Küldjetek pénzt, mert megölnek!

"Könnyű, gyors és jól fizető spanyolországi munkát" ígért az egyik miskolci hirdetési újság múlt év őszén-telén, melyre Miskolcról három huszonéves fiatalember és egy büntetett előéletű ötvenes férfi jelentkezett a gyors meggazdagodás reményében. Nagy fáradságot valóban nem igényelt a dupla talpú cipőkbe rejtett (másik módszer a gumikapszulákban lenyelt) egy-két kilónyi "fehér por" Spanyolország és Ecuador közötti megutaztatása, és valóban jól fizették. Aki szerencsésen átjutott a vámvizsgálaton, alkalmanként nyolcezer eurót is kapott érte. A miskolciak viszont - az ipari alpinista technikus, akit drogfogyasztásért már elvonókúrára köteleztek, a szobafestő, a munkanélküli autószerelő és a börtönviselt középkorú férfi - nem jártak szerencsével.

Alpinista a mélyben
Az alpinistát tavaly decemberben, a többieket pedig, némi ingázás után, idén áprilisban kapcsolták le az ecuadori hatóságok, majd előzetes letartóztatásba helyezték őket Quitóban és Guayaquilben. A hirdetésre jelentkezők otthon azt mondták, Madridban vállalnak alkalmi munkát (például kocsit mosnak), nem akadály, hogy spanyolul egyikük sem beszél. A spanyol nyelv elsajátítására és a "pokolinak" minősített ecuadori börtönviszonyokkal való szembesülésre már az ottani cellákban nyílt lehetőségük. A szülők rendőrségen tett vallomása szerint a segélykérő levelekből és telefonokból kiderült, hogy a maffia uralta börtönökben rendszeresen pénzért zsarolják a fiaikat, ahol az európai "gringóknak" mindenért - élelemért, ivóvízért, gyógyszerért, tisztálkodási lehetőségért, elviselhetőbb celláért - fizetni kell több száz vagy akár több ezer dollárt. Különben a pisztollyal, bozótvágó késsel, fojtásra szánt elektromos zsinórral fenyegetőző rabtársaik halálra kínozzák őket.
{p}
Aminek minden esélye megvan egy olyan országban, ahol a börtönök lakói jórészt kábítószerrel való visszaélés miatt kerülnek rács mögé, rendszeresek a börtönlázadások, belső gyilkosságok, börtönigazgatót lőnek le lakása küszöbén, ahol "már a túlélés a tét." A nevük titokban tartását kérő miskolci szülők pedig folyamatosan fizetnek, és eladósodnak. Volt, aki a lakását zálogosította el, egy család albérletbe adta ki házát és a nagyszülőkhöz költözött, hogy rendszeresen 150-300 dollárt küldhessen a latin-amerikai országba gyerekének. Egy több éve ott raboskodó budapesti fiatalember édesapja pedig az év nagy részét Ecuadorban tölti, hogy pénzzel és lelkierővel segíthessen a fián.
A borsodi megyeszékhelyről és - feltételezések szerint - Kazincbarcikáról is irányított, Magyarországról a latin-amerikai országokba vezető nemzetközi kokainútról szóló hivatalos rendőrségi tájékoztatásokon kívül lapunk szerette volna megszólaltatni a csempészetbe keveredett miskolciak hozzátartozóit is. Ám az első médiaroham után a szülőknek "elegük lett", mereven elzárkóztak tévécsatornáktól, újságíróktól egyaránt. A magyar sajtóban - főként a Népszabadságban - eddig megjelent információk szerint az ecuadori börtönökben fogva tartott miskolci fiatalok hozzátartozói most a Külügyminisztériumtól, a különböző emberi jogi szervezetektől és egyházaktól egyaránt segítséget kérnek, mert szerintük gyermekeik nem bűnözők, hanem tapasztalatlanságuk áldozatául esett fiatalok, akik jogaiktól és emberi méltóságuktól megfosztva sínylődnek egy távoli ország börtöneiben.

Bűnhődnek a szülők is
Számukra nem vigasz, hogy nemcsak az ő gyerekeik ülnek, és nemcsak Ecuadorban, hiszen Venezuelában, Chilében, Mexikóban is fogtak már el magyar drogfutárokat. A venezuelai caracasi főkonzul, Fenjves János Népszabadságnak adott információja szerint Venezuelában jelenleg két magyar állampolgár ül börtönben drogcsempészésért, de amióta kinevezték, már tizennégy magyar drogfutár helyzetén próbált segíteni, akik közül heten miskolciak vagy környékbeliek voltak.
{p}
A börtönviszonyok magyar mércével mérve valóban elviselhetetlenek, de már az is szerencse, ha a lenyelt kapszulás szállítást túlélik. Ez a módszer már számos áldozatot szedett a változó menetrend vagy a repülőgép csatlakozásának késése miatt. A gyomorsav által feloldott kapszula tartalma halálos dózis, ám ha időben kimossák a csempész gyomrát, az sem mentesíti a bebörtönzéstől.
A hozzátartozókkal szemben szakemberek azt állítják: a "könnyű munkára" elcsábuló fiatalok nem egészen vétlenül és véletlenül kerültek ilyen helyzetbe. Legfeljebb tudatlanul, mivel fogalmuk sem lehetett róla, hogy egy-két kilogrammos szállítmányukkal esetleg csak csaliként használják őket a dél-amerikai országokba kokainfutárokat toborzó bűnszövetkezetek, velük fedezve a nagy tételben szállítókat. A "könnyűeket" éppen a maffia dobja fel, hogy a kis halakkal foglalkozó vámhatóságok mellett könnyebben átcsusszanjanak a "nagyok". A miskolci drogfutárok ügye mindenesetre fontos állomása lett a kábítószerügyekben nyomozó hatóságoknak. Az Ecuadorban raboskodók megbízásával öt személyt gyanúsítanak, ketten közülük már előzetes letartóztatásban vannak, három ellen pedig nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. A nyomozás eddigi adatai szerint a szálak egy miskolci nőhöz vezetnek, aki nigériai élettársa kapcsolatai révén szervezte a kokainosok útját. Eljárást indítottak a jelenleg külföldön tartózkodó nő sárospataki nagymamája ellen is, aki - noha ezt a nő ügyvédje cáfolta - évekkel ezelőtt állítólag ruhája alá rejtett kábítószerrel jött haza a Holland Antillákról.

Borsodi kapcsolat
A miskolci szál felgöngyölődni látszik, ami viszont a gyerekeiket hazahozni szándékozó, vagy legalábbis az életkörülményeiket számos európai ország példájára elviselhetőbbé tenni akaró kétségbeesett szülők erőfeszítéseitől független. Megnehezíti a dolgukat, hogy Magyarországnak sem Venezuelában, sem Ecuadorban sincs követsége, a legközelebbi külképviselet a Kolumbiában lévő bogotai magyar nagykövetség. Ecuador fővárosában, Quitóban egy magyarul nem beszélő helyi diplomata a tiszteletbeli konzul, aki többek között a bogotai magyar nagykövetséggel, a magyar külügyi szervekkel és egyházi szervezetek képviselőivel együtt próbál lépéseket tenni a fogva tartott magyar fiatalok érdekében.
{p}
A lehetőségek korlátozottak: bár az ecuadori kormány nemrég aláírta azt a nemzetközi egyezményt, miszerint az elítéltek saját hazájukban tölthetik le büntetésüket, ám a kivárási idő miatt ez leghamarabb novemberben esedékes. Hazánk csak akkor kérelmezheti azoknak a magyar állampolgároknak a hazaszállítását, akikre az ottani törvények szerint már kiszabtak jogerős ítéletet. A bírósági döntés meghozatalának ideje viszont a dél-amerikai országban teljesen kiszámíthatatlan, amit egyetlen fórum sem sürgethet meg.

Drogfutárok
Az elmúlt héten a sajtóban leginkább sztárolt személyek azok a drogfutárok voltak, akik valahol Ecuadorban ülnek sanyarú körülmények között. Mindezt leginkább tőlük maguktól tudjuk, mert a szörnyű börtönükből összesen csak ennyit telefonálhattak aggódó családtagjaiknak. A történetben megszólalt mindenfajta drogos meg nem drogos, s hogy az őrület teljes legyen, egy drogcsempészféle nagymama is, aki persze nem az, de mégis... Aztán kiderült, hogy ezek a pórul járt kedves magyar fiúk természetesen ártatlanul keveredtek az ügybe, hiszen fel sem tűnt nekik, hogy másfél millió forintért valamit szállítaniuk is kellene. Megmozdult az ecuadori tiszteletbeli konzul, s valamelyik szeretetszolgálati főnök is gyorsan kiutazott a foglyokhoz...
Az elmúlt héten újabb nemzeti hősöket szült a magyar sajtó. Témahiány esetére javaslom, nézzenek körül a hazai börtönökben, ahol ugyancsak szép számmal találni drogfutárt. Igaz, itt nem az ecuadori nyolc év, hanem a jó magyar 15 esztendő vár rájuk...