Alaptörvény

Az alkotmány kordában tartja a hatalmat. Az állam, mint az állampolgárokat képviselő szervezet, megköti a saját kezét: így és ilyen szabályokat betartva fogok eljárni, még akkor is, ha ez kényelmetlen, mert túl sok egyezkedéssel jár.
Mindezt azért teszem, mert csak így tudom biztosítani, hogy az állampolgárok összesített ereje ne forduljon igazságtalanul az egyes ember ellen - és hogy ez az összesített erő olyan intézményekben öltsön testet, amelyek nem válnak el a köz akaratától. A hatalom maradjon meg legitimnek.
A mi alaptörvényünk különleges hibrid: az 1949-ben elfogadott szocialista alkotmányt nem törölte el a rendszerváltás, hanem teljesen átírta.
Az akkori politikai erők felelőssége volt, hogy békés átmenetet biztosítsanak az országnak. Miközben olyan önös gondolatok forogtak a fejekben, mint hogy melyik párt adja majd a köztársasági elnököt, minden politikai csoportosulás félt attól is, hogy veszít a választásokon. Mivel nem tudták, ki lesz kormányon és ki ellenzékben, igazságosan osztottak jogokat minden hatalmi ágnak, ráadásul 2/3-os többséghez kötötték e szabályok megváltoztatását - hiába átkozták érte magukat a széthúzás éveiben.
Az alaptörvény így, ha számos kritika érte is, a mai napig biztosítja az egyensúlyt kormány és ellenzék, állam és polgára között - végső soron az elmúlt tizenöt békés év is ennek a sokat forgatott, agyonmagyarázott s -vitatott 78 paragrafusnak köszönhető.
A magyar történelem során egyetlenegyszer vérontás helyett, és nem vérontás után jött létre nemzeti egyetértés: ennek az emlékműve mai alkotmányunk. Nem árt, ha elhangzik erről is egy mondat augusztus huszadikán.