Szemben az Úristennel

A szerb ortodox épület egy dél-baranyai dimbes-dombos falucska, Majs főterét vigyázza közel háromszáz éve. A hívek mára rég kihaltak, a falut zömében katolikusok lakják, de a templom körül újabb és újabb legendák kapnak szárnyra. Nem is csoda, hisz ajtaja évtizedek óta zárva, kulcsát senki nem látta. Esténként belsejéből bagolyhuhogás sejlik, egyedülálló, nyitott tornyára évről évre gólyacsalád fészkel, és a tetején időnként kibillen a kereszt. Akkoriban Bugarszki Norbert az épület árnyékában megbúvó telken dolgozott.- Mikor elkezdett dőlni a kereszt, nagyon megijedtünk. Addig is izgatta a fantáziámat az épület, de ettől kezdve kizárólag azon törtem a fejem, hogy is juthatnék be - emlékszik vissza.
Kitalálta hát, hogy megjavíttatja a törött ablakokat, és felkereste Sztepanov Radovánt, a mohácsi szerb főesperest, aki, hogy, hogy nem, átadta a féltve őrzött kulcsot.
- Bent kopott, beázott falak, de csodálatos képek és ép ikonosztáz fogadott. Megéreztem valamit a korabeli pompából. Hát így kezdődött a szerelem. Nem első látásra, hanem szép fokozatosan.
{p}
Norbi az eltelt nyolc év alatt rengeteget dolgozott: az ablakok után a torony, a tető, majd a kereszt és a templom statikai megerősítése következett. Amit lehetett, saját kezűleg végzett. Tizenhárom köbméter fenyőgerendát cipelt egyedül az épületbe, kádakban fürösztötte a faanyagot. A falu lakói időnként a tetőn láthatták, amint cserepeket rak, máskor a tornyot meszelte hófehérre a szédítő magasságban. Épp csak annyi baj történt, amennyi a humorérzék őrzéséhez kell: a kéthetes munka végeztével a maradék meszet egy óvatlan pillanatban saját nyakába öntötte... Ekkor már összes zsebpénzét, később a fizetését is az épületre költötte. Bevezette az áramot, riasztót szereltetett, tájékoztató táblákat készített, kutatott, szervezkedett. Szerencsére sok segítője akadt a műemlékvédelmi hivataltól az egyházon és a helyi önkormányzaton át a civil szervezetekig. A templommentő munka mellett saját családfakutatása is sikeresnek bizonyult: kiderült, dédapai ágon szerb ortodox gyökerekkel bír.
A szálak itt összeértek. Norbi visszatért a tradíciókhoz, és újra megalapította az 1976-ban kihalt Majsi Szerb Ortodox Egyházközséget, melynek létszáma azóta - tizenöt éves átlagéletkorral - már két fő. Az eltelt évek alatt ugyanis az életében újabb szerelem szövődött, melynek házasság lett a folytatása. A szintén szerb származású, de katolikus feleség, Zorka sem ellenezte az ortodox szertartást, amikor pedig megszületett a kislányuk, egyértelmű volt, hogy őt is a majsi templomban keresztelik. Norbert első szerelmét sem hanyagolja. Miután kívülről szép állapotba hozta, az öreg templom, talán hálából, nagy meglepetéssel szolgált.
- A málladozó falaknak köszönhetően teljesen véletlenül derült fény arra, hogy a belső falra festett, gagyi kék ég páratlan értékű ikonokat takar. Kiderült, a templom minden négyzetcentimétere, a padlótól a mennyezet csúcsáig ki van festve. És nem is akárhogyan!
Bár hatalmas felületről van szó, az ikonok rendkívüli aprólékossággal készültek. Van, hogy húsz centiméteren hat alakot is találunk. A mester nevét azonban - még a szentendrei múzeum szakértőinek kutatása dacára is - egyelőre homály fedi. Festészetben jártas és igen művelt ember lehetett, aki félelmetes harmóniában ötvözte az ortodox hagyományoknak megfelelő figurális ábrázolást és a nyugati világban akkor uralkodó rokokó stílusjegyeket. Ez a munka, a titokzatos mester Majson hagyott keze nyoma egyedülálló.
- A restauráláshoz szükséges összes engedélyt megszereztem, "csak" a pénz hiányzik. A felbecsülhetetlen értékű festmények megmentéséhez tizenkétmillió forint kellene, de már a feléből is látványos eredményeket érnék el. A képeknek egyelőre kilencven százaléka ép, de a málló vakolattal naponta romlik a helyzet. A huszonnegyedik órában vagyunk. Mikor a restaurátorral felmásztam az állványra, ott, a boltív csúcsán belekapart a spaklijával a falba. Nyilván tudta, mit tesz, mert a festett kék ég alól hirtelen szembenézett velem az Úristen. Ez volt az az élmény, ami örökre megmarad.