az, amit a krónikák Mádl Ferenc nevéhez fognak kötni?
- A történelem adta meg nekem, hogy én lehettem az államfő az európai csatlakozás idején. Büszke vagyok rá, hogy tehettem érte. Nagyon fontosak voltak számomra a kisebbségek. A hazai kisebbségi önkormányzatokkal, illetve az adott szomszédos államok vezetőivel rendszeresen találkoztam, jó viszonyt ápoltam, és intézményekben, iskolákban mérhetők ezek a dialógusok. Ami kiemelten fontos volt, az a határon túli magyarok sorsa. Nincs olyan határon túli magyar közösség, melyet ne látogattam volna meg az öt év alatt. Az erdélyi magyar egyetem, a beregszászi főiskola, a református főiskola Rimaszombaton, mind-mind fontos eredményei az elnöki kapcsolatoknak. Annál jobban fáj, ami nem sikerült: a határon túli magyarok kettős állampolgárságának rendezése.
- Elnök úr politizálni kezd!
- Ez több mint politika, ez felelősség a magyarság sorsa iránt. Eddig sem titkoltam, mi a véleményem erről a kérdésről. Bizonyos vagyok benne, hogy a téma hamarosan újra napirendre kerül, és beérik majd egy elfogadható megoldás.
{p}
- Amerikában szokás, hogy a korábbi elnökök, párthovatartozástól függetlenül a hivatalban lévő elnök hívására együtt munkálkodnak bizonyos konfliktusok vagy országos, esetleg nemzetközi ügyek megoldásán. El tudná képzelni magát ilyen szerepben, ha felmerülne?
- Mi összesen ketten jöhetünk számításba, Göncz elnök úrral, és bár a latin közmondás szerint legalább három fő kell egy kollégiumhoz, készen állnék valóban fontos ügyekben közreműködni, együttműködni. A hazánkért érzett felelősség nem múlik el a hivatali idő lejártával.
- Vezetett naplót, vagy készített feljegyzéseket hivatali ügyeiről?
- Nem csak az elnökségem alatt nem készítettem ilyesmit, hanem előtte sem. Viszont hasonló célt szolgál az elnöki hivatal Évkönyve, mely a mi "találmányunk" volt, s melynek segítségével pontosan nyomon lehet követni, min dolgozott az elnök és a hivatal.
- És ez elegendő? Nem akadt olyasmi, amit ma még nem, de az utókor előtt érdemes lenne majd feltárni?
- Ami most nem tartozik a nyilvánosságra, azt jobb fel sem jegyezni. Memoáron sem gondolkozom.
- Nagy kár.
- Mi megpróbáltunk nyitni az emberek felé, hogy az elnöki hivatal ne csak az én dolgozószobám legyen, hanem egy működő intézmény. Gyönyörű épület, ami a déli őrségváltással látványosság is a turistáknak. Honlapot is indítottunk, mert szerettünk volna a lehető legkorszerűbb és hatékonyabb módon is megjelenni a nyilvánosság előtt.
- Ehhez képest ön nem volt gyakori szereplő a médiában. Mintha még mindig idegenkedne a nyilvánosságtól!
- Nem szeretek szerepelni. Egyébként az utódom is egy visszafogott alkat, amennyire ismerem. Ugyanakkor rengeteg meghívást kap az elnök: meg kell jelenni, beszédet kell mondani, meg kell nyitni, be kell zárni, fel kell avatni, focimeccsen ünnepélyesen el kell rúgni az első labdát. Én az ország ügyeivel jobban szerettem foglalkozni, de tisztában voltam vele, hogy ezek a szereplések is hozzátartoznak a hivatalhoz.
- Visszafogottsága ellenére vagy talán éppen azért, szinte végig vezette a politikusok  népszerűségi listáját. Ez számított önnek?
- Azért egyszer-egyszer lehagytak, vagy legalábbis megszorítottak. Nem vagyok hiú, viszont egyfajta visszajelzésnek vettem, hogy a társadalom nagy többsége elfogadja a munkásságomat.
- Amiben, érdemei kisebbítése nélkül, valószínűleg az is szerepet játszik: elnökként nem foglal állást a politika napi ügyeiben.
- Ez így van.
{p}
- Hol fogjuk látni elnök urat a jövőben? Milyen konkrét tervei vannak?
- A tankönyvem hetedik kiadásán dolgozom, szorít a leadási határidő. Rengeteg meghívást kaptam, még nem volt időm átnézni, melyeket tudom elvállalni. Tanítani is fogok, amit az elnökségem idején is megtartottam. Hetente egy napot eddig is az egyetemen töltöttem.
- Ilyenkor a testőrei is beültek az előadásaira?
- Oda csak érdeklődőként nem jöhettek velem, nem hivatali kötelességből.
- Azért ön elnökként nem volt teljesen szabad ember.
- Én mindent csináltam, amihez kedvem volt, a testőrök legfeljebb időnként kértek, vagy felhívták a figyelmemet valamire. Például, hogy egy étterembe ne menjek be, mert az maffiózók kedvelt helye. Apró kellemetlen helyzetek előfordultak, de ezek is inkább megmosolyogtatóak voltak. Például, amikor külföldön egy strapás nap után elmentem sétálni. Mögöttem jött három testőr, a mieink, s a fogadó ország is küldött ötöt, így magányosnak nem nevezném azt a sétát. Arról nem beszélve, hogy óriási feltűnést keltettünk. Engem nem a biztonságiak korlátoztak, hanem maga a munkám. A családommal, a gyerekekkel, az unokákkal  messze nem foglalkozhattam annyit, mint amennyire szerettem volna. Az egész család rám volt tekintettel, kíméltek mindentől, mert hogy "a nagypapa nagyon elfoglalt". Így is volt, hiszen nem volt olyan hétvége, hogy nem vittem haza iratokat, ne dolgoztam volna beszéden, vagy ne utaztam volna. Most alig várom, hogy az unokákkal elmenjünk egy kicsit a hegyekbe, aztán a fatornyos kis falumba. Miki unokám az idén megy iskolába, és boldog vagyok, hogy ebben a fontos pillanatban mellette lehetek majd. Ez elnökként nem adatott volna meg.
- Elnök úr, öt év tapasztalata után változtatna-e bármit a magyar elnöki rendszeren?
- Úgy gondolom, hogy a jelenlegi parlamentáris demokráciánkban az elnök most is komoly hatáskörrel bír, és nagy erkölcsi és politikai súlya van. Kormányalakításra ad megbízást, kinevezi a kormányt, az alkotmánybírákat, politikai vétót emelhet, törvényeket ellenjegyez vagy éppen nem, a hadsereg főparancsnoka. Ezek fontos feladatok. A jelenlegi rendszer meghagyása mellett az elnökre azonban további feladatokat lehetne ráruházni, mint például a Magyar Nemzeti Bank elnökének vagy az ombdusman kinevezése, hogy csak kettőt említsek. Nem változna a struktúra, csak mindez növelné az elnök tekintélyét, akinek a megválasztását - úgy gondolom - a jövőben az emberekre bíznám. Ez növelné a legitimitását, és ezzel növekedne az emberek bizalma a közjogi intézményekben. Hiszen ha megnézi, a köztársasági elnök bizalmi indexe ma is a legmagasabb Magyarországon.