Szerződést a természettel!

Válasza egyszerre jó szándékú és gőgös.
Jó szándékú, mert hite szerint ily módon lehet megzabolázni a Nyikót, nehogy még egyszer életet raboljon, s gőgös, mert úgy gondolja, hogy ha a patakot bilincsbe veri, az többet nem tud kiszabadulni onnan.
Egyre gyakrabban uralják a híreket a természeti katasztrófák. S az ember tehetetlen, nemcsak a Nyikó-völgyében, hanem a világ legerősebb országában is. Mármint más államokhoz képest a legerősebb országában. Mert az, hogy a természethez képest mit tud, az elmúlt hetekben kiderült.
Nem lehetett a hurrikán, télen a cunami ellen tenni, ilyesmi mindig is volt, meg lesz is, hallani a szakértőket. Aztán kiderül, szinte csak mellékesen, hogy azon a környéken is hiányoznak az erdők, amelyek enyhítették volna az orkán erejét.
Hogy miért vágták ki a fákat? Mert kellett a hely a tengerparti szállodáknak. Miért kellett? Hogy a gazdagabb északi államok lakóinak legyen hol kipihenniük a szüntelen fáradozásaikat. Miért fáradoznak annyit? Hogy még többet fogyaszthassanak. S miért engedik az erdőirtást a szegényebb déli államokban? Hogy végre ők is annyit fogyaszthassanak, mint az északiak.
Miért vágják az erdőket a Kárpátokban? Mert jó piaca van a fának. Különben miből építkeznénk? Hiszen mi már nagyon régen felmondtuk a szerződést a természettel, hogy az egykor erdős, ligetes Alföldünkön egyre több gabonát termelhessünk. S miért társ a fagyilkolásban a székely és a román egy akarattal? Mert az idős és elszegényedett lakosság örül az azonnali jövedelemnek, amihez a kárpótlásként kapott egy-két hektárnyi erdő letarolásából jut.
Valami itt is, ott is elromlott.
A világ egyik fele fogyaszt, többet is, mint amennyire szüksége van (Amerika csak a karcsúsítószerekre dollármilliárdokat költ), a másik fele pedig szükségben él.
Úgy tűnik, maga a természet előbb elégeli meg az efféle rendellenességet, mint maga az ember. Kicsit megrázza magát, s Amerikában kiürülnek a benzinkutak. Mint tizenöt-húsz éve Romániában...
Az okok mások, a következmény ugyanaz.
Talán-talán tanul belőle Amerika is, s hajlandó lesz végre aláírni a környezetvédelmi egyezményeket, nem pedig azt a következtetést vonja le, hogy magasabbra kellett volna építeni a gátakat a város körül, s erősebbre az olajfinomítók acélvázát.
Talán erdőket telepít a Mexikói-öböl partjára.
Talán a Nyikó-völgyét övező Gordon oldala is újra befásul egyszer.
Mert ha nem, a természetnek ahhoz is van egy-két ötlete... Például ha az általános felmelegedés következtében tovább olvadnak a szibériai jégmezők, s felszabadul az alattuk lévő lápvilágba szorított mérhetetlen mennyiségű metángáz, az nem csak egy város pusztulásához vezet.
Nem könnyű az embernek feladni az állásait, s elfogadni, hogy nem rendeltettünk a természet fölé, hanem része vagyunk annak. Tudom, a lecke nehéz, de megtanulható. Éppen a természettől, amely elfogad bennünket társnak.
S ez sem utolsó dolog.