Mosakodó milliárdok

- Étterem nyílik a szomszédban, amelynek soha sincs vendége, mégsem zár be; újságot alapít a vállalkozó, amelyet senki sem olvas, mégsem szűnik meg. A suttogás azonnal hallatszik: bizonyára pénzt mos az illető.
- Ez egyáltalán nem biztos. Ha valakinek a vállalkozása nem jövedelmező, s ennek ellenére fenntartja, az valószínűleg nem pénzmosó, hanem balek, akkor is, ha tisztességtelenül szerzett pénzből alapította a vállalkozását, s akkor is, ha tisztességesből. A pénzmosásnak ugyanis éppen az a lényege, hogy a törvénytelenül szerzett jövedelmet a gazdaságban megforgassák, s ezáltal immár legális nyereségre tegyenek szert.
- Vagyis lemossák a pénzhez tapadó szennyet.
- A kifejezés azért is különösen találó, mert a szó szoros értelmében egy mosodahálózathoz kapcsolódik. Al Capone, a híres vagy inkább hírhedt amerikai gengszter tevékenysége nyilvánvaló volt a hatóságok előtt, ám egyetlen bűncselekményt sem sikerült rábizonyítani. Bevételei egyre nőttek, s ez is lett a veszte. Amikor ugyanis már nem tudott mit kezdeni a pénzével, mosodahálózatot alapított, s az így - önmagában legálisan - szerzett bevételéhez hozzákönyveltette a szeszcsempészetből származó összegeket. Ez volt az a bizonyos banánhéj, amin elcsúszott.
- Ilyen banális hibákat azonban bizonyára ma már nem követnek el a pénzmosók.
- Az attól függ, hogy van-e nyoma a tevékenységüknek vagy nincs. A pénzmosást ugyanis két fő részre lehet osztani, az egyik, aminek papíron is nyoma van, a másik, amelynek nincs.
- Amihez papír fűződik, azt, gondolom, egyszerűbb felgöngyölíteni.
- Csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés esetében valóban megtörténik, hogy elég végignézni a könyvelést. Ám tudják ezt a bűnelkövetők is, azért rafináltabb módszerhez folyamodnak, például kölcsönszerződést írnak egymás számára. Ennek a fiktív voltát már nehezebb bizonyítani.
{p}
- Nehezebb vagy lehetetlen?
- Inkább azt mondanám, időigényes. Most dolgozunk például egy ügyön, amelyben a gyanúsított azt vallotta, hogy a pénzét Németországból kapta. A jogsegélyszolgálat keretében utánanézettünk az ügynek. A német fél állítja, hogy az összeg Spanyolországból származik. A spanyol ezt vállalta is, ám állítja, ő a pénzt Luxemburgból szerezte.
- S ez végül igaznak bizonyult?
- Most várunk az eredményre. Ha azonban kiderül, hogy a pénz off shore-cégtől származik, megnehezül a dolgunk.
- Úgy tudom, az off shore-cégek elsősorban az adókímélést szolgálják, nem pedig a pénzmosást.
- Ma már valóban egyre inkább így van, a befektető a cégalapításkor nagyobb összegű pénzt fizet be az illető állam kasszájába, a továbbiakban pedig mentesül az adófizetés alól. Jó tíz-tizenöt évvel ezelőtt azonban még el lehetett bújni egy off shore-cég mögé, elég volt, mondjuk, ha két helyi állampolgár céget alapított, senki sem kérdezhette, kinek a pénzéből. S az ilyesmi kiváló alkalmat nyújtott a pénzmosásra.
- Akkor miért engedik meg az országok?
- Az off shore-cégek nyitását általában kis országok engedik, olyanok, amelyeknek ez az egyik fő bevételi forrásuk. Ilyen volt korábban Ciprus, Málta vagy még ma is a Nagy-Britanniához tartozó Man-sziget, illetve több Csendes-óceáni állam is, de például lehet off shore-céget nyitni az USA egyik tagállamában, Delaware-ban is. A nyomás egyébként igen nagy rajtuk, ezért a törvényeik egyre szigorúbbak.
- Vagyis a pénzmosóknak egyre nehezebb mögéjük bújni. S mi van akkor, ha a pénz kitisztításának nincs nyoma papíron?
- Ilyenkor sokkal nehezebb a dolgunk, hiszen a bizonyítás szinte lehetetlen. Tanúvallomásokra kell hagyatkozunk, ám ezek sokszor ellentmondanak egymásnak, ráadásul a tanú nemegyszer vissza is vonja.
{p}
- Az efféle jövedelmek honnan származnak?
- Prostitúcióból, drog- és fegyverkereskedelemből. Ez utóbbi egyébként nálunk nem jellemző, mert a környékünkön nincsenek háborús tűzfészkek, ráadásul lassan fegyvertermelésünk sincs.
- Hallani olyan véleményt is, amely szerint a prostitúció által keletkező horribilis összegek nem kerülnének a feketegazdaságba, ha érvényt szereznének végre az ezt szabályozó törvénynek.
- Lehetséges, ám ez nem a Nemzeti Nyomozó Iroda hatásköre.
- Mit tudnak tenni a bizonyítás érdekében, ha papíron nem marad nyoma a pénzmosásnak, s a tanúk sem működnek együtt önökkel?
- Ilyen esetben szinte lehetetlenné válik a munkánk. Eddig egyetlen ilyen ügyet sem tudtunk végigvinni. Más volna a helyzet, ha nem nekünk kellene bizonyítanunk, hogy egy-egy hirtelen meggazdagodás mögött törvénytelenül szerzett jövedelem áll, hanem az illetőnek, hogy vagyongyarapodása legális.
- Ez azonban eleve feltételezi a sandaságot, márpedig a római jogon alapuló európai jogrendszer szerint a bűnösséget kell bizonyítani, nem az ártatlanságot.
- Valóban, ám éppen a pénzmosás megakadályozása érdekében kénytelen a törvényhozás egyre több országban ettől eltérő jogszabályt alkotni. Németországban például kiszámítják a jövedelem és a vagyon közötti különbséget, s annak adóját kivetik a polgárra. Amerikában hasonlóképpen. Ilyesféle törvény például a mi munkánkat is hatékonyabbá tenné.