Parton járt az árva viza

Ugyan már, nyolckilós hallal dicsekedni - ránthatja meg a vállát a hír hallatán a laikus -, ma már a legkisebb halastavakban is fogni ekkorát. Valóban, tehetjük hozzá. De nem vizát!
A legritkább halunk ez, a Kárpát-medencében már mutatóba sem igen találni. Pedig valamikor szekérszámra fogták, a Dunán ez volt az igazi zsákmány. Egykor a Tiszában is megélt, főleg a Szeged környéki alsó szakaszon, igazi otthona azonban a Duna volt, a Fekete-tengertől egészen Győrig, Pozsonyig. A legismertebb vizafogó helyek is e térségben voltak, Komárom központtal.
Egészen korai adatok vannak a komáromi vizahalászatról. Az 1051-es esztendőben azt jegyezték fel, hogy III. Henrik hadait is a viza mentette meg az éhhaláltól. A ránk törő német seregeket Győr tájékán I. András királyunk alaposan elverte. III. Henrik békéért esdeklett, a magyar király pedig nagylelkűen rábólintott. Igen ám, de a németet éhhalál környékezte, s megint a magyar királyhoz könyörgött. Hát legyen, mondta ekkor András, és a végínségre jutott német tábort ötven óriási, Komárom alatt kifogott vizával rántotta ki a bajból.
Az ötven viza valóban megmenthetett egy sereget, hiszen a nagyja egyenként a tíz mázsát is megütötte. (Összehasonlításképpen: mai vizeink legnagyobbik hala, a leső harcsa a legszebb időkben sem nőtt meg két mázsásnál nagyobbra, most pedig egy hetven-nyolcvan kilós példány is igazi szenzáció.) Egy teljes iparág fejlődött ki annak idején a viza fogására. Csak Komáromban több százra rúgott az úgynevezett öreghalászok száma, a segédeket, a hálózás közben a parton munkálkodó laptárosokat, segédlaptárosokat nem is számítva.
{p}
A mi vizánknak a Fekete-tenger az anyatengere, onnan járt fel - amíg tehette - a Duna felső szakaszára. A folyó elrekesztésével azonban megszűnt a jó világ, a vízerőművek elzárják az útját. Csupán egy-kettő tud felszökni hozzánk, amikor az erőműveknél a hajókat zsilipelik. A természetvédők - köztük a WWF, a világ egyik legismertebb környezetvédő szervezete - régóta harcol már azért, hogy az erőművek mellé építsenek úgynevezett hallépcsőket, melyek megkönnyítik a halak vándorlását, törekvésük azonban eddig nem sok sikerrel járt. Pedig e lépcsők sokat segíthetnének.
Végezetül álljon itt a fotón látható tokodi horgászok névsora, akik kifogták, majd fényképezés után visszaengedték (!) a Dunába a pompás halat: Somogyi András, Bakos Balázs, Maricsek István és Urbán László.

A vizáról
Herman Ottó a következőket írta 1887-ben megjelent "A magyar halászat könyve" című kötetében a vizáról: "Komárom halászeleme minden korban erős volt; Gúta és Naszvad községeket bevonva, egész halászó telepet látunk szemünk előtt, mely egész hadjáratot folytat az egykori főhal ellen, mely nem más, mint a viza, a tudomány Acipenser Huso-ja. Nem a mai viza, mely ritka, s ha "mázsás", már bámulat tárgya, hanem a Marsilius Danubiusának - a réginek - vizája, a melyre úgy, a mint a Vaskapún és a Kazánszoroson - a Pontustól jőve - benyomúlt, ezer czége, ezer háló, ezer, vasmacskának is beillő vizahorog várakozott, lesett."