Eső után milliárdos köpönyeg?

Augusztus közepétől mostanáig több mint tíz megye településein legalább kétezer ingatlant veszélyeztetettek a kiöntött patakok. Lapzártánkig nem tudni, hányan kényszerültek ideiglenes fedél alá, mint ahogy a károk összegét sem, amely becslések szerint már meghaladta a százmillió forintot. Miközben a felhőszakadások miatti árvíz- és belvízkészültségű területeken a múlt héten országszerte megállás nélkül szivattyúztak, homokzsákoltak az udvarokra, házakba, pincékbe betört víz ellen, a Belügyminisztérium százmillió forintot különített el a károsultak azonnali megsegítésére. A legtöbb településre a havi esőátlag többszöröse zúdult, ami meghaladta a vízelvezetők erejét, az emésztőgödrök, szennyvízelvezető csatornák "kimosása" miatt járvány elleni oltásokkal védik a lakosságot.  Az évek óta ár- és belvizes Borsod ismét az ország legkritikusabb térsége lett, ahol az idén másodszor kerültek víz alá falvak, a csereháti kis Vadász-patak pedig úgy megduzzadt, hogy a felső települések után múlt héten Szikszót is elárasztotta, ahol a megyében a legsúlyosabb helyzet alakult ki.

Csónakkal az utcán
Kedd éjszakától szerda hajnalig zárta körbe a patak vize a rendőrség, a bíróság, az iskola és a kórház épületét. Bedugult a 3-as főút, több száz lakóházat ostromolt a derékig érő áradat. Kitelepíteni szerencsére senkit nem kellett, de a házakba, garázsokba, szerszámokkal teli pincékbe bezúduló víz jelentős károkat okozott. Megsérült a közműhálózat, néhány utcában csak csónakkal lehetett közlekedni. Panyik József polgármester teljes kárösszeget egyelőre nem tudott mondani, mert a környék gazdálkodói terményveszteségeiket csak később mérik fel.
{p}
Szikszón ottjártunkkor, múlt hét csütörtökén már apadt a víz, de még folyamatosan berregtek a szivattyúk, és seregnyi újságíró várt a belügyminiszterre. Az egyik háromemeletes, homokzsákokkal körbedúcolt bérház lakójának, Boldizsár Istvánnak a pincéjében fagyasztóládáját, hűtőszekrényét, gáztűzhelyét, szerszámait tette tönkre a víz. Azt mondja, 1962-ben volt itt hasonló áradás, amikor a bérház helyén még vásártér állt. A nyugdíjas villanyszerelő, Kmetz Ferenc tegnap még szivattyút is vett, pincéjébe rekedt szerszámaihoz mégsem fűz sok reményt. Ám a belvárosi vízfolyásokon kívül "igazi tengert" is látunk, amikor a Malom-tanyáig követtük a biciklivel karikázó Zupkó Andrást, akinek hétszáz birkáját csaknem elúsztatta az áradat.

Harmadszor
- Hát ez van! - mutat körbe a Vadász-patak hídján túl "tengerrel" borított 71 hektáros területén a juhokat tenyésztő hatvanéves férfi. - A hodályok megroggyantak, kazlaim elrohadnak. Pár órán múlt, hogy sikerült a juhokat átmenteni egy másik telepre. Ami kosz ittmarad, ha lemegy az áradat...! Engem már harmadszor öntött el az idén a Vadász-patak, de ekkora víztömeget még sose láttam! Pedig számíthattunk rá, mert ennek a medrét én meg nem mondom, mikor kotorták ki rendesen. A zsilipeket több helyen szétlopkodták, eladták hulladéknak. A szomszédom összes napraforgója, kukoricája víz alatt áll. Biztosításom? Felmondtam, amikor pár éve a vihar leszakította az istállóm tetejét. Egy fillért sem fizettek, mert szerintük "elavult" volt az épület. Amíg postáztam nekik évente százezernél is többet, addig nem volt az? Fizetek a vízügynek is évi 17 ezer forint vízjáradékot a karbantartásért, aztán itt az eredmény!
Petró József kőfaragó műhelye szomszédos a juhteleppel. A mester méregdrága villanymotoros gépeit félméteres víz borítja, mocska bebarnította hófehér márványlapjait, megkötötte a cementet, és a jó ég tudja még, mi mindent művelt! Van ugyan biztosítása, mégis mérgesen kifakad:
{p}
- Emlékszem, gyerekkoromban a régi parasztemberek Szikszón milyen szépen kitakarították a vízelvezető árkokat. A zsilipeket, patakokat pedig a vízügyi hivatal tartotta rendben Hidasnémetitől egészen Gesztelyig. Most állítólag nincs elég emberük. Ma semmire nincs pénz. Sem az önkormányzatnak, sem a szakhivatalnak, azon marakodnak, ki miért felelős. Az egyik zsilipet az önkormányzat megcsináltatatta, a másikhoz, a tolvajokat leszámítva, évek óta nem nyúlt senki. Az itteni gazdák az áldatlan állapotok miatt egyszer levelet írtak a megyei vízügyi igazgatóságnak. Azt a választ kapták, hogy aki érdekelt, tartsa rendben a környezetét, nekik a "felügyelet" a dolguk.
Fertőtlenítő szaga lengi be a szikszói kórházat. Tiba Sándor igazgató szerint egyedül a mélyen fekvő patológiát zárta körbe a víz. Az elhunytak hűtőkamrái magas lábakon állnak, a kritikus napon a sors kegyelméből nem történt haláleset, noha a krónikus belosztály miatt náluk ez jóformán mindennapos.
- Az energiaellátás okozta a legtöbb izgalmat. A központi egység leállítása után saját kazánjainkat működtettük, pár centiméteren múlt, hogy nem tört be oda is a víz. Az elmaradt műtétek szerencsére halasztható esetek voltak. Ennek a kórháznak a stábja egyébként csillagos ötöst érdemelne. A szabadságon lévők hívás nélkül jöttek, homokzsákoltak, fertőtlenítettek, az éjszakások haza sem mentek. Az országosan jellemző ár- és belvizek kapcsán viszont a magyar ember szemléletét már nem osztályoznám ilyen pozitívan. Tisztelet a kivételnek, de igen sajátos az emberek gondolkodása. Sokan még a közvetlen környezetük rendjére sem ügyelnek. Gumiabroncsot, ócska tűzhelyeket dobálnak a szemetesnek használt patakba, házaik előtt nem takarítanak, és mindenért az önkormányzatot, hatóságokat okolják. Olyan ez tudja, mint a parlagfű irtása. Önös érdek volna, hiszen szinte mindenki rokonságában előfordul allergiás beteg, mégsem hajlandók még a milliós bírság fenyegetése ellenére sem, kaszálni.
{p}
Hely kell a víznek
Szakemberek szerint Magyarország területének egyharmada belvízveszélyes, egy negyedszázada készült térképen a kritikus pontokat is feltüntették. Ma sem tudni, a "rendezésekből" mennyi valósult meg, mert állítólag arra sem volt pénz, hogy újabb felmérést készítsenek. A bajok legfőbb okozójának most azt tartják, hogy sok helyen megszűntek a vízelvezető árkok, pár éve ugyanis ezeket is kiparcellázták, beművelték, a mohóság pedig visszaütött.
A Szikszóra látogatott Lamperth Mónika tájékoztatása szerint ebben az évben az eredeti tervhez képest másfél milliárd forinttal növelték meg a BM vis maior-keretét, amely jelenleg 840 millió forinttal rendelkezik, de ennek felére már beérkeztek az igények. A tárca a korábbi gyakorlatnak megfelelően Szikszón is teljes egészében megtéríti az önkormányzati ingatlanokban (iskolában, közművekben) esett károkat, s az igények alapján a lakóingatlanok rendbetételét is támogatja. Előlegre, gyorssegélyre a szikszói önkormányzat nem tartott igényt, csak a végleges kárfelmérés után nyújtja be támogatási kérelmét. A belügyminiszter hangsúlyozta: a rendkívüli időjárás miatt hosszú távú megoldások kellenek, hogy a természeti csapások következményeinek legalább egy részét megelőzhessék a jövőben.
Konkrét példa erre Borsod megye, melynek vezetői a tárca kérésére szakemberek közreműködésével szeptemberig kiértékelik az eddigi tapasztalatokat, és tervet készítenek a megelőzésre, hogy már a jövő évi költségvetésből forrásokhoz jussanak. Az egyik megoldás például a vízgyűjtő területeken esőt felfogó víztározók megépítése. Jelentős költséggel járnak, de eldöntendő kérdés, mi az olcsóbb: az egyszeri beruházás, vagy a megszaporodó eseti védekezések, utólagos helyreállítások és kárigények állami finanszírozása. A folyamatos viták miatt ideje azt is pontosítani, ki miért felelős. A folyók, patakok, vízfolyások karbantartásáért a tulajdonló állam és a különböző vízközműtársulások, a belvízelvezető rendszerekért pedig szinte teljes egészében a fenntartó önkormányzatok. Lamperth Mónika szavai szerint "az nem érv, hogy karbantartásukra úgy sincs pénz", az időjárás ugyanis mára olyan helyzetet hozott létre, hogy a kormányzat mindenképpen előteremti az ezekhez szükséges támogatást.