Az a baj, hogy cigány vagyok?

- A lányom krónikus beteg, munkaképtelen, én beteg vagyok, leszázalékolt - vág története közepébe. - Ezért szeretnénk eladni a házat s Miskolcra költözni, ott valamivel olcsóbb az élet.
Az ingatlant még júniusban meghirdették, jöttek is érdeklődők. Cigány családok. Végül Lakatosékkal egyezett meg, kétmilliót adtak volna érte.
- Szemben lakik a polgármester a szüleivel. Egyik nap beállított, kérdezte, mennyire tartom a házat. Merthogy ő megvenné. Mondom, Lakatosék kétmilliót adnának érte. Annyit nem ér, adjam másfélért. Dehogy adom, nem állok úgy, hogy lemondjak félmillióról. Egyébként is, minek kell nekik, ott a nagy házuk. Mert nem akarják, hogy cigány szomszédjuk legyen... Nekem mindegy, mondom, akkor adjanak érte kétmilliót.
Az asszony nem tudott megegyezni a polgármesterrel, ezért augusztus 8-án Lakatosékkal ment be az edelényi földhivatalba, hogy kikérje a tulajdoni lapot.
Itt érte a meglepetés.
- A tulajdoni lapra az önkormányzat sürgősséggel július 21-én elővételi jogot jegyeztetett be - adja a kezembe a határozat másolatát.
A határozat az előző nap született önkormányzati rendeletre hivatkozik. Ez pedig a négy évvel korábban született építési szabályzat módosítása arról, hogy az önkormányzat - ha jól számolom - ötvenkét ingatlanra elővásárlási jogot formál. Az indok utcaképi védelem, építészeti karakter védelme, hagyományőrző karakter védelme.
- Végül is ez nem jelenti azt, hogy nem adhatják el a házat, épp csak előbb fel kell ajánlani az önkormányzatnak - adom vissza az okmányt Juhász Herminának.
- Igen ám, de akik megvennék, azoknak nincs készpénzük, a bank pedig csak tiszta tulajdoni lapra ad hitelt. Ezért sem Lakatosék, sem pedig később Kónyáék nem tudták megvenni az épületet. Ha viszont nincs vásárló, mit ajánljak fel az önkormányzatnak?
Mielőtt a hivatalba indulok, megnézem a védett épületeket. Olyanok, mint bármelyik más faluban: van köztük parasztház, kockaház, újgazdag stílusban tervezett palota.

*

Tóth Attilát nem találom az önkormányzaton, de a jegyző, Lippai Istvánné készségesen segít, hogy utolérjem. Amíg a férfi megérkezik, említem neki Juhász Hermina gondját. Arról semmit sem tud.
- Miért volt szükség a rendelet módosítására? - kérdezek rá.
- Hogy kézben tudjuk tartani a dolgokat.
- Mire gondol? - kérdezem, elvégre az önkormányzat a település arculatát engedélyezésekkel, illetve azok megtagadásával egyébként is kézben tudja tartani. Választ nem kapok, de különben is szólnak, hogy megérkezett a polgármester.

*

Fiatalember lépcsőz fölfelé a hivatalban, Tóth Attila. Őt is a rendelet módosításának okáról kérdezem.
- Nem tudom - válaszolja lakonikus rövidséggel.
- Ön, a település polgármestere nem tudja, miért született meg egy rendelet?! Biztos ebben?
- Rendben, akkor nem kívánom megmondani. De, ne haragudjon, nem érek rá, fél háromra vár a kazincbarcikai rendőrkapitány, fontos megbeszélni valóm van vele.
Nem akarom, hogy lekésse a találkozót, de azért röviden összefoglalom neki Juhász Hermina panaszát.
- Szó sincs arról, hogy efféle célból született volna a rendelet.
További beszélgetésre nem marad idő, egy férfi lép az irodába. A rendőrkapitány.

*

Edelény, Finke városrész, cigánytelep. A kerítés hiányos, a szárítókötélen fehérnemű lóg. Lakatos Anasztáziát keresem.
- Milyen ügyben? - néz rám szúrós szemmel egy kövér cigányasszony.
Mondom neki, mire előkerül egy férfi, aki Robi néven mutatkozik be.
- Anasztázia nem itt lakik - mondja -, de ez nem érdekes, minden úgy van, ahogy Hermina állítja. Hallottuk, hogy árulja a házat, megnéztük, jó lett volna, de a földhivatalban kiderült, hogy széljegyzet van rajta, az önkormányzatnak elővásárlási joga áll fenn.
- Ön Anasztázia férje?
- Nem, dehogy.
- Akkor élettársa?
- Az sem, mondom, hogy Anasztázia meg a négy gyerek nem itt lakik.
- De csak ön a gyerekek apja?
- Az én nevemen vannak. De nem is ez az érdekes. Ezek a Tóthék full milliomosok, aztán nem akarták, hogy ilyen magamfajta költözzön velük szembe. Erről van szó.

*

Kónya Gábor konyhája, Petőfi utca 28., cigánytelep, Borsodszirák. Még időben érkezem, a férfi a párjával és a kislányával a következő nap költözik Edelénybe.
- Megvettük volna Hermina házát kétmillióért - teszi le a főzőkanalat a fiatalasszony - a fészekrakó program keretében. De nem adtak pénzt az OTP-ben, azt mondták, ha bármiféle teher van egy ingatlanon, akár csak elővásárlási jog is, nem lehet.
- A polgármesterrel beszélt?
- Beszéltem hát, kérdeztem is tőle: "Attila, az a baj, hogy cigány vagyok?" "Á, nem, dehogy." Mert egyébként soha nem volt velünk semmi baja, az apám még segédkezni is szokott az ünnepélyeken. "Akkor meg miért?" Vonta a vállát.

*

- Nem tudok a gondról - hallgatja figyelmesen a történetet Galamb Attila. A cigány kisebbségi önkormányzat tagját kerestem volna, ám kiderül, ilyen Borsodszirákon nincs, állítólagos érdektelenség miatt évekkel ezelőtt feloszlott. Viszont, ha jól értem a szerepét, ő az, aki felkérésre a helyi cigányság és az önkormányzat közötti kapcsolatot tartja. Ez nagyrészt a segélyek szétosztásából áll.
Ha nem ismeri a történetet, hát elmondom neki, ő pedig bólogat, időnként feljegyez valamit, s ígéri, tisztázza feltétlenül.
- Nem úgy ismerem Attilát, mint akinek a cigánysággal bármiféle gondja volna. Sőt, amiben csak tud, segít. Felveszi ő a cigányt is közmunkásnak, ha kell, nem nézi a bőre színét. Az előbb is hívott, kérdezte, mikor rendezzük meg a roma-magyar focimeccset.
- Azt nem említette, hogy délután találkoztunk?
- Nem, mondom, egy szóval sem.

*

Csörren a telefon, miskolci ügyvédként bemutatkozó férfi jelentkezik. Az önkormányzat megbízásából.
- Mikor kapjuk meg a riport kéziratát?
- Miért kapnák meg?
- Hogy megjelenés előtt elolvashassuk.
- Semmi akadálya, bár a polgármester nem kérte. Nem is igen kérhette, hiszen nem mondott semmit.
- Esetleg annyit tudok segíteni - válaszolja a férfi -, hogy elküldöm a határozathozatal előtti vitáról készült jegyzőkönyvet.
Természetesen szívesen elolvasnám, ennyivel is árnyalódna a kép. Ígéri hát, a meghatalmazásával együtt. Azon lesz cím is, ahová a kéziratot küldhetem.
Várom azóta is.