Tározóhatározó

A szakemberek el is készítették a tervezetet, s a reformkor legendás mérnökéről, Vásárhelyi Pálról nevezték el. Az árvízvédelmet szolgáló, környezet- és természetvédelmi, illetve vidékfejlesztési szempontokat is figyelembe vevő program első ütemének megvalósítása a Felső- és Közép-Tisza völgyében mintegy másfél millió embernek teremthet nyugalmat, biztonságot. Emellett nagyszabású vidékfejlesztési program is megvalósul: utak, szennyvízvezetékek, belvízelvezető csatornák, kerékpárutak is épülnek. Mintegy százharmincmilliárd forintot szán erre a kormány.
Óriási lehetőség ez az érintett falvak számára, mégsem örül neki mindenki. A Tisza-Szamos közén például, ahol a lakosság egy részének ellenállása miatt valószínűleg meghiúsul a terv, a viták ma sem csitulnak. A Kisar, Nábrád, Kérsemjén, Panyola, Olcsvaapáti határát érintő tározó mind közül a legsürgetőbb talán, hiszen a folyó vízjárása pontosan ezen a vidéken a legszeszélyesebb: néhány óra leforgása alatt öt-hat métert is képes áradni, s bármikor bekövetkezhet egy, a 2001-eshez hasonló gátszakadás.
{p}
Épp ennek kivédésére építenék - vagy inkább építették volna? - meg a tározót, amit nem úgy kell elképzelni, hogy azt állandóan víz borítja. Csupáncsak a jelenlegi gát mellé, attól három-négy kilométerrel távolabbra is építenek egy gátat, s az így körülzárt területre engednék be baj közeledtével a Tisza vizének egy részét. Ha pedig levonul az ár, a vizet visszavezetik a folyóba. Vagyis a területet a legrosszabb esetben sem borítja pár hétnél - de inkább csak pár napnál - tovább víz. Ám a földtulajdonosok ezért természetesen tisztes kárpótlást kapnak.
A panyolaiak megosztottak, a kisariak és az olcsvapátiak támogatnák, a nábrádiak és a kérsemjéniek viszont élesen ellenzik a tervet. Jórészt az ő ellenállásukon tulajdonképpen már meg is bukott az elképzelés, ám az utóbbi hetekben - ahogy, nem messze tőlük, hamarosan kezdődhetnek a Szamos-Kraszna-közi szükségtározó munkái - ismét fellángoltak a viták. Különösen az olcsvaapátiakat bosszantja a szomszéd falvak ellenkezése.
- Hogyne bosszantana bennünket - magyarázza Halász Csaba, Olcsvaapáti polgármestere -, hiszen a térség több mint tízmilliárd forintos fejlesztési tételtől esik el. Csak azért, mert pár embernek meg az általuk felheccelteknek nem tetszik a terv.
Az olcsvaapátiak sok mindent fájlalnak, a legjobban talán azt, hogy a Szamosköz tervezett hídja is kútba eshet. A négy falut Nyíregyháza felől most csak óriási kerülővel lehet megközelíteni, vagy, ha járható a Szamos, komppal. A vésztározó elkészültével hidat is kaptak volna Apáti alatt, ami hatalmasat lendítene a térség közlekedésén. A máskülönben száz kilométeres Nyíregyháza-Olcsvaapáti távolság hatvanra csökkenne, és a többi faluból sem kéne Fehérgyarmat felé kerülni.
- Iszonyatos a munkanélküliség, a gátépítések ellenben sokaknak tisztes elfoglaltságot is hozhattak volna - folytatja Halász Csaba. - A közösség is olyan infrastrukturális beruházásokban részesült volna, amilyenekre a maga erejéből nem tudom, mikor lesz képes. A hidat pedig katasztrófavédelmi szempontokból is ideális helyszínre tervezték. Mert ha a mi oldalunkon valahol fent kiszakad a gát, mi nem tudunk majd kimenekülni a híd híján. Beláthatatlan következményekkel jár majd a nábrádiak, semjéniek makacssága. Az utókor majd megköszöni nekik.
A nábrádiak, kérsemjéniek is pontosan ezt mondják. Csak ők komolyan is gondolják.
{p}
- Annak a tározónak a mi utódaink látnák igazán a kárát - fogalmaz Tóth Ferenc, Kérsemjén polgármestere. - Az a gát ugyanis nem tíz-tizenkét évre épülne. Hanem örökre. Örökre tönkretéve a földjeinket. És nekünk a föld az egyetlen kincsünk. Úgy sem akarunk járni, mint a nagygéciek, komlódtótfalusiak. Mi a falunkat nem engedjük ebek harmincadjára jutni.
Nagygéc és Komlódtótfalu sorsát valóban egy nagy gát pecsételte meg. Az 1970-es Szamos-völgyi árvíz után a román-magyar határral majdnem párhuzamosan megépítettünk egy óriási töltést, hogy az esetleges ár esetén megvédjük magunkat a Romániából érkező víztől. Víz, hál' istennek, azóta sem jött, de a gátak közé szorult Nagygéc és Komlódtótfalu sorsa eldőlt. Géc ma már hivatalosan nem létezik, és a valamikor virágzó Komlódtótfaluban is talán ha százan élnek.
- A gátépítés óriási üzlet lett volna valakinek, de nem nekünk - folytatja Tóth Ferenc. - A tározóra egyébként sem itt lenne szükség. Hanem a tivadari híd fölött, ahol legutóbb is kiszakadt a Tisza. Nálunk azt mondja az egész falu, hagyjanak csak bennünket békén. Van nekünk bajunk a tározó nélkül is épp elég. Hogy mást ne mondjak: így is elutasítják minden pályázatunkat. Mi történne, ha még a gát is a nyakunkra tekeredne!?
A Tisza másik oldalán lakó beregi települések, ahol négy éve az árvíz is pusztított - többek között a gulácsiak, jándiak, tákosiak -, hallván az itteniek elzárkózó álláspontját, azonnal jelezték, ők szívesen fogadnák a tározót. Meg persze vele a milliárdokat. Mert ez a terv nem a pusztítás terve. Döntés még nincs, ám egyre inkább a beregiek felé billen a mérleg nyelve. És a kisariak, az olcsvaapátiak se adták még fel, Halász Csaba szerint minden törvényes lépést meg fognak tenni azért, hogy ki ne csússzon kezükből a többmilliárdos lehetőség. Amitől többek között azt remélik, hogy itthon tartja a fiatalokat. Mert, ha marad minden a régiben, félő, hogy elnéptelenednek az amúgy is apró, három-négyszáz lelkes falvak.