Harcvölgyi borászok bicskája

Ötvenhárom hektáron minőségi fajtákat (Kékfrankos, Cabernet, Chardonnay) telepítettek az asztali borokat adó, régi ültetvények helyére, és a művelési technológiát a szüret kivételével teljesen gépesítették. Tápiószentmártonban a híres csodakancáról, Kincsemről elnevezett pincészetüket korszerű erjesztő, feldolgozó- és palackozóüzemmel szerelték fel pályázati pénzösszegek segítségével.
Bizakodásra adhat okot a kormány közelmúltban meghirdetett programja, amely egyebek között a bor jövedéki adójának eltörlését, illetve átalakítását tervezi a bormarketing javítása céljával. Kiss Attila borász mégsem látszik optimistának:
- Jelenleg minden értékesített bor literje után nyolc forint jövedéki adót fizetünk. Ezt a havi elszámolású pincészetekre mindig az adott hónapban eladott mennyiség után, a következő hónap 15-éig kell befizetni, vagy pedig negyedévenként. Úgy hallottuk, hogy a jövedéki törvény tervezett módosítása eltörölné a literenkénti nyolc forintot, helyette ugyanennyit kell majd befizetniük a borászoknak "minőségi tanúsító jegy" címszóval. Azt még nem tudjuk, hogy ez miként fog megjelenni a palackokon, talán a zárjegyhez hasonlóan egy újabb papírcsíkot kell ragasztani az üvegre.
- A kormány szerint ezt az összeget a bormarketingre és a borhamisítók elleni fellépésre fordítják.
- Nagyon örülünk annak, hogy végre a magyar borok reklámozására és a borhamisítás elleni küzdelemre szánják ezeket a forintokat. Szívesen adózunk akkor, ha valóban tisztán, ellenőrzötten a borirodába fut be a pénz, nem pedig valamilyen feneketlen kút nyeli el. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy míg a jövedéki adó nyolc forintját az értékesítés után kellett befizetni, az új tanúsító jegy árát már előre, a palackozás előtt, ami újabb komoly tehertétel a borászokon. Nem akkor töltjük ugyanis palackba a bort, amikor a vevő megrendeli, hanem amikor megérik a bor a palackozásra, így több hónapot, akár éveket is állhat az üvegben.
- Mire számítanak a borászok?
- A szakma jelentős része csak reméli, hogy a befizetések arányában teljesülnek majd a reklámcélok. Félő azonban, hogy egyrészt sok pénz elmegy majd az új boriroda létrehozására, az adminisztratív feladatokra. Másrészt attól tartunk, hogy az ország mintegy 75 ezer hektárnyi hegyközségi szőlőterületének borosgazdái közül továbbra is annak a négy-ötezer hektárnyinak a tulajdonosait, az úgynevezett sztárborászatokat reklámozzák még jobban, amelyeknek eddig sem voltak értékesítési gondjaik.
- Hangot adott-e aggodalmainak a borászszakma például a hegyközségek révén?
- Igen. Folyamatos a konzultáció az agrártárca és az érdekképviseletek vezetői között. Mégis, úgy gondolom, több helyről kellene véleményt meríteniük a döntéshozóknak.
- Mi lehetne kitörési pont a gondokkal küzdő borászatok számára?
- Elsősorban az egész magyar borágazat jó hírét kellene visszaállítani Európában. Természetes, hogy ebben a folyamatban az úgynevezett sztárborászatok a zászlóshajók, de közben meg kellene becsülni, egységesen reklámozni kellene valamennyi tájegységünk kiváló termelőinek borait, valamiféle magyar bor-országimázzsal - vélekedik a Kincsem Borászat vezetője. - Ennek persze alfája és ómegája a borhamisítók elleni küzdelem, a következetes felelősségre vonásuk és a szigorú megbírságolásuk. Az uniós támogatási rendszeren is kellene javítani, mert amíg egy osztrák szőlősgazda 150-250 ezer forintnak megfelelő támogatást kap évente euróban, a magyar szőlőtermelő csak pár ezer forintos földalapú támogatásra számíthat. Ebbe még nekünk, elszánt harcvölgyi magyar borászoknak is beletörik a bicskánk.