Határőrök halála

A záhonyi határőrkaszárnya kapuja fölött fekete zászló, a bentiek a bajtársaikat gyászolják. Nemigen lehet szóra bírni őket. De ez egyáltalán nem csoda, hiszen társaikat még el sem temették. A különös tragédia nyilatkozati jogát egyébként is az országos parancsnokság megtartotta magának.
A parancs pedig parancs, ennek megfelelően a kirendeltség vezetői is meglehetősen szűkszavúak. Csupán azt mondhatják el, amit az országos parancsnokságtól is tudok már: a Tisza nemzetközi szakaszán szolgálatot teljesítő őrhajóról vízbe esett az egyik határőr. Egy másik határőr utána ugrott, hogy kimentse, de már nem tudott segíteni rajta. Hívta a központi ügyeletet, onnan riasztottak minden elérhető segítőt, s hamarosan nagy erőkkel meg is kezdődött a vízbe esett fiatalember felkutatása. Sok esély már nem volt arra, hogy élve megtalálják, ennek ellenére késő éjszakáig folyt a keresés.
Amikor feladták a keresést, akkor tűnt fel a mentőegységnek, hogy nincs sehol a telefonáló hajóparancsnok. Aztán már őt kezdték keresni. Meg is találták hamarosan. A parton egy fának dőlve, holtan. Szolgálati fegyverével agyonlőtte magát.
A záhonyi vasúti híd alatt tenyérnyi stég, mellette egy kis hajó ringatózik. Ezzel járőröznek a folyón a határőrök. Van egy másik, sokkal nagyobb teljesítményű hajójuk is, de azt most ellenőrzésre vitték, hogy megtörtént a tragédia. A folyó itt vagy százötven méter széles, és iszonyatosan nagy a sodrása. Igaz, árad, gyökeres fákat cipel magával, a híd lábánál szobányi örvények. Belegondolni is rossz, mi történne, ha belezuhannánk. Pedig tudunk úszni, s legfeljebb hetven-hetvenöt métert kéne tempózni. Az uszodában másfél hossz, edzett sportembernek se kell ahhoz lenni, hogy könnyedén megtegyük.
Ám a Tisza nem uszoda!
Ennek ellenére mindennapos errefelé, hogy az ukrán oldalról úszva próbálnak meg főleg cigarettát Magyarországra csempészni. Megpakolnak egy hatalmas, légmentesen lezárt zsákot, ami egy kisebb tutajnak is, de mentőövnek mindenképp megteszi, s irány a magyar part. Ritkán érnek révbe. De folyamatosan próbálkoznak. Ha meg nem a Tiszán, akkor a vonaton. A határ és a záhonyi vasútállomás között fás, bokros rész, a vonatból oda hajigálják ki a kartonokat. Aztán visszajönnek érte. Már ha ott találják, mert a határőrök ismerik a trükköt. Az embercsempészek is előszeretettel választották valamikor ezt a határszakaszt, mióta azonban korszerű eszközökkel szerelték fel a határőröket, látványosan megcsappant a határsértők száma.
{p}
De azért próbálkoznak. A határőrök pedig járőröznek. A parton is, a vízen is. S ha akarják, ha nem, össze-összefutnak. A kis hajó pedig - még ha nem is igazán szabályos - ilyenkor gyakran a parthoz simul, s elbeszélget a két gyalogos és a két vízi járőr.
A környéken azt beszélik, a tragédia előtti percekben is ez történhetett. A közúti hídnál lejjebb hatalmas kanyart ír le a Tisza, annak végébe már nem látni be a hídról. A hírek szerint ott találkozott össze a két járőr. Az már talán sohase derül ki, hogy a gyalogosok vagy a hajósok kezdeményezték-e, de az biztos, hogy az előbbiek a hajóra léptek.
"Új volt a hajó, a vezetője el akart dicsekedni a többieknek, hogy milyen erős" - meséli az egyik verziót a záhonyi határállomás egyik büféjében a pultos lány. "Valószínűleg hirtelen adhatott gázt, a hajó orra felemelkedett, az unokatestvérem pedig a vízbe zuhant. Sajnos nem tudott úszni, mentőmellény meg nem volt rajta. A törzsőrmester utána ugrott, állítólag el is kapta kétszer, de a Tisza mindannyiszor kiragadta a kezéből. Aztán végleg elmerült. A hajóvezető pedig nem tudta feldolgozni, hogy eltűnt a rokonom, főbe lőtte magát. Nagyon sajnáljuk a szerencsétlen fiút, itt lesz a temetése Záhonyban. A bátyámé pedig Eperjeskén, a szülőfalujában. Felfoghatatlan, így meghalni, harminc- meg harmincegy évesen...!"
Eperjeske Záhonytól a harmadik falu, természetesen mindenki ismeri a vízbe fulladt határőrt. De senki se beszél szívesen a tragédiáról. A falu közepén, a kastély előtti parkban kisebb társaság diskurál, egy idősebb, tolószékes férfi a fejét csóválja. "Nagyon rendes fiú volt szegény, az a korcsmát belülről még nemigen látta. Pedig a szüleivel ott lakott a szomszédban, s nem volt már gyerek."
Itt is a korábban hallott záhonyi verziót erősítik meg, miszerint a hajó hirtelen sebesség-, illetve irányváltása vezetett a tragédiához. De egyesek tudni vélik azt is, a hajósok csak segíteni akartak a gyalogos járőr tagjainak, akik késésben voltak, s gyalog nem értek volna időben az ellenőrző pontjukhoz. Felszálltak hát a kishajóra...
A többit sajnos már tudjuk.