Aki bonyolult adórendszerről álmodik

- Messziről rendkívül precíz és szigorú ember benyomását kelti. Alkalmazási feltétel ez önöknél?
- Igen, legalábbis ami a precizitást illeti. Ez foglalkozási ártalom.
- Nehezen tudom elképzelni, hogy egy fiatal adóhivatalnoki pályáról álmodik. Ön a kivétel? Hiszen 19 éves kora óta e területen dolgozik.
- Én sem erről álmodtam, de egy véletlen ezt kínálta, s itt ragadtam. Író akartam lenni. Romantikus novellákat írtam. Az irodalom, a történelem érdekelt mindig. Ma is rengeteget olvasok.
- Ehhez képest nagy ugrás az adók világa. Hogy került bele?
- Érettségi előtt egy évvel kicsaptak az iskolából, mert sokat udvaroltam. Ezzel együtt jól vettem az érettségit; a jogra azonban nem vettek fel, mert kevés volt a pontszámom. Úgy gondoltam, egy év sem mehet kárba, édesanyám állást keresett nekem. Így kerültem a Fővárosi Illetékhivatalba.
- Nagy váltás vagy sokk lehetett egy írópalánta számára!
- Nyolc idősebb nő közé kerültem egy könyvelésbe. Ez óriási motivációt adott, hogy tanuljak, amennyit csak bírok, s hadd meneküljek minél hamarabb az egyetemre.
- Mégsem menekült el!
- Nem. Viszont húszévesen elvettem azt a lányt, akivel együtt jártam középiskolába, s vele együtt estin végeztem el az egyetemet.
- Eközben a munkahelyén úgy haladt felfelé, mint a rakéta. Alig harmincévesen ön volt Magyarország legfiatalabb megyei illetékhivatal-vezetője. Már ott és akkor kiderült, hogy munkamániás?
- Igen. Szerettem dolgozni. Az egyetem is könnyebben ment, mert a munkámból következően én értettem is, amit megtanultam a vizsgára. Nehéz volt, persze, főleg, mert nem élhettük a gondtalan egyetemisták életét. Elég hamar jöttek a gyerekek, Zsolt, majd Nóra. De a rakétatempó túlzás. Szakmám minden grádicsát megjártam, s ennek nagy hasznát is veszem.
- Az adóhivatalnokok sehol nem népszerűek. Sosem zavarta, hogy sokan úgy tekintenek önökre, mint akik "elveszik a pénzünket"?
- Ami persze így nem igaz. De, zavart. Nagyon is. Voltam én végrehajtási ügyintéző is. Az borzalmas érzés volt, mikor egy ellenőrzésnél valakinek azt kellett mondani, hogy akkor mi elvesszük öntől a pénzét. Néha a hangom is megremegett, nem viseltem jól. Itt azt kell átérezni, hogy az adó az embereké, a társadalomé. Aki kibújik alóla, az polgártársait csapja be.
- Naponta látjuk a tévében. Van olyan kollégája, aki nem szívesen büszkélkedik azzal, hol dolgozik?
- Van, nem is egy. Tényleg nem a legnépszerűbb szakma a miénk. Holott a demokrácia adó nélkül nem működik. A modern demokráciák szükséges és egyben rendkívül rossz alappillérei a politikai pártok, az adózás és az újságírók.
- Éreztem, hogy kölcsönkenyér előbb-utóbb visszajár a kekeckedő kérdésekért.
- Dehogy! Gondoljon csak bele: amit maguk csinálnak, az sem túl finom, mégis nagy szükség van rá. Addig passzírozzák az alanyaikat, amíg ki nem mondják, amit hallani szeretnének. Jó esetben ez az igazság. Rossz esetben nem.
- Jogos! De nekem az a dolgom, hogy megkeressem az igazságot, míg önnek az, hogy eldugja.
- Nálunk azért nem így van, mert mi közhivatal vagyunk. Amit mond, az esetleg a politikára, a pártokra igaz, ránk nem. A munkámat precíz jogszabályok irányítják, titkaink nincsenek.
{p}
- Ön nagyon régen az adóhivatal második embere. Miért nem az első? Nem hívták még politikusnak?
- Én most vagyok a helyemen. Egy rövid ideig voltam helyettes államtitkár a Pénzügyminisztériumban, s ha hiszi, ha nem, vásároltam a Röltexben egy centit, és feltűnően vágtam, mint a katonaságánál.
- Miért, sokat csuklóztatták?
- Az egészen más tevékenység. Mi itt az adóhivatalban egy tiszta, logikus szakmai munkát végzünk. Javaslatokat teszünk a politikának, elmondjuk, mi lenne ésszerű, mit lehet megvalósítani. Hogy aztán mindebből a politika mit valósít meg, az, sajnos, már nem feltétlenül szakmai kérdés.
- Nincs jó véleménnye a politikáról!
- Valóban nincs, de most nem ezt akartam mondani. Inkább tisztelem a mindenkori kormányokat, kormányfőket, hogy micsoda művészet összehangolni, kiegyensúlyozni a rengeteg érdeket. Mi beadunk például egy vegytiszta, logikus javaslatot. Ezt teszi minden egyes tárca, hivatal. És valakinek úgy kell optimális döntést hoznia, hogy a lehető legkevesebb érdek sérüljön. Nem véletlenül szokás a kormányzás művészetéről beszélni. Nekem ez nem fekszik, maradok, ahol vagyok.
- Miközben az adószakértők a szabad piacon is nagyon keresettek. Nem merült fel, hogy a magánszférába menjen? Vagy a pénz sem számít?
- Dehogynem számít, de azért ma már a közhivatalnokok sem panaszkodnak. Nem mondom, hogy nem kaptam jó néhány vonzó ajánlatot, de én lojális vagyok és talán egy kicsit bátortalan is. Ennek vannak hátrányai, mert nem fogom tudni átadni a vállalatot a gyerekemnek. Sőt azt sem engedhetem majd meg magamnak, hogy ahogy öregszem, egyre több időt töltsek a Dunán vagy egy kerékpártúrán, de nem baj. A helyemen vagyok.
- Nem szeretnék mélyebb szakmai kérdésekbe belemenni, de nem túl bonyolult a mi adórendszerünk?
- Minél fejlettebb egy ország, annál komplikáltabb az adórendszere, s ez helyes. Vagyis az az "érdekünk", hogy egyre bonyolultabb legyen. Attól összetett az adórendszer, hogy túl sokféle szempontot kell figyelembe venni. Szerencsére. Nagy fejlődés, hogy vannak ilyen lehetőségek, s még nagyobb, ha ezekkel az adózók élni is tudnak. Nem könnyű mindenről folyamatosan tájékozódni és minden ismerettel rendelkezni, de ez a fejlődéssel ráadásul bonyolódik. Próbáljon Amerikában kitölteni egy adóívet! Bár már mi is ott tartanánk! Természetesen nem a bonyolultságot, hanem a fejlettséget hiányolom.
- Soha nem késett még az adóbevallásával?
- Soha. Ez elvi kérdés. A családomat is arra ösztönzöm, hogy így tegyen. Elvégre az adó a közteherviselés, a polgári felelősségvállalás alapja. Kötelességről és nem lehetőségről beszélünk. Elég sokat próbálok tenni azért, hogy ezt a felfogást már gyerekkorban próbáljuk meg elsajátíttatni. Mi egy másik rendszerben, másképp nőttünk fel. Demokráciában a közösen meghatározott költségeket közösen fedezzük. Nem akarok nagy szavakat használni, de az adózás, az adófegyelem hazafiság kérdése. Van még mit tenni e területen.
- Miközben mennyit hallani, hogy az adóhivatalt politikai és gazdasági ostorvégnek is használják. Ön is hallott ilyesmiről?
- Hallani hallottam, de konkrét példát ugye nem tud mondani, pláne bizonyítani.
- Mondani tudnék, bizonyítani persze, hogy nem!
- Ezek legendák. Mi terv szerint dolgozunk, és nem jellemző, hogy abba személyes vagy politikai indíttatásból bele lehetne nyúlni. Én ezt határozottan cáfolom.
- Ma is írogat még?
- Nem. Csak szakmai tárgyú cikkeket írok, de abból sokat. Kétségkívül előny, ha az ember valamikor szeretett írni. Az olvasás mellett legfontosabb kikapcsolódás számomra a sport. Versenyszerűen teniszeztem évekig. Minden pünkösdkor körbekerékpározzuk feleségemmel a Balatont. Nyáron kenutúrára megyünk. Ezt minden ősszel egy tengerparti nyaralás követ.
- A magánéletében is ennyire szervezett és fegyelmezett?
- Alkati dolog. Igen. Talán ezért nem lettem mégsem író.